A még mindig csak huszonötödik évében járó csepeli fiatalemberről az óta egyre kevesebbet lehetett hallani.

- Mi történt Peking óta, s milyen a kapcsolata ma a sportágával?

„Amikor megszereztük a bronzérmet, nem is igazán éreztem át az esemény súlyát” - válaszolt Kiss Tamás. „Ahogy telt-múlt az idő, mind jobban felértékelődött bennem az olimpiai dobogó jelentősége. Ma már valóban értékén kezelem a Pekingben kiharcolt harmadik hely jutalmát.”

- A 2009-es esztendőben úgy tűnt, hamar véget ér a pályafutása.

„Miután Kozmann György versenyszünetet jelentett be, nem sokkal később ismétlődő betegségek miatt nekem is le kellett tennem a lapátot. Csak 2010. januárjában kezdtem újra edzésekre járni, februárban már sikerült felvennem a klubedzések ritmusát. Összetérdeltem klubtársammal, a közben már visszavonult Vass Andrással, akivel kétszer is harmadikok lettünk a válogatón. Az U-23-as Eb-n C-4 1000 méteren másodikként végeztünk, a felnőttek kontinensvetélkedőjén ugyanebben a számban ötödikek lettünk, de nem voltam különösen elégedett.”

- 2010. végén Kozmann György bejelentette: folytatja a versenyzést.

„Ettől én is „belelkesedtem”, nagy tervekkel vágtunk a felkészülésbe. Először úgy tűnt, menni fog a dolog, de a tájékoztató első helyét követően a két válogatón semmi közünk nem volt a legjobbak csatájához, így ezt követően szét is mentünk.”

- A meglehetős sikertelen 2011-es esztendő ellenére a télen mégis behívták a válogatott keretbe.

„Ezen ugyancsak meglepődtem, így részt vehettem Malaysiában majd Törökországban a kenusok edzőtáborozásain. Miután eldőlt, hogy párosban nem tudok robbantani, így maradt az egyes. Lapátot cseréltem, és igyekeztem apróbb változtatásokat is végrehajtani. Magamhoz mérten meglehetős keményen készülök - még edzőmet, Ludasi Róbertet is sikerült meglepnem. A C-1 1000 méteres távra készülök - magam is kíváncsi vagyok, mire leszek képes.”

(Forrás és fotó: Jocha(Press) Károly)