Hat évvel ezelőtt Kárász Anna ugyanúgy megnyerte a női kajakozók első 500 méteres világbajnoki válogatóját, ahogy öt héttel ezelőtt Szegeden, a bombameglepetés azonban elmaradt, mert az akkor még csak 17 esztendős szegedi szuperlány vállsérülés miatt fájó szívvel a második próbatétel lemondására kényszerült. Most viszont, hogy gyors egymásutánban kétszer is maga mögött hagyta a magyar olimpiai bajnokok tekintélyes társaságának tagjait, megérdemelten lett az övé az indulás joga az augusztusi milánói világbajnokságon, amelyből – versenyző és edző nem is próbálja titkolni – a lehető legtöbbet szeretné kihozni. Más megfogalmazás szerint ez az aranyérem megszerzését jelenti…
Kovács László, Kárász bemutatásra aligha szoruló mestere pontosan emlékezik arra a pekingi olimpia utáni napra, amikor Annát a szülei először hozták le a pályára, és azt kérték tőle, hogy olyan nagy versenyzőt neveljen a lányukból, mint amilyen Janics Natasa, az akkor már háromszoros olimpia bajnok klubtársa.
„Gyorsan kiderült, hogy egy remek emberrel ajándékozott meg a sors, aki mindenkitől mindent próbált ellesni vagy eltanulni, persze a legtöbbet Natasától, akit nap, mint nap alaposan szemügyre vehetett. Egy ideig majmolta a példaképét, de aztán addig „másolt” és hajtott, amíg egy szép napon hajszálra ugyanazt az időt lapátolta a 200-on, mint a szakosztályunk sztárversenyzője. Azt nem mondom, hogy ettől kezdve vissza kellett fognom, viszont finoman jeleztem neki, hogy Natasát kifejezetten bosszantja, hogy házon belül is nagy riválisa akadt” – emlékezett a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának nyilatkozó Kovács László, aki a pekingi ötkarikás versenyek után Janics edzője is volt, egészen odáig, amíg a kormánybotot a bolgár Andrian Dusev, az olimpiai bajnoknő férje át nem vette.
Kárász Anna első igazán látványos egyéni győzelmeit a tavalyi U23-as világbajnokságon aratta, amikor 48 óra leforgása alatt az 500-on és a 200-on is bezsebelte az aranyérmet. A szakmát tehát aligha lephette meg nagyon az idei válogatókon bemutatott duplázása.
„Nem kell attól tartani, hogy Anna most el fog szállni, mert azt hiszi, hogy máris őt illeti az új kajakkirálynő titulus. Egyrészt azért nem, mert egy két lábbal a földön álló sportoló, de azért sem, mert tőlem is csak fegyelmet és mértéktartást tanulhatott. És persze a sportág iránti alázatot. A „királynő” jelző minden kétséget kizáróan Kovács Katalint illeti, akinek a három olimpiai győzelme és a 31 világbajnoki aranyérme egyelőre mindent visz. Annának szerényen be kell érnie azzal, hogy ő az új trónkövetelő, akiből viszont tényleg kajakkirálynő lehet. Minden adottsága megvan ehhez, és én magam is mindent meg fogok tenni azért, hogy a pályája továbbra is egyenesen felfelé vezessen.”
Nem sokkal a szolnoki válogató után edző és versenyző együtt döntötte el, hogy nem élnek a 200 méteren a szétlövés lehetőségével, beérik azzal, hogy Anna indulhat egyesben az 500-on és a nagy esélyes négyes hajóban is övé az egyik „ülés”.
„Jól átgondoltuk a dolgot, és csak azután engedtük el a második lehetőséget. Szakmailag túl bonyolult és kockázatos feladatot jelentett volna alig néhány hét alatt 500-on és 200-on is az ideális pálya felépítése, azzal is számolva, hogy a rövidebbik sprintszámban a rizikófaktor sokkal magasabb. Egy halványabb 200-as világbajnoki helyezés talán megzavarta volna, de most már ettől sem kell tartani. Mostantól az a közös feladatunk, hogy a szegedi és a szolnoki formáját átmentve, sőt, ha lehet, még tovább „spécizve” Milánóban egy olyan Kárász Anna álljon oda a rajthoz, aki senkitől sem fél, tőle viszont annál többen. Fontos nekünk ez az olimpiai kvalifikációs vb, mert aki a riói nyári játékok előszobájába már bejutott, annak a nappaliba is könnyebb lesz belépnie. Kora szerint még két olimpián is simán ott lehet Anna, közben pedig egy sor Európa- és világbajnokságon is, újabb esélyekkel” – hangsúlyozta Kovács László.
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)