Az úszást bármily okból abbahagyók közül ugyanis igen sokan folytatják mezőnyjátékosként vízilabdában. Nagy Viktor azonban kapus lett.

„Kőbányán laktunk, sokat betegeskedtem a lyukas szívem miatt. Orvosi tanácsra kezdtem el már három éves koromban úszni. A Spartacusban, Kiss Miklós bácsi tanított meg, később rendszeresen edzettem, versenyezgettem. Emlékszem, tízévesen egyszer kaptam egy „papucsost” azért, mert az utolsó hossz pillangó nem a legjobban sikerült. Ekkor lett elegem az úszásból.

- A pólóval is a Spartacusban ismerkedett meg?

"Nem, mert közben elköltöztünk Csömörre, s onnan jobban útba esett a BVSC uszodája. Nagy Károly és Tim Gábor vettek pártfogásba - azonnal a kapuba kerültem. Édesapám nagy álma teljesült ezzel a változással - azóta is ő a legnagyobb drukkerem. Minden, számára elérhető meccsemen ott drukkol a lelátón."

- Elég magas volt, jól is úszott, így hamar megindult a sikerek útján.

„Mindig idősebbek között játszhattam, miközben szerepelhettem gyermek, serdülő és ifjúsági bajnokcsapatban is. Fejlődésemhez Derekas Szilárd, Matusik Lajos és Tóth