A konferencia előadóinak sorát Kiss Ádám professzor, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség elnöke nyitotta, aki az egyetemi sport az utánpótlás-nevelésben betöltött szerepéről és az élsporttal való viszonyáról beszélt. A téma aktualitását az adta, hogy maga Hajós Alfréd is építészmérnök hallgatóként nyerte két olimpiai úszóbajnoki címét az 1896-os első modernkori olimpián, Athénban. A MEFS 2020-ig kialakított sportfejlesztési terve szintén Hajós Alfréd nevét viseli.

Szikora Katalin, a Testnevelési Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének vezetője, a MOA Tanácsának tagja rövid összefoglalót tartott a XIX. század végi és XX. század eleji magyar sport történetéből, külön hangsúlyt helyezve az 1896-os millenniumi ünnepségsorozatra. Ennek keretében épült meg a Millenáris sportpálya is, melyet később, 1928-ban Hajós Alfréd tervei alapján újítottak fel. Kemény Ferenc, a frissen alakult Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja fel is ajánlotta a magyar fővárost az első modernkori olimpia rendezési színhelyéül.

A következő előadás, melyre Nagy Nikoletta, a Testnevelési Egyetem tanársegédje prezentálásában került sor, Hajós Alfrédet, az olimpiai úszóbajnokot mutatta be. Megtudhattuk, hogy nem hiába érdemelte ki a „Magyar delfin” becenevet, hiszen 11-13 Celsius-fokos, hullámzó tengervízben volt képes megnyerni a 100 méteres és a 1200 méteres távot is. Mindezt ráadásul közvetlenül egymás után, hiszen a 1896-os olimpián az összes úszóversenyt egy napon rendezték. Az 500 méteres távon valószínűleg csupán azért nem nyert, mert nem érte el az indítást az előző versenye után.

Szegedi Péter szociológus és sporttörténész Hajós Alfréd futballkarrierjéről beszélt. Hét éven keresztül a Budapesti Torna Clubnál rúgta a bőrt. Tulajdonképpen a BTC keretein belül Hajós Alfréd és társai hozták létre az első magyar hivatalos labdarúgócsapatot és játszották az első hivatalos mérkőzést. Aktív szereplése végeztével is kapcsolatban maradt a sportággal; volt a válogatott szövetségi kapitánya, valamint nemzetközi klubmeccseket is vezetett, például az 1907-es magyar-cseh találkozót.

Winkler Barnabás építész Hajós Alfréd építészeti örökségébe nyújtott betekintést, természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen a lakóházakat, sportlétesítményeket, kórházakat és hidakat magába foglaló, több mint 100 tételes életmű teljes bemutatása lehetetlen vállalkozás lenne egy húsz perces előadás keretében. Winkler Barnabás kissé szomorúan jegyezte meg, hogy Hajós Alfréd építészeti munkásságát nem honorálták kellőképpen még életében, 2010-ben poszthumusz Ybl Miklós-díjjal tüntették ki.

Szakály Sándor, a Magyar Olimpiai Akadémia alelnöke, had- és sporttörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora a Monarchia hadseregének tisztképzéséről beszélt a XIX. és XX. század fordulóján. Elmondta, hogy a civil mérnököket általában a tüzérséghez vagy a műszaki alakulatokhoz osztották be. Így lett Hajós Alfréd is, akkor még eredeti nevén Guttmann Arnold, először altüzér, majd tüzérmester, az első világháború végére pedig már a hadnagynak megfelelő rangot viselt a tüzérségnél. Hajós Alfréd 1915 és 1918 között teljesített frontszolgálatot, és a fronton tanúsított bátorsága miatt kitüntetésben is részesült.

Judik Zoltán nyugdíjas építészmérnök a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodáról tartotta előadását, hiszen itt töltötte munkás évei nagy részét. Az uszodát 1930-ban kezdték el építeni a Margitszigeten Hajós Alfréd tervei alapján, és az építkezés a személyes művezetésével történt. Judik Zoltán fotók segítségével részletesen bemutatta magát az eredeti építkezést, a későbbi bővítéseket, illetve személyes tapasztalatai alapján beszámolt az uszoda üzemeltetése során felmerült kihívásokról; például, hogy hogyan voltak képesek edzéseket tartani a létesítményben az árvizek ellenére.

Az előadók sorát dr. Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója, a MOA Tanácsának tagja zárta, aki bemutatta, hogy a múzeum története nagyon szorosan kötődött Hajós Alfrédhoz, hiszen egy ideig saját lakásában adott otthont a hánytatott sorsú intézménynek. A sportmúzeum komoly Hajós-gyűjteménnyel rendelkezik, melyben sok minden fellelhető; az olimpiai érmeinek másolatai, az szellemi olimpián szerzett bajnoki cím oklevele, személyes tárgyak, mint például vonalzói és sapkája, sőt még hajdani irodájának eredeti bútorzata is. Szabó Lajos a második világháború zsidó áldozataira is megemlékezett, mikor bemutatta azt a felmentő oklevelet, melyen számos zsidó származású olimpikon és a magyar kulturális élet kiemelkedő személyiségeinek neve szerepelt. A lista Hajós Alfréd és Mező Ferenc erőfeszítései nyomán jött létre, azonban sokuknak túl későn, hiszen a dokumentum aláírásakor többen közülük már a háború borzalmainak estek áldozatul vagy a haláltáborok felé tartottak.

A Magyar Olimpiai Akadémia tanácsának számos tagja részt vett a megemlékezésen vagy mint előadó, vagy a közönség sorait erősítve. Szintén jelen voltak a Hajós Alfréd Társaság tagjai, akiknek nevében Földvári Gergely szólalt fel. A konferencia résztvevői egyöntetűen egyetértettek abban, hogy rendkívül időszerű és szükséges lenne végre elkészíteni Hajós Alfréd teljes életpályáját felölelő, tudományos igényességgel megírt monográfiáját.

(Dr. Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója, a MOA Tanácsának tagja, fotó: Róth Tamás, MTI/Pálvölgyi Ferenc)