Az egykori élvonalbeli vízilabda játékos, aki két főiskolai világbajnokság részese volt, hazai bajnokcsapatban játszott, fiatalon választotta az edzői hívatást. A magyar válogatott a sokmozgásos, dinamikus stílusra áttérve előbb 1962-ben Európa, 1964-ben olimpiai bajnokságot nyert a halk szavú, kiváló szakember irányításával. A szövetségi kapitányok a nagy győzelmek, bajnokságok után általában megdicsőülnek, mennybe mennek, Laky Károly további munkájára az akkori sport hivatal nem tartott igényt, ahhoz azonban hozzájárultak, hogy Kubába szerződjön. A távoli szigetországban, ahol korábban még pólós bajnokságot sem rendeztek megteremtette a vízilabdasport alapjait. A válogatott a montreali olimpián az amerikai kontinens képviseleté en az előkelő hetedik helyen végzett. A kiváló sportembert azután szíve hazahúzta, visszatért a Szőnyi útra, ahol korábban edzői munkája mellett a rendkívül sikeres Vasutas Club elnöki teendőit is ellátta, az uszoda is ebben az időszakban épült. Így természetes, hogy születésének száz éves évfordulóján Laky Károly nevét vette fel a Szőnyi úti létesítmény.

Rozgonyi Zoltán Zugló alpolgármestere, Martin György, a szövetség elnöke és Gém Zoltán a tanítványok egyike méltatta életútját. Az alpolgármester a jelenlévők örömére azt is újra kifejezésre juttatta, hogy Zugló magáénak érzi a Vasutas egyesületet és lehetőségeinek mérve minden támogatást biztosít az egyesület fennmaradásához, fejlesztéséhez. Az uszoda előterét zsúfolásig megtöltő egykori ás mai vasutas vizes sportolók mellett három olimpiai bajnok is ott volt az emlékezők között. Dömötör Zoltán, a tokiói győzelem döntő góljának szerzője, Ambrus Miklós, kapus a mérkőzés hőse és Bolvári Antal, aki néhány évet töltött a Szőnyi úton.

Az emléktáblát az olimpiai akadémia képviseletében Jakabházyné Mező Mária főtitkár és Győr Béla tanácstag is megkoszorúzta, s az emlékező ünneplők tapssal köszöntötték az uszoda homlokzatának feliratát: Laky Károly uszoda.