Mi természetesen a saját elődöntőnkre figyeltünk inkább, kivált, mert eszméletlenül izgalmasan alakult végig. Ám eközben a másik páston sem unatkoztak: ott a házigazda, ekként a teljes Grand Palais őrjöngő közönsége által hajtott francia-válogatott küzdött Dél-Koreával.

Szó szerint méghozzá, mert az ázsiaiak hamar tetemes előnyre tettek szert, és három-négy pontnál közelebb sosem engedték az ellenfelüket, és 45–39-nél le is zárták a meccset, amihez a nyilvánvaló szaktudáson túl kötélidegzet is szükségeltetett.

Ez a klassziscsapat várta a mieinket a fináléban.

Szilágyi Áron is klasszis persze, úgyhogy megszerezte a finálé első pontját, és szabad szemmel úgy tűnt, hogy 5–3-as előnnyel adja át a helyét. Ehelyett a videózás után átadták a pontját a riválisnak, aki utána szerzett még egyet, így plusz kettő helyett mínusz egynél kellett bekötnie Rabb Krisztiánnak.

Az elődöntőben Gémesi Csanád helyett beálló, és szenzációsan vívó olimpiai újonc most is ponttal kezdett – a legjobb négy között 6–0-lal ugrott be… –, Oh Szang Uk viszont ügyesen szurkált bele az akcióiba, így 8–10-nél jött a váltás.

Szatmári András is ügyesen nyitott, de aztán a véleményes ítéletek mind az ellenfélnél landoltak, ezáltal 11–15-nél jött vissza Rabb.

Bátran meg-megindult ezúttal is, ám nem tudott faragni a hátrányon, amit folyamatosan görgettünk magunk előtt.

Tehát ugyanaz a nagy feladat tornyosult az utána következő Szilágyi Áron előtt is, hogy a rendkívül stabil koreaiakon legalább néhány pontot hozzon, hogy döntetlenről folytathassuk. Ám ez sem sikerült, 22–25-nél érkezett az új páros.

Nem álltunk jól – viszont a magyar szurkolótábor kitett magáért.

Talán belőlük merített erőt Szatmári, aki 26–25-nél végre képes volt átvenni a vezetést!

Ám megtartani sajnos nem, mert Oh Szang Uk nem volt hajlandó megadni magát, sőt, úgyhogy 29–30-ról folytatódott az olimpiai döntő.

Rabbnak viszont nem jött ki a lépés a következő menetben, hat tust kapott zsinórban, úgyhogy 29–34-nél mélyült a gödör.

Ez persze idegesítette a fiúkat is, pedig küzdöttek becsülettel, ám valahogy nem klappoltak a dolgok, Szatmári morgott is egyet-kettőt a mi szempontunkból peches dél-koreai találatok után.

Márpedig ilyenek termelődtek sajnos marékszám, amit Pak Szang Von nagyon mélyről jövő kiáltással nyugtázott, és mivel 33–40-et mutatott az eredményjelző, meg lehetett érteni.

Befejezőnek ismét Szilágyi érkezett, és gyorsan be is vitt két szép találatot. A feltámadáshoz azonban ez sem volt elég gyújtóanyag, így a férfi kardcsapatunk ezüstéremmel zárta a napot.

VÉLEMÉNY

Szilágyi Áron: „Csalódott voltam az egyéni verseny után, ezért nagyon szerettem volna javítani, ám nem sikerült, ami szomorúvá tesz. A csapattal és a szurkolókkal együtt igyekeztünk mindenen felülkerekedni. Annak örülök, hogy két nagyon kemény meccset nyertünk a negyed- és elődöntőben Olaszország, illetve Irán ellen – utóbbi bejutása eleve meglepetés volt, mert arra számítottunk, hogy Amerikával találkozhatunk. A döntőben lenyűgöző koreai csapattal találkoztunk, amely immáron kétszeres címvédő.

Megtettünk minden tőlünk telhetőt, semmi sem maradt bennünk, ezért büszke vagyok a csapatra. Mindenki nagyot ment, és örülök, hogy velük harcolhattam. Elég büszke vagyok erre az ezüstre.”

- - - - - - - - - -

Szurkolói Klub a Kopaszi-gáton!

A siker bennünk van! A Magyar Olimpiai Csapat szurkolói klubja július 26-án nyílik a Kopaszi-gáton a Kopaszi Kertben, ahol korábbi olimpiai bajnokok szakértő hozzászólásai színesítik az eleve izgalmas, magyar érdekeltségű sporteseményeket.

A MOB érdekes kerekasztal-beszélgetésekkel, izgalmas programokkal, a közös drukkolás élményével várja a rajongókat, ráadásul az olimpiáról hazatérő sportolók egy része is egyenesen a klubba jön, hogy itt számoljon be először első kézből az élményeikről.

Az eseményhez természetesen a Magyar Olimpiai Bizottság stratégiai partnerei is csatlakoznak – kísérő programokkal, extra élményekkel. A délutánok, esték házigazdája Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos lesz.