2016. 02. 28.
Megosztás
Mike Róbert változatos téli alapozáson van túl, és már várja, hogy vízre szálláskor még több erőt tegyen bele a hajóba. Illés Anna egy kaliforniai egyetem tanulója, mindent beáldoz azért, hogy Rióban a legfényesebb éremmel gyarapítsa kollekcióját. Kenderesi Tamás Gyurta Dániellel együtt fogadalmat tett. Most azért dolgozik, hogy az olimpián valóra váltsa ígéretét. Benkó Barbara hiába áll előkelő helyen a világranglistán, mégsem biztos a kijutása. Ennek ellenére pozitívan gondolkodik, és ott látja magát a rajtnál.
Minderről bővebben az Út Rióba 31. adásában az M4 Sporton február 29-én, délután fél négytől...
Bár egyéni eredményei is biztatóak voltak, a világbajnoki dobogó tetejére a Vasbányai Henrikkel alkotott páros repítette. Mike Róbert a csapatmunkában hisz és abban, hogy nem a kémiának kell működnie a kenuban, hanem a tökélyre csiszolt és összehangolt technikának. Az edzőjük, Oláh Tamás terelte a kenusport felé. Ő volt az, aki összerakta a sikerest párost, és aki változatos edzésmódszerével elkerüli a monotóniát. A téli kényszerpihenőnek lassan vége, és a világbajnokok már alig várják, hogy vízre tehessék a kenut...
Illés Anna a londoni olimpia előtt az utolsó keretszűkítésnél maradt ki a női vízilabdacsapatból. Négy év elteltével azonban már elmondhatja magáról, hogy újdonsült Európa-bajnok, az egyik legelismertebb kaliforniai egyetem hallgatója, és javában készül a riói olimpiára...
Nusi, ahogy mindenki becézi, a kezdetekben alig tanult meg úszni, máris egy vízilabdacsapatban találta magát, méghozzá a fiúk között. Majdnem 16 éves koráig fiúkkal is edzett, mert így sokkal több esélye volt a fejlődésre. Előfordult az is, hogy a bátyjával játszott egy csapatban. Tizenévesen mindig az idősebbek között szerepelt a korosztályos válogatottakban, és hamar meghívást kapott a felnőttek közé is. 22 évesen pedig már stabil csapattagnak számít a nemzeti együttesben.
Kenderesi Tamás valójában a feledékenységének köszönheti, hogy hátúszásból pillangóúszásra váltott. „50 km-ről jöttünk Pécsre- és hát a kocsiba nem mindig raktam be a cuccomat. Útközben eszembe jutott, nincsen békatalp, na jó van akkor, 1500 pillangóval fogom kezdeni az edzést. És akkor ez mindig több lett. Majd jött egy verseny - jól ment a pillangó. És akkor ez így megmaradt.”
Ez pedig meg is alapozta, hogy Tamás fő száma a pillangóúszás legyen. Az eredmények eleinte még várattak magukra. Aztán 5 évvel ezelőtt egy országos bajnokságon Kiss Lászlóval folytatott eszmecsere mindent megváltoztatott. „Mindig korosztályos válogatott akartam lenni, csak hát ezt nem tudtam akkor még, hogy ehhez mi kell. Ott volt Güttler Károly, az akkori utánpótlás szövetségi kapitány, és odamentem. Jó napot kívánok, Kenderesi Tamás vagyok... Nem tudták, hogy ki vagyok, nagyon meglepődtek. Beszélgettem velük, mi kell ahhoz, hogy válogatott legyek. Mondják meg! Nagyon felszabadító érzés volt, hogy tudtam velük beszélni és utána jól meg tudtam csinálni az edzéseket.”
Tamás utána sorra nyerte a versenyeket. Először Dordrechtben ifjúsági Európa-bajnoki címet nyert, majd Nanjingban, az ifjúsági olimpián pillangózott a leggyorsabban. „Sokan gondolják azt, hogy én eljutottam valameddig. De én inkább a felnőtt versenyeket tartom fontosnak, mert onnan jegyzik meg az ember nevét, és csak azok a fontos dolgok, amik ott történnek. Abból még nekem sok nem jutott.”
Tavaly az országos bajnokságon legyőzte két nagy riválisát, Cseh Lászlót és Biczó Bencét. Idejével a világranglista második helyére úszta fel magát, így természetes volt, hogy nagy tervekkel utazik a világbajnokságra. Ám egy mirigybetegség minden tervét felborította. „Nagyon szeretném most már azt, hogy ismerjenek, és ez egy nagy ugródeszka lett volna ott.”
