Miután az első világháború porig rombolta Európát, az 1920-as olimpia legalább annyira szólt a békéről és az újrakezdésről, mint a versenyzők küzdelméről. Az antwerpeni játékok nyitóünnepsége több szempontból is mérföldkő volt a sportesemény történetében: ekkor tettek először esküt a sportolók, valamint az olimpiai zászló is első alkalommal emelkedett a magasba.
Miután az 1916-os játékok rendezési jogát Berlin kapta, 1920-ra két város állt elő komoly pályázattal: Budapest és Antwerpen. 1914. június 23-án a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mindkét jelentkezést elfogadta, az alig egy hónappal később kirobbanó első világháború viszont keresztülhúzta számításaikat. Semleges helyszínt keresve Pierre de Coubertin Lausanne-ba költöztette a szervezet vezetőségét. Az 1916-os olimpiát törölték, az 1920-as helyszínéül pedig Antwerpent választották – ennek oka valószínűleg a Belgiumban zajló véres harcok iránti emlékezés és tiszteletadás volt.
A 8. újkori olimpia már jóval a nyitóünnepség előtt elkezdődött: mivel még nem rendeztek külön téli játékokat, 1920 áprilisában már ötkarikás versenyeket bonyolítottak le a jégkorongozók és a műkorcsolyázók számára. A hivatalos megnyitóig további négy hónapot kellett várni, ugyanakkor a ceremónia előtt már az íjászok, a lovaspólósok és a kerékpárosok között is osztottak érmeket.
Augusztus 14-én eljött a nagy nap. A reggel egy megemlékezéssel indult, mely során a résztvevő országok képviselői a város katedrálisában rótták le tiszteletüket a háborúban országukért életüket adó férfiakért és nőkért. Délután 29 nemzet sportolói gyűltek össze az antwerpeni stadionban, 35 ezer néző társaságában. Itt Henri de Baillet-Latour, a játékok szervezőbizottságának elnöke tartott beszédet, majd felkérésére I. Albert belga király nyitotta meg az olimpiát. Ekkor érkezett meg története során először az ötkarikás zászló, amely galambok kíséretében emelkedett a város égboltja felé. A lobogót – amely az öt kontinens találkozását szimbolizálja – Pierre de Coubertin még 1913-ban tervezte.
Ezt követően Victor Boin, a belga zászlóvivő lépett elő a tömegből. Boin igazi sportolói polihisztor volt: 1908-ban és 1912-ben vízilabdázóként szerzett olimpiai érmet, az első alkalommal gyorsúszóként, az utóbbi eseményen párbajtőrözőként is elindult. Tinédzserként Belgium első jégkorongcsapatát is ő alapította, ráadásul elismert sportújságíró, a Belga Sportújságíró Szövetség (Belgian Professional Association of Sports Journalists) létrehozója, valamint a belga légierő pilótája volt. Antwerpenben két tettével is maradandót alkotott. Egyrészt a belga csapat tagjaként párbajtőrben a döntőig menetelt, másrészt ő lett az első sportoló a játékok történetében, aki letette a versenyzők esküjét. „Esküszünk, hogy a lovagiasság szellemében, országaink tiszteletéért és a sport dicsőségéért veszünk majd részt az olimpián” – mondta a dobogón.
Az ötkarikás zászló pedig csak lobogott felette, ahogy tette azt egészen a játékok zárásáig, szeptember 12-ig. Ekkor Pierre de Coubertin beszédét követően leeresztették, és átadták az 1924-es párizsi játékok szervezőinek. Az olimpia eszmeisége immár vizuálisan is leképződött, a szimbólum pedig tovább erősödött egészen addig, amíg napjainkra a világ egyik legismertebb jelképévé vált.
(olympic.org; fotók: IOC)