„Amikor Kocsis Mihályról beszélgetek másokkal, akkor csak a professzionalizmus, a tudás, a segítőkészség hangzik el vele kapcsolatban. Mindezt úgy, hogy a XX. század minden nyomorát átélte, meghurcolták, népbíróság elé állították, mindeközben az olimpizmus segítője volt, az 1948-as játékokon ő vezette a delegátust. Én személy szerint szeretném azt elérni, hogy a tatai edzőtábor, amelynek megálmodója és vezetője volt, az ő nevét viselje majd" - emelte ki Kulcsár Krisztián. A szerzőt méltatva kiemelte, a MOB médiadíjas sportújságíró fejében mérhetetlen tudás van a sporttal kapcsolatban, és hagyománytisztelet, ami pedig a Magyar Olimpiai Bizottságnak is fontos érték. „A Magyar Olimpiai Bizottság egyik legfontosabb dolga pedig, hogy ébren tartsa a tudást és a hagyományokat" - hangsúlyozta.

„Mi, egykori KSI-sek a kor akkori követelményei szerint jó körülmények között, kiváló edzőktől tanulhattuk meg a sport alapjait, eszmeiségét. Kocsis Mihály a KSI igazgatójaként kidolgozta a honi utánpótlás-nevelés elméletét és gyakorlatát is, amellyel évtizedekre biztosította be a magyar sport eredményességét" – mondta Schmidt Gábor, aki egykori KSI-s kajakosként kezdte, majd később edzőként és szakosztályvezetőként folytatta ott pályafutását. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke arról is beszélt, nem véletlen az sem, hogy éppen a kajak-kenu szövetség a házigazdája az eseménynek, hiszen Kocsis Mihály nemcsak a KSI és a tatai edzőtábor létrehozója és egykori igazgatója, valamint a csepeli munkássport atyja volt, hanem az MKKSZ korábbi elnökségi tagja, a Budapesti Kajak-Kenu Szövetség volt elnöke. Sőt, a kajak-kenu sportág magyarországi meghonosítója is volt, aki először ültetett hajóba későbbi kiválóságokat, mint például az első magyar kajakos olimpiai bajnokot, Urányi Jánost. „Nem túlzás azt állítani, hogy a Tanár úr alapozta meg Csepelen a sportág sikerességét.”

Az eseményen a szerző mellett felszólalt még többek között dr. Kamuti Jenő, Gallov Rezső, Sákovicsné Dömölky Lídia, Dénes Tamás, Dávid Sándor, Varga Ferenc (a kajak-kenu sportág első magyar olimpiai érmese) és Köpf Károly. A könyvbemutatón részt vett több sportvezető és korábbi sportoló, köztük Balczó András, Foltán László, dr. Hargitay András, Katona András, Mohácsi Ferenc és dr. Cseh Tibor.

Kocsis Mihály (Gyula, 1910. dec. 30. – Bp., 1985. jan. 18.): sportvezető, testnevelő tanár. 1937-ben a Testnevelési Főiskolán testnevelő tanári oklevelet szerzett, majd rövid ideig gimnáziumi óraadó. A TF-en tornából, magasugrásból kiemelkedő. Már a TF-en bekapcsolódott az MTE torna- és atlétikai szakosztályának munkájába. 1938-tól 1944-ig a Weisz Manfréd TK vízisport-szakosztályának vezetője, a csepeli öbölben a modern hazai kajak-kenusport kezdeményezője. A csepeli Weisz Manfréd Művekben az első magyarországi szabadidő-szakosztály létrehozója, a csepeli gyár sportiroda-vezetője, a vállalati sport magyarországi megalapítója. A háború előtt és a felszabadulás után a csepeli sportélet vezéregyénisége. Csepeli magyar bajnoki érmek, sportlétesítmények kötődnek hozzá. A háború utáni években „sportszervezői munkássága miatt képtelen módon” Népbíróság elé állítják. Rendezője a ’47-es tatai I. Munkás Kajak-Kenu Eb-nek. A háború vége előtt rövid ideig az - akkori nevén - Országos Kajak-kenu Szövetség ügyvezetője; a ’60-as évek elején a Budapesti Kajak-Kenu Szövetség elnöke. Kitérőként a szállodaigazgatásba (Hungar-Hotels; Keszthely, majd Budapest) is belekóstolt, de közben akkor is szervezte a vállalat sportéletét, tanulmányt is írt róla. 1948-ban az olimpiai felkészítés egyik irányítója. 49. és 55. között részt vett a vállalati sportélet koordinálásában, a szakszervezeti rendszer keretében. A tatai edzőtábor helyszínének kiválasztója (a londonihoz hasonló klímát kerestek, a ’47-es Eb-ről már ismert volt a helyszín); 1955-től 1957-ig a tatai edzőtábor igazgatója; Hegyi Gyula államtitkár bízza meg az akkorra lerobbant intézmény „gatyába rázásával”. Ebben az időszakban van a melbourne-i olimpiai felkészülés is. 1957-59-ig a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet (TTKI) tudományos főmunkatársa. Ötletgazda a többnyelvű sportszótár szerkesztésében, szervezője a sportkarikatúra-kiállításnak. 1964-tól 1971-ig a Központi Sport Iskola (KSI) igazgatója, a korosztályos utánpótlás- és sportiskolai rendszer hazai kidolgozója. KSI-igazgatóként tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Jó kapcsolatot ápol a NOB több vezető tisztségviselőjével. Nyugdíjazását követően 1971-től 1985-ig a Testnevelési és Sportmúzeum tudományos szaktanácsadója (pl. sportkönyv-kiállítások). A Nemzetközi Olimpiai Akadémia tiszteletbeli tagja, magyar előadója. Több publikációja, hosszabb cikke jelent meg (pl. Népsport, Olympic Review; írt könyvet a ’48-as olimpiai felkészülésről is).