Amikor Győrben másodszor lett országos bajnok, az utolsó 50-et hihetetlen tempóban úszta végig. Olyan részidőt repesztett, amit pályafutása csúcsán a nagy példaképe, Michael Phelps is csak ritkán tudott produkálni 200 méter pillangó hajrájában. „Gyerekkorom óta felnézek rá, és ő adta nekem az erőt mindig ahhoz, hogy jól versenyezzek. Verseny előtt is mindig az ő versenyeit néztem, olyan technikája van, mint senkinek másnak a világon.”
A riói olimpiára Gyurta Dániellel sző nagy terveket. „Eredményhirdetés után a 200 mellre készült, és akkor is összefutottunk. Mondtam neki: hajrá, mindent bele. És ő azt felelte: akkor figyelj, most ígérjünk meg valamit egymásnak. Mondom: mire gondolsz? És mondta, ígérjük meg, jövőre nyerünk. Persze ez volt mindig is a célom, de ez, hogy egy olimpiai bajnok, aki a példaképem, ezt mondja nekem, az óriási dolog volt. Hát mondom: jó nyerjünk.”
A kerékpársportban több szakág található. Benkó Barbarához legközelebb a hegyi kerékpározás áll. Ám ahhoz, hogy megtudja, melyikben lehet sikeres, minden szakágat kipróbált. „Gyerekeknek a legjobb, ha mindent kipróbálnak. Egyrészt kiderül az edző számára, miben a legtehetségesebb, mert mindenki másban jó. A mountain bike-ban nagyon fontos, milyen technikás az ember. Egyre durvábbak a pályák, azt muszáj megtanulni. Másrészt, ami nekem nagyon jó, hogy változatos. Nem mindig csak montizom, nekem nyílván ez a legfontosabb, de sokat edzem országúton és ciklokrosszt is. Így nem monoton. Ez pedig nagyon fontos, mert ha a téli monoton edzés nem lenne megtörve versenyekkel vagy egy másfajta edzéssel, szerintem abba azért bele lehet fásulni elég korán.”
Barbara 2008-ban, juniorként világbajnoki ezüstérmes volt, 2009-ben az U23-asok között világ- és Európa-bajnoki hatodik, 2010-ben Eb-ötödik, vb-hetedik lett, 2011-ben többször állhatott dobogóra világkupán, összetettben pedig másodikként végzett. A mountain bike-pályák közül a technikásak állnak hozzá a legközelebb. „Én azt nem szeretem, ha fölmegyünk és 20 percig megy föl az ember, utána pedig le. Nekem jobban fekszik, ami hullámosabb. Több fölfelé, több lefelé, jobb, ha minél technikásabb a pálya.”
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség a londoni olimpiára női kvótát biztosított Magyarország számára, és nem is volt kérdés, ezt a lehetőséget Barbi kapja meg. Ám ott váltóhiba miatt a 27. helyen végzett. Azóta azért edz, hogy bebizonyítsa, méltóbb helye van a világelitben. Jelenleg 30-ik a világranglistán, ám ez kevés a riói olimpiára való kijutáshoz.
„Nálunk az ország kvalifikál. Veszik az első három embert a világranglistáról az országból, és ez alapján összeáll egy ország sorrend. Az első 18 ország megy és kész. És te hiába vagy jó és benne vagy a TOP 30-ban a világranglistán, mint most, ha a másik két lány 100 és 200-on kívül van, akkor a pontjaink összeadva az nem sok. Míg egy olyan országban, ahol van 50-60 körül három lány, sokkal több pontja van, mint nekünk. Nem egyszerű a kijutásom, most próbál a másik két lány is minél több versenyre menni, és pontot szerezni, hogy még mentsük a menthetőt. De most azt érzem, már így vízi pisztollyal oltjuk a lángoló házat. Mindegy, megpróbáljuk.”
A német klubcsapatnál versenyző, ám magyar színeket képviselő sportolónő azért optimista, és látja magát a riói rajtnál. „Azért én minden nap úgy készülök, úgy fekszem le, hogy megyek az olimpiára. Aztán majd meglátjuk. Ha nem utazom, olyan óriási csalódás nem fog érni. De nem leszek boldog, az egész biztos.”
(utrioba.hu, fotó: MOB/Szalmás Péter)