Új arcok és nagy visszatérők is szép számmal akadtak a vasárnap immár a 27. alkalommal megrendezett Telekom Vivicitta Városvédő Futás mezőnyében, így például az előbbiek közül Kassai Viktor, a hazai labdarúgó játékvezetői kar jelenlegi „prímása”, illetve utóbbiak soraiból a „lábmunkából” még mindig jól vizsgázó Kovács Kokó István, olimpiai- és világbajnok ökölvívó.
„ A futballbírók számára a futás a felkészülés és a mérkőzések kulcsfontosságú eleme, mert semmiről sem maradhatunk le, még a leggyorsabb tempójú találkozókon sem. Egy-egy hazai bajnokin 11-12 kilométert kell futva megtennünk, olykor úgy iparkodva, amennyire csak a lábunk bírja. Így aztán – bár ez volt az első Vivicitta szereplésem – a vasárnap választott 6.2 kilométeres táv lefutása meg se kottyant, arról nem is beszélve, hogy most nem az idő számított, hanem a teljesítés, könnyedén és jó kedvűen, a szó szoros értelmében sportos kedvtelésből – nyilatkozta Kassai Viktor a T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársának.
- A terhelés egy levezető edzés penzumának felelt meg, így aztán kifejezetten élveztem a futást. Jó csapatba kerültem, ott volt velem például Kovács Péter, a freestyle világbajnok, akivel együtt rajtoltunk és együtt is érkeztünk a célba. Újdonságot jelentett a számomra, hogy ezúttal egy tekintélyes létszámú mezőny tagjaként hagytam magam mögött a kilométereket, nem úgy, ahogy az edzéseimen szoktam, egyedül, vagy kisebb csoportokban..
Nem titok, hogy mi játékvezetők, hogy úgy mondjam, nem rajongunk a futásáért, most viszont magával vitt a tömeg, könnyebbnek is tűnt a 6.2 kilométeres táv végére érni. Ami feldobott, az az általános jókedv volt, a sok mosolygós futótárs, és az a felfedezés, hogy az én távomnak 8-10 éves gyerekek és 70 évesnél is idősebbnek tűnő sportemberek is bátran nekivágtak. Nem okozott gondot a gyepszőnyeg után a „köves pálya” sem, egyszer-egyszer nekünk is meg lehet próbálkozni ezzel a tereppel. Örülök, hogy résztvevő lehettem és egészen biztos vagyok abban, hogy a premiernek lesz folytatása. Ami a futball „szakmát” illeti, még nem tudom, hogy a tavasszal milyen szerepet kapok és milyen kihívások várnak rám, ez csak később fog kiderülni” – hangsúlyozta az idén a 37. életévét betöltő sípmester, aki két éve a világbajnokságon elődöntőt, tavaly pedig UEFA Bajnokok Ligája finálét vezetett – nem kis sikerrel.
„ Egy kicsit nehezebb volt az idei 12 kilométeres futásom a szokásosnál, mert három hete térdszalag sérülést szenvedtem, elárulom: focizás közben. Így aztán a korábbi legjobb időmet csak megközelíteni tudtam, de nem bánkódtam, mert ezúttal nem is volt lehetőségem igazán jól felkészülni. Ezért sem vállalkozhattam a fél maratoni távjának a teljesítésére, amit korábban már lefutottam– vette át a szót Kovács Kokó István, aki a kilencvenes évek eleje óta visszatérő szereplője a Vivicitta futásoknak.
– Amint eldördült a startpisztoly, már nem gondoltam a térdemre, csak a lépéseimre figyeltem és arra, hogy a két barátommal tartani tudjam a lépést. Ott volt velem a mezőnyben a feleségem is, de ő a maga tempóját futotta, neki erős lett volna az 5:20-5:30 perces kilométeres tempó. Segítségemre volt egy nagyon okos kis műszer, a „My Coach” (Az edzőm – a szerk.), amit figyelve mindig tudom, hogy milyen sebességgel futok, hogy állok a lépésszámommal, mennyit ver a pulzusom, és ezekre az adatokra hagyatkozva tudok gyorsítani, vagy ha éppen úgy kell, valamennyit visszavenni a tempómból. Számomra ez a szokásosan vidám futás is amolyan elővizsgának számított, vagy inkább a felkészülésem egyik fontos állomásának, amelynek végpontja életem első teljes távú maratonijának a teljesítése lehet. Nagyon készülök és azt szeretném, hogy a nagy megmérettetésre már idén ősszel, a hagyományos budapesti nyílt versenyen sor kerülhetne” – mondta befejezésül Kokó, aki idén lesz 42 éves.
(Forrás: T-Mobile Sporthír Szolgálat, Szalay Péter)