Ismerői mondták róla, hogy egész életében az olimpiai eszmét szolgálta. Magát sportorganizátornak nevezte – erre volt legbüszkébb. Mindig nagy hangsúlyt fektetett az emberi kapcsolatokra. Maximalista, eredményközpontú ember volt. Vitathatatlan érdemei vannak a hazai utánpótlás-nevelési rendszer kidolgozása terén. Sugárzott belőle a kollegiális figyelem, nem éreztette, hogy ő a főnök. Nála nem csak a tudás, hanem a tudás mögött levő ember is számított. Fantasztikus szakember volt, mondhatni a sport minden területéhez értett, ízig-vérig pedagógus. Jó volt vele beszélgetni, mert tőle mindig tanult valamit az ember, gazdagabban jött ki az irodájából. Serkentő, inspiráló személyisége volt. Úgy gondolta, a sportiskolában a kultúrának is komoly helye van. Folyamatosan érdeklődő, olvasott, tájékozott ember volt, komoly rálátással a sportra, kultúrára.

Kocsis L. Mihály. Író, sportújságíró, idén 75 esztendős. MOB-médiadíjas (2009) és a Magyar Sportújságírók Szövetségének életműdíjasa (2012). Gyermekévei egy részét Tatán töltötte. A '60-as években a Népsport gyakornoka, majd munkatársa. Különböző beosztásokban – főmunkatárs, főszerkesztő-helyettes, főszerkesztő – dolgozott a Magyar Hírlapnál, a Magyar Ifjúságnál, a Búvárnál, volt a Magyar Nemzet, a Nők Lapja munkatársa, részt vett televíziós műsorok készítésében is, mint pl. a Panoráma (Magyar Televízió, M Sat TV). A média több területén alkotott. Írt könyveket sport és életrajzi témában ('64-es tokiói olimpia, Balczó András, Bara Margit, Portisch Lajos, Major Tamás...). Filmek forgatókönyvírója.

A több mint 580 oldalas, fényképekkel, korabeli dokumentumokkal illusztrált kiadvány megjelenését szervezetek és magánszemélyek, többek között a MOB, és Schmitt Pál NOB-tag is támogatta. A kiadvány képed adv a magyar sport évtizedeiről, XX. századi történetéről, bemutatva a magyar sport, olimpiai mozgalom, sportvezetés, sportirányítás egyik kiemelkedő, meghatározó egyéniségét. Sportkorkép a '30-as évektől. Bemutatja Kocsis Mihály testnevelőt, sportvezetőt, tevékenységén keresztül képet ad az 1900-as évek (zömmel) második felének sportjáról (üzemi tömegsport, munkástestedzés, munkásolimpia, utánpótlás-nevelés, állami sportirányítás, a MOB 'beépülése' az Országos Sport Hivatalba, tatai edzőtábor). Külön fejezet a Tata és az olimpiák 1948-'56. Külön terjedelmet kap a szerző tanulmánya, mellette Dávid Sándor, MOB Média- és MSÚSZ-életműdíjas sportújságíró olimpiai körképe és a MOB korábbi sportigazgatója, Köpf Károly írása, mely a Központi Sportiskolát mutatja be, megélt élmények alapján. A sportvezető, államtitkár, sportújságíró, edző Gallov Rezső írta az előszavát. „... nem csak történelmi könyv, hanem ösztönző erő, továbbá útmutató és hasznos segédeszköz is sportszervezőknek, a testkultúra fejlesztésében elkötelezett szakemberek számára."