Különleges év kezdődött el január elsején Fábián László életében, aki színes és kiemelkedően sikeres sportpályafutásra tekinthet vissza.

„Úszóként sem tartoztam a gyengébbek közé, de a legnagyobb sikereimet öttusázóként értem el, miközben párbajtőrvívóként is a ranglista legjobbjai között szerepeltem és ezért az olimpián is versenyezhettem. Bőven volt időm megtanulni, hogy fegyelem, kitartás és összpontosítás nélkül egy egyéni sportoló nem sokra viheti, de mivel csapattag is voltam, az alkalmazkodás, az összetartás és a bajtársiasság mércéjének is meg kellett felelnem” - így emlékezik a nyolcvanas és a kilencvenes években történtekre Fábián László, a MOB idén bemutatkozott sportigazgatója, aki 2013-ban két jubileumot ünnepelhet. Február 18-án tölti be az ötvenedik életévét, és szeptember beköszöntével lesz 25 esztendeje, hogy Szöulban az aranyérmes öttusa csapat tagjaként – Martinek János és Mizsér Attila társaságában - az olimpiai dobogó legfelső fokán állhatott.

„Az 1988-as olimpián két lehetőséget is kaptam, mert nem csak öttusázóként, hanem a párbajtőr vívócsapat tagjaként is kiérdemeltem az indulás jogát – folytatta Fábián a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozva. - Amolyan vendégversenyzőként hatodik, tehát pontszerző lettem a „másik” csapatommal. Egy esztendővel később megnyertem a budapesti öttusa világbajnokság egyéni versenyét, majd négy évvel később Szófiában az Európa-bajnoki aranyérmet is begyűjtöttem. Sportolóként tehát három nagy csúcsra is feljutottam, és most, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatójaként készülök bizonyításra, azt gondolom, hogy ebben a „második életemben” ezzel az eggyel is bőven megelégednék. Büszke vagyok arra, hogy a választás rám esett.”

A felkérés váratlanul érte, ráadásul gondolkodási időből sem túl sokat kapott. Tizenhat évvel az után, hogy az öttusa pályafutásának lezárását követően a vívást is abbahagyta, olyan munkát végezhet, amelyre sok visszavonult élsportoló áhítozik.

„Sok tapasztalattal vértezett fel a sport, ráadásul öttusázóként eleve öt olyan sportággal foglalkoztam, amelyek az olimpiai programban is szerepelnek. Szinte a pástról lelépve az idehaza elsőként megjelent mobiltelefon Kft PR vezetőjeként gyarapítottam a tudásomat, majd tizenhárom éven át magánvállalkozóként és egy, a sportszervezésre és a sportmarketingre szakosodott vállalkozás vezetőjeként kerestem a kenyeremet. Legutóbb a Józsefvárosi Kulturális és Sport Nonprofit Kft ügyvezetőjeként egy negyvenfős cég élén álltam, amely számos elismerést érdemelt ki. Mindebből kiderül, hogy nem nyílegyenes utat jártam be és nem úgy haladtam előre, mint az a filmbeli vállalati recepciós, aki egyre csak feljebb jut és a végén az igazgatói székben köt ki. A tanulópénzt azonban többször is kifizettem. Új munkatársaim rám csodálkoztak, amikor észrevették, hogy a papír mindkét oldalára nyomtatok és a lámpát is csak akkor kapcsolom fel, amikor már nagyon sötétedik. Magánvállalkozói éveimben rögződött bennem az, hogy minden forintot meg kell becsülni és takarékoskodni kell, ahol csak lehet.”

„Újonc” sportigazgatóként egy ideig még ismerkednie kell a magyar sport felépítésével, az egyes szintek és területek összefüggéseivel, szem előtt tartva, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság, mint a legnagyobb hazai civil sportszervezet, nem csupán az olimpiai, hanem a nem olimpiai sportágak felett is áll, ahogy újabban a fogyatékkal élők sportjának, a szabadidős sportnak, valamint a diák-, az egyetemi és a főiskolai sportnak is az irányító szervezete. Fábián Lászlónak a szakmai, a pénzügyi, a jogi és a szervezési feladatok sokaságában kell eligazodnia.

„Nagyon sok a tennivaló. Londonban igen csak magasra került a mérce a sok nagyszerű eredménnyel, de be kell látni, hogy a magyar sport erején felül teljesített, ahogy négy évvel korábban Pekingben éppen ennek az ellenkezője történt. Most az a cél, hogy a londoni sikeremberek, az érmesek és a pontszerzők képesek legyenek a bravúrjaik megismétlésére és minél több új reménység zárkózzon fel melléjük. Bizalomra adhat okot, hogy a londoni pontszerzők 85 százaléka az utánpótlás fejlődését elősegítő Héraklész program kedvezményezettje volt, ami azt jelenti, hogy a kiválasztás és a menedzselés igazán sikeres volt. Hatalmas lendületet adtak és adhatnak a jövőben is a magyar sport egy bizonyos szegmensének a társasági adókból származó százmilliók és a közeljövőben egy új, sokmilliárdos rendkívüli állami támogatás a sportágak egy másik csoportjának a gondjain is enyhíteni fog. Több figyelmet és támogatást érdemelnek a fogyatékkal élő sportolók is, akik mellett közel 20 évet töltöttem el, így hát jól ismerem a bajokat és az igényeket. A szabadidő sportok az elmúlt években látványos fejlődésnek indultak és ennek a jövőben sem szabad megtörnie. A legtöbb lemaradást talán a diák, az egyetemi és a főiskolai sporttevékenység területén kell ledolgozni, nem túlzás azt mondani, hogy a hátrányt nem években, hanem sajnos évtizedekben lehet kifejezni. Bízom abban, hogy a sportigazgatói tevékenységem első évének végén pozitív változások egész soráról számolhatok be, ami pedig a távolabbi jövőt illeti, műkedvelő focistaként azt remélem, hogy 2020-ban, de legkésőbb 2024-ben ismét lesz magyar szereplője az olimpiai labdarúgó tornának!” – mondta befejezésül Fábián László, aki úgy gondolja, hogy az öttusa – a híresztelésekkel ellentétben, illetve újításoknak és sportdiplomáciai lépéseknek köszönhetően – megőrizheti a helyét a nyári játékok műsorában.

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)