Londoni kvótások: Mohamed Aida elégedett lenne a bronzéremmel

Londoni kvótások: Mohamed Aida elégedett lenne a bronzéremmel

2012. 07. 19.
Megosztás

A mindig mosolygós tőrvívónő, Mohamed Aida nem izgulós típus.

Nyilván ez alaptermészeti adottságok kérdése is, de azért az sem utolsó tétel a serpenyőben, hogy Aida 1993. óta benne van a sportágban. Pontosabban ekkor már a nemzetközi porondra is kilépett - mindössze tizenhét évesen.

„Még csak tizennégy voltam, amikor az MTK női tőrvívó együttesének tagjaként ezüstérmes lettem az országos csapatbajnokságon” - emlékezett az immár 36 éves kiválóság. „Három évvel később, tehát 1993-ban, Essenben, a világbajnokságon ezüstérmet szereztem a nők egyéni vetélkedésében. Ám legalább ekkora élmény volt az akkor még öttagú magyar válogatottban pástra lépni, hiszen egészen más korosztályok legjobbjainak lehettem a csapattársa. Mincza Ildikó, Stefanek Gertrúd, Jánosi Zsuzsanna, Lantos Gabriella és én alkottuk azt az együttest.”

- Ha jó a statisztika, amelyet végigbogarásztam, akkor a kadet korosztálytól felfelé, nem kevesebb, mint huszonhat érmet szerzett, s nem mellesleg harmincnyolcszoros magyar bajnoknak is mondhatja magát.

„Nyolc aranyérmemből csak egyet szereztem felnőttként. Ez a 2007-es, Gentben megrendezett Vb-n történt, ahol a női tőrcsapat Európa-bajnok lett. Ez persze nem azt jelenti, hogy elégedetlen vagyok a pályafutásommal, de azért egy-két, nagy siker még elkelne. Sokszor közel álltunk a végső győzelemhez, de legtöbbször az olaszok akadályoztak meg bennünket ebben.”

- Önt 2009-ben tette szabaddá addigi egyetlen klubja, az MTK, az óta vív a Törekvésben. Most pedig a mind máig Önt felkészítő Solti Antal mesteredző lett nemkívánatos személy a kék-fehéreknél.

„Szerencsére ez a mi olimpiai felkészülésünket alapjaiban nem zavarta, miként az edzőm olimpiai kiutazása is változatlan. A sokkal nagyobb baj az, hogy rendkívül magányosan kellett felkészülnöm az újabb, ötkarikás szereplésemre. Ha valaki, hát a mi tőrcsapatunk nyugodtan elmondhatja, hogy tényleg egy hajszállal maradtunk le Londonról, így társak nélkül kellett az egészet végigcsinálnom. Így volt ez Lengyelországban is a közelmúltban, ahol ráadásul elég rendesen megfáztam. Még szerencse, hogy amikor itthon vagyok, csapattársaim szinte bármikor rendelkezésre állnak.”

- Már nagyjából tudja, mire számíthat Londonban, a harminckettes táblán indulva.

„Ebben a ciklusban elég jó átlagot hoztam, ám ha el akarok jutni a bronzéremig, akkor ahhoz kiugró teljesítményre lesz szükség. Már a második fordulóban ugyanis nagyon valószínű, hogy szembekerülök az olaszok világklasszisával, Vezzalival, akivel mindig szoros meccseket vívunk.”

- Az első teljes versenynapon átesik a megpróbáltatásain, így utána szabad ember lesz.

„Az úszók és a kajakozók viszik majd a prímet a magyar küldöttségben, ez egyértelmű. Mellettük elsősorban az öttusázóknak szorítok majd, akikkel az évek során rengeteget voltam együtt edzőtáborokban.”

- És mi lesz London után?

„Mindenképpen folytatom, és nem csak azért, mert Budapest lesz a házigazdája a 2013-as világbajnokságnak. Úgy érzem, vannak még tartalékaim, amelyeket azonban egyre nehezebben mozgósítok. Edzések után mind több időbe telik, amíg regenerálom magamat. Ebben a folyamatban nagy segítséget jelent, hogy rendszeresen látogathatom a Széchenyi fürdőt, és igénybe vehetem annak gyógyító szolgáltatásait.”

(Forrás és fotó: JochaPress)