Az UTE huszonkét éves, júdós reménysége ugyanis 2011-ben elég mély hullámvölgybe került, sérülések is nehezítették az útját, ráadásul egy edzőcserét is meg kellett ejtenie. Most viszont nagyon úgy néz ki, sikerült egyenesbe kerülnie.

„A tavalyi esztendőben bizony voltak nagyon pesszimista időszakaim is” - vallotta be az egyik „legsűrűbb” súlycsoportban, az 57 kilósok mezőnyében érdekelt Hedvig. „Még az is megfordult a fejemben, hogy hagyjam az egészet úgy, ahogy van, s a végleges visszavonulást kellene választanom. Szerencsére meggondoltam magamat, s most már - kisebb, múló problémák ellenére is - merész terveket szövögetve, készülök az ötkarikás próbatételre.”

- Mennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy eljusson minden sportoló álmainak helyszínére, az olimpiára?

„Ha az első lépésektől számolom, akkor tizenkét esztendőre. Ugyanis 2000-ben történt, amikor édesanyám barátnője a mindig is megvolt, sportos alkatomra tekintettel, a cselgáncsot ajánlotta. Akkor még Szolnokon éltem, Kovács Gáborhoz kerültem, s már az első foglalkozások egyértelműen pozitív fogadtatásra leltek bennem.”

- A sportághoz való kötődés tehát már a legelső időkben megvolt. Mikor jöttek azok az eredmények, amelyek még szorosabbra fűzték a júdóval való kapcsolatát?

„Nagyon hamar elkezdtem versenyezni, így a diákolimpiákon és egyéb, a koromnak megfelelő erőpróbákon egyaránt elindulhattam, s legtöbbször nyertem is. Öt évvel később, 2005-ben a Salzburgban lebonyolított ifjúsági Európa-bajnokságon aratott győzelmem az után már más kategória kezdetét jelentette. Tíz érmem van a korosztályos világversenyekről, amelyek közül talán a 2009-ben, Rotterdamban kiharcolt világbajnoki bronzérem említése kívánkozik legelőre, de természetesen a két Európa-bajnoki bronzéremre (2009, 2010) is nagyon jóleső érzésekkel gondolok vissza.”

- Edzőjével, Kovács Gáborral 2007-ben kerültek Miskolcra, ahonnan 2011. végén - nem kis meglepetésre - az Ujpesti TE-hez igazoltak.

„Miskolcon tarthatatlanná vált a helyzetünk, az MVSC vezetői kerek-perec közölték, hogy vége a támogatásnak. Az olimpiai előkészületi tornákon viszont szinte illik megjelenni, valamint a kisebb-nagyobb versenyeket követő edzőtáborozásokon is nagyon hasznos, ha részt tudok venni. Így kerültünk végül közös megegyezéssel Miskolcól Újpestre, az UTE szakosztályába.”

- A sors fura fintora, hogy ennyi, közös csata, komoly fejlődési fokozatok elérését követően Ön végül egy rendkívül kényes időszakban, alig két hónappal az olimpia előtt, edzőcserére határozta el magát.

„Erről igazán nem szeretnék részletekbe bocsátkozni” - hárította el a miértre volt konkrét rákérdezésre adandó választ Hédi. „Tizenkét év alatt nyilván sokat tanultam Kovács Gábortól, de eljött az idő, halaszthatatlannak éreztem a váltást. Végül ez meg is történt, most Illés Sándorral készülök.”

- Mi az erőssége, amire általában számíthat a versenyeken?

„Kedvencem a belső combdobás, egyébként pedig a földharcban vagyok elsősorban otthonos. Alapelvem az, hogy bárhogyan is végzett az illető, aki egyszer már eljutott az olimpiára, az nálam a példaképek kategóriájába tartozik. Tőlük tudom, mennyivel másabb az első olimpiájukon tatamira lépők helyzete azokkal szemben, akik már korábban megismerték az ottani hangulatot, a feltételrendszert. Ezt bizony az újoncoknak nem könnyű feldolgozniuk, a második vagy többedik olimpiájukra készülőknek bizony sokkal könnyebb a dolguk.”

- Karakas Hedvig mi mindent tesz meg a sikeres londoni szereplésért?

„Pillanatnyilag ugyan csak tizenkettedik vagyok az aktuális világranglistán, de ez önmagában így, egy csalóka dolog lehetne. Minden edzést igyekszem nagyon komolyan venni és kihasználni azt az utolsó percig. Bár leginkább csontfáradt vagyok, de így is találok rá időt és módot, hogy a sűrű edzésprogram mellett legyen egy kis időm, amit úszásra, futásra, biciklizésre vagy teniszre fordíthatok.”

- És hogy érzi, meglesznek a gyümölcsei a folyamatos erőfeszítéseknek?

„Előbb-utóbb mindenképpen. Ezen a szinten még nagyon fiatalnak számítok, ettől függetlenül eltökélten, komoly célokkal utazom Londonba. Ha most nem sikerülne, akkor majd legközelebb. Konkrét célom ugyanis, hogy egyszer olimpiai bajnokként vonulhassak vissza.”

- Az előzmények ismeretében kijelenthető, hogy rendkívül erős magyar júdó válogatott képviseli hazánkat az olimpián. Társai közül kiktől várja elsősorban a kiugró sikereket?

„Neveket azért sem mondanék szívesen, mert szinte valamennyi súlycsoportban van esély magyar éremre. Ami engem illet, a sorsolás jóvoltából szeretném minél tovább elkerülni a másfél éve egyetlen verseny kivételével mindenhol győztes, japán Macumoto Kaorit és a rendkívül kellemetlen stílusú portugál Monteiro Telmát. Egyébként a szövetség megszerezte valamennyi, lehetséges ellenfelem minden mérkőzésének videofelvételét, amelyeket ezekben a napokban kezdünk intenzíven tanulmányozni”.

(Forrás, fotó: JochaPress)