Keményít a WADA

Keményít a WADA

2013. 10. 18.
Megosztás

A WADA már az először vétkező doppingolók kedvét is örökre el akarja venni
az újabb próbálkozástól.

Tiszeker Ágnes az életfogytiglani büntetéshez hasonlítja a négyéves eltiltást, és reméli, hogy a szigorítással együtt az analitikai és a jogi a szervezettség fokát is növelni fogják.

A folyamat már megállíthatatlan, így a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséget senki és semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy a novemberi johannesburgi kongresszusán két évről négyre emelje fel azoknak a sportolóknak az eltiltását, akik első alkalommal szegik meg az egész sportvilágra kiterjedő előírásokat. Minden jel arra utal, hogy a WADA még mindig nem tartja eléggé elrettentőnek az utoljára 2007-ben Madridban felülvizsgált és módosított - természetesen már akkor is szigorított - kódexét, amelyet azóta is a tőle telhető legnagyobb szigorral igyekezett betartatni.

"A WADA szándékai világosak, eddigi lépései látványosak és erőteljesek, ami viszont most következik, arról csak bizonyos fenntartásokkal tudok véleményt alkotni - jelentette ki Tiszeker Ágnes, a Magyar Anti-dopping Csoport vezetője, aki maga is ott lesz a dél-afrikai tanácskozásokon. - A tiltott eszközök és a csalások elleni küzdelem elkötelezett híveként is azt kell mondanom, hogy az első doppingvétség elkövetőjét sújtó négy éves eltiltás az esetek nagy többségében egyet jelent majd a sportolói pályafutás totális megsemmisítésével. Egy vagy két évet ki lehet bírni, fogcsikorgatva és megszállottan talán még hármat is, de ki tud nekem egyetlen olyan példát előhozni, amikor egy negyvennyolc hónapig a versenypályák látogatásától eltiltott sportoló képes volt az újrakezdésre, mi több, visszatérése után egykori és új vetélytársaival ismét egy vonalba - az élvonalba - tudott kerülni. Sajnálattal kell előhozakodnom azzal a különös hasonlattal, hogy a négy éves eltiltás a sportban - természetesen csak a szigora szerint - majdnem olyannak tűnik, mint a bírósági gyakorlatban a tényleges életfogytiglani büntetés. Egy olyan sportoló, aki négy évig nem versenyezhet, de még a válogatott edzésein és az edzőtáborokban sem jelenhet meg, számkivetetté válik, és szerintem senki sem lesz képes arra, hogy a nagy magányában tartsa a lelket benne. "

A magyar szakember az időzítést is furcsállja, hiszen a sportvilág egy olyan olimpiára tekinthet vissza, ahol a doppingvétség miatt büntetett sportolók száma a versenyeken résztvevők teljes létszámához képest még elenyészőnek is nehezen volt nevezhető. Persze voltak olyanok is, mint például Perikles Simon, a mainzi egyetem sporttudományi karának igazgatója, akik meggyőződéssel állították, hogy a Londonban színre lépett olimpikonok ötven, sőt, egyesek szerint azok hatvan százaléka doppingolt, de ezt az állítását senki sem tudta bizonyítani. Ehhez képest David Howman, a WADA ügyvezető igazgatója még egészen mértéktartó volt, aki csak tíz százalékot saccolt...

"Nem tisztem vitába szállni a nyilatkozókkal, csak megjegyezném, hogy a tavalyi nyári játékokon a 10500 olimpikon közül mindössze 13 vizsgálata mutatott ki pozitív eredményt, és ebből a tizenháromból sem mindenki az ott elvégzett szűrővizsgálaton akadt fenn. A londoni doppinglabor heteken keresztül napi 24 órában dolgozott, hogy a levett sok ezer mintáról rekordidő alatt eredményt tudjon kimutatni, a stábban nem csak angol, hanem külföldről odahívott neves szakértő orvosok is tevékenykedtek, velük együtt még 400 vegyész is, és ennek az elképesztően költséges gigantikus méretű hadműveletnek lett az eredménye - hogy úgy mondjam -13 kiszenvedett doppingeset."

Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a WADA egy év leforgása alatt körülbelül 260 ezer vizsgálat elvégeztetését rendelte meg a kötelékébe tartozó szakemberektől, és ennek eredményeképpen a "fogások", azaz a pozitív esetek száma az olimpiai és a nem olimpiai sportágakban úgy két százalék lehetett, azonnal felmerülnek azok a kérdések, hogy vajon mennyire is hatékonyak a mai vizsgálatok, tudnak-e lépést tartani a laboratóriumok a sportolók, illetve sokkal inkább az őket körülvevők "kreativitásával?"

"Valószínűnek tartom, hogy az elmúlt évek legnagyobb port felvert doppingesetei is közrejátszanak abban, hogy az emberek egy része már egyáltalán nem hisz a tiszta sportban. Az idén megbukott amerikai, jamaikai és orosz sztáratléták esetéből kiindulva alakulhatott ki az a vélemény is, hogy a sport alsóbb régióiban még nagyobb lehet a baj, és sokkal több is a gyanús eset, hiszen ott nem strázsálnak orvosok, étrendi tanácsadók és menedzserek a versenyzők közvetlen közelében. A feladat egyre összetettebb és közben új és új veszélyforrások nehezítik az eredményes munkát. Nem mondok újdonságot azzal, hogy egyesek érthető iróniával már azt emlegetik, hogy a gyógyszergyárak számára is külön "olimpiát" lehetne szervezni, de az sem titok, hogy furfangos ügyvédek százszámra fúrják meg az eljárásokat, mert fogást tudnak találni a laboratóriumokon, vagy a maguk jogi eszközeivel eljárási hibákat képesek bebizonyítani."

A Magyar Anti-dopping Csoport kötelessége, hogy minden eljárásáról késedelem nélkül tájékoztassa a WADA központját, az elkészült jegyzőkönyvekről tükörfordításos változatot készítve. A nemzetközi ügynökség 21 napon belül kifogást emelhet, azaz bármikor súlyosbítást rendelhet el. Ez eddig hat alkalommal történt meg a MACS történetében, és a magyar szakembereknek ötször sikerült megvédeniük a saját hatáskörükben meghozott döntésüket. Ehhez csak egy adalék: a WADA főhadiszállásán az alkalmazottak és szerződéses partnerek körülbelül a fele az ügyvédi szakmát képviseli...

"Hatalmas, egyre hatalmasabb összegeket emésztenek fel a vizsgálatok, az elemzések, és azokkal kapcsolatos biztonsági intézkedések, de hatalmas emberi energiákat és anyagi erőforrásokat használnak fel a jogi lépések is: a tanulmányok, a perek, a bizonyítások. Tartani lehet attól, hogy az első doppingvétséget súlyosan büntető négy éves eltiltás vihart fog kavarni, ezért is lesz szükség a WADA analitikai és jogi szervezettségi fokának mielőbbi emelésére, amelynek persze ismét lesznek költségei." - hangsúlyozta Tiszeker Ágnes.

A sport tisztaságának kérdése természetesen nem csupán a "rablók", azaz a tilosban járó sportolók és a "pandúrok", azaz a doppingvizsgálatokat végzők számára fontos kérdés, hanem a sportolók mellé álló és a pályafutásukat megkönnyíteni igyekvő nemzetközi és nemzeti szponzorok szempontjából is. Figyelemre méltó az a megállapodás, amely a Magyar Olimpiai Bizottság és a Telekom között jött létre, és amelynek az egyik sarkalatos cikkelye a NOB zéró toleranciával kapcsolatos határozatára emlékeztet. Az ebben foglaltak szerint amennyiben a Magyar Olimpiai Bizottsággal szerződéses viszonyban álló sportolóknál vagy sportszakembereknél a szerződés ideje alatt a MOB, a NOB és/vagy a WADA által kijelölt független laboratóriumban elvégzett doppingteszt ("A" és "B" próba) pozitív eredményt mutat, és ezzel összefüggésben jogerős fegyelmi határozat születik, a szponzor jogosult a szerződést - a megfelelő érdemi egyeztetést és az ügy súlyának megfelelő mérlegelést követően - azonnali hatállyal felmondani. Köszönhetően a MOB erőteljes és következetes lépéseinek, valamint a MACS erőfeszítéseinek köszönhetően a szerződésnek ezt az oldalát eddig még egyszer sem kellett fellapozni...

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat - Szalay Péter)