Az olimpiák évfordulói és az azokhoz kötődő visszaemlékezések mindig örömteli események. Egy kivételével: 1984-re, Los Angelesre az érintettek többsége máig keserűséggel gondol. Érhető, mivel nem vettünk rajta részt. A harmincéves évfordulóra megjelent és a MOB támogatását is bíró könyvből (1984 – A kettétört olimpia) kiderül, min múlott ez, s egyáltalán a Szovjetunió milyen érvek mentén jutott arra az elhatározásra, hogy bojkottálja az olimpiát. Radványi Benedek könyvéből közlünk részleteket, s emellett a sportolók emlékeiben is kutakodunk.

A moszkvai olimpia bojkottját követő revans lehetősége nemcsak a szovjet politikai és sportvezetők fejében fogant meg, hanem feljegyzések szerint még bőven 1984 előtti megbeszéléseken, értekezleteken is feljött a téma. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága (SZKP KB) 1981. májusi ülésén úgy határoztak, hogy a végső döntést a Sportbizottság majd 1984 májusában fogja meghozni.

Egy évvel a Los Angeles-i olimpia kezdete előtt, 1983 augusztusának elején az SZKP KB már hozott egy jelzésértékű döntést: az 1984-es olimpia kulturális programjában szovjet csoportok nem fognak szerepelni. Viszont az SZKP KB 1983. novemberi határozatában megelőlegezte 820 szovjet küldött Los Angeles- i részvételét, azzal a kitétellel, hogy az Egyesült Államok garantálja biztonságukat. Tehát a feljegyzések összességében arról árulkodnak, hogy a nemzetközi helyzet alakulásának hatására a hangulat erősen hullámzott.

Az egész história szempontjából meghatározó egy 1983. novemberi dokumentum, amelyet nemrég oldottak fel a titkosítás alól. Az SZKP KB Titkárságának (a Politikai Bizottság melletti a másik vezető testület) ülésén készült jegyzőkönyvből már az is aláhúzandó, hogy miközben a vezetők egymással beszélgetnek, a sportirányítás feje, Gramov figyelmeztet: ha ők és az NDK nem lesznek ott Los Angelesben, az amerikaiak biztosan tarolni fognak. Ám ami még legfontosabb: egyértelműen elhangzik, hogy lehetséges a részvétel. Ráadásul ezt az a Csernyenko mondja ki, aki három hónapra rá átvette a főtitkári, vagyis az uralkodói posztot.

Berecz János – aki a Népszabadság főszerkesztőjeként a Politikai Bizottság üléseit is látogatta – állítja, nem ukáz jött Moszkvából. „Abban az időben már nem voltak parancsok. Nem ultimátum érkezett a szovjetektől, hanem kérés. Sok tárgyalás zajlott, konzultációk, telefonbeszélgetések voltak, a maga módján mindenki kereste a kiskapukat. Kádár közvetlenül Moszkvába is telefonált, s valószínűleg azt kapta válaszul: gondoljuk végig. Azon ment a vacillálás, hogy mibe kerül, hogyha nem vesszük figyelembe a javaslatot. Számolva a következményekkel, dönthetett volna másképp is a magyar vezetés.” Felmerült egy olyan verzió is, hogy kisebb létszámmal, az olimpiai zászló alatt fölvonulva vegyünk részt. Ezzel jelezhettük volna, hogy nem vagyunk elégedettek az amerikaiak munkájával, de ott vagyunk. Erről papírok nem, csak visszaemlékezések szólnak. „A moszkvai olimpián is szerepeltek így nemzetek, ez egy kulturált-civilizált megoldás lett volna, de a szovjet vezetőség rendkívül korlátolt volt” – fogalmazott Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság akkori külügyi titkára. „Tudtuk, hogy nem lehet teljesen félresöpörni a szovjetek fájdalmait. Kompromisszumos megoldás lett volna, a himnuszunkat sem játszották volna el a győzelmekkor. Ennek meg is volt a realitása, a párt külügyi vonala ezt az álláspontot képviselte, az osztályvezető, Horn Gyula is támogatta az elképzelést” – emlékezett Szűrös kollégája, Őszi István.

Kádár egymaga döntött. Bátortalanul. Vagy józanul. Nézőpont kérdése, bár ennyi év távlatából legalábbis sejthető, hogy a sportolókkal és az országgal semmi sem történik, ha ott vagyunk az olimpián. A politikai vezetőkkel talán igen. „Szerintem nem tudták volna Magyarországot tönkretenni, de valószínű, hogy Kádárnak és a pártvezetésnek mennie kellett volna” – mondja erről Szűrös Mátyás. Hibás döntés volt, még ha objektíven nézve hozzá is tehetjük: felelősségteljes. Ami szintén egyértelmű: hosszasan hezitált a politikai vezetés és maga Kádár is.

Berecz János szerint nem fogtak volna minket vissza lasszóval, de az ország megszenvedi, ha kimegyünk az olimpiára. „A külkereskedelmi kapcsolataink legnagyobb része a Szovjetunióba vezetett, a termékösszetételünk túlnyomó többsége vagy élelmiszer, vagy feldolgozott termék volt, az övék pedig 60-70 százalékban nyersanyag és energia. Ez a kapcsolat nekünk létkérdésnek számított. Felelősségteljesen nézve, még mindig ez volt a jobb döntés.”

-------
„Ne kekeckedjek”

A magyar küldöttség távolmaradásáról szóló döntést a MOB 1984. május 16-i ülésén mondta ki, amelyhez a közgyűlés tagjainak szavazatára is szükség volt. Kovács Tamás együtt emelte fel a kezét hatszoros olimpiai bajnok kardvívó édesapjával, Kovács Pállal. „Előtte megkérdeztem, hogy mi legyen. Azt mondta: »Fiam, nem lehet mit csinálni, s ha nem akarod, hogy kirúgjanak az állásodból, szavazd meg.« Én akkor negyedik éve dolgoztam sportvezetőként, fiatal voltam, rutintalan, ezért is kértem ki édesapám véleményét. Anyám nemesi származású, apám pedig ludovikás katonatiszt volt, sűrűn részesültünk negatív megkülönböztetésekben, ezért is mondta, hogy ne kekeckedjek, eszembe ne jusson nemmel szavazni.”


-------
...helyette Barátság verseny

A szocialista blokk számára 1984 nyarán Barátság verseny néven pótolimpiát rendeztek, sportáganként eltérő helyszíneken és időpontban. A magyar küldöttség 10 arany-, 17 ezüst- és 24 bronzérmet szerzett, amelyekhez ma már olimpiai életjáradék társul. „Életemben nem voltam olyan versenyen, ahol szándékosan csaltak volna a rendezők, csak ezen az egyen – mondja Vaskuti István, 1980 kenus olimpiai bajnoka a saját Barátság versenyéről. – Megkaptuk ezt a mocskot, hogy nem mehettünk Los Angelesbe, s utána itt még megverettek minket az embereikkel. Ettől a mai napig tüzet okádok, ezt nem tudom megbocsájtani.” Az okokról így beszélt: „Már az elejétől fogva rab nemzetek kupájának neveztük. Voltak, akiknek ez egy normális, színvonalas verseny volt, nálunk lerendezte a szovjet és a keletnémet vezetés, 6-6 aranyérmet szereztek, amelyhez mi asszisztáltunk. A németországi Grünauban minél jobb volt valaki, annál szelesebb pályára tették a jobb oldalra, ők meg mentek a balon. Ezer párosban hatodik lettem, úgy, hogy előtte két nagy nemzetközi versenyen arany- és ezüstérmet szereztem. Senki nem nyerhetett, csak ők ketten.”

Néhány érintett sportoló vallomása 30 esztendővel a történtek után

„Volt, aki sírt, más fölöltözött és hazament, én leütöttem egy radiátort a helyéről, szét is repedt tőle a kezem. Megnyilvánultak az érzelmek, mert hát nagy volt a tét, és ezzel véglegesen szembesülni szörnyű volt”. (Gáspár Tamás, birkózó)

„Olyan volt, mint amikor utazol egy repülőn, és azt mondja a pilóta, hogy emberek, baj van, nem tudom letenni a gépet.” (Stefanek Gertrúd, tőrvívó)

„Állati depresszió lett úrrá rajtunk, mintha azt mondták volna, hogy holnap levágják az egyik kezemet.” (Detre Zsolt, vitorlázó)

„Jugoszlávia nyerte az olimpiát, velük háromszor játszottunk abban az évben, s mindegyik alakommal megvertük őket. Tehát mondhatjuk, hogy valójában aranyérmet elvettek tőlünk.” (Csapó Gábor, vízilabdázó)

„A férfiak részéről én mondtam volna az eskü szövegét, emiatt nekem már a formaruhám is megvolt. Aztán a döntés utáni napokban szétvágtam, összetéptem, eldobtam. A kukában végezte.” (Szalma László, távolugró)

„Tatán az osztrák tévé segítségével nyomon követtük a mérkőzéseket, és láttuk, hogy azok kerülnek föl az olimpiai dobogóra, akiket két hónappal azelőtt simán megvertünk. Szörnyű volt, ott bőgtünk minden este.” (Kiss Lenke, kosárlabdázó)

„Nem értem, miért néztek abszolút hülyének bennünket. Könnyen el tudom képzelni, hogy ha itt lennének azok az emberek, akik ezt eldöntötték, nekik mennének az érintettek.” (Gódorné Nagy Marianna, kézilabdázó)

„Soha annyira keményen nem készültem, mint Los Angeles előtt, két olyan hónap is volt, amikor negyvenfokos lázzal jártam le edzésre, taknyom-nyálam egybefolyt.” (Wladár Sándor, hátúszó)

„Fölkészültünk becsületesen, és ez nem arról az egy évről szól, mi négy éven át azon dolgoztunk, hogy Los Angelesben jól szerepeljünk. Aztán az utolsó pillanatban csak átvertek, nem tudom más szóval mondani.” (Guczoghy György, tornász)

(Szerző: Radványi Benedek, fotó: MTI)

A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.