Horváth Klára 1947. augusztus 5-én született Kiskunhalason. A kézilabdával komolyabban a gimnáziumi évei alatt kezdett foglalkozni, ottani testnevelőtanára, Horváth István segédkezett abban is, hogy a helyi MÁV kézilabda szakosztályához is leigazolják. Korán kitűnt tehetségével, tizenhat évesen egyszerre játszott a korosztályos, illetve felnőtt bajnokságban is. Elsőre felvették a TF-re, 1966-ban pedig a válogatottbeli tűzkeresztségen is átesett. 1972 és 1980 kilencszer lett bajnok a Vasas csapatával.

Mint fentebb említettük, a női kézilabdázás Montreálban került fel az ötkarikás játékok programjára. Horváth Klára oszlopos tagja volt az olimpiai bronzérmet nyert csapatnak. Egy fájdalma volt csupán, hogy hiába kérték, a csapatvezetés nem engedélyezte számukra, hogy a versenyük befejeztével ellátogathassanak a Niagara-vízeséshez. Ám, ha valamit nagyon akarunk, az olykor valóra válik. Történt ugyanis, hogy ami ’76-ban az olimpián nem jött össze, azt Horváth Klára 70. születésnapján gyermekei orvosolták egy ajándék úttal a híres zuhataghoz.

Sajnos a moszkvai olimpia nem úgy jött össze válogatottunknak, ahogy azt tervezték, hiszen a negyedik helyen végeztek. Ebben az eredményben talán közrejátszott az is, hogy nyugdíjazták a legendás Török Bódogot a válogatott éléről, így már nem az ő irányítása alatt lépett pályára a kompánia Moszkvában. Horváth Klára tagja volt az 1982-ben, Budapesten világbajnoki ezüstérmet szerezett csapatnak, a válogatottságtól azután köszönt el, hogy a ’84-es olimpiára politikai okok miatt nem engedték kiutazni a magyar versenyzőket. Ám az aktív sportot nem hagyta abba, hiszen végleg csak 55 éves korában vonult vissza, de szeretett sportágát még manapság is figyelemmel kíséri.

Isten éltesse sokáig 75. születásnapja alkalmából Horváth Klárát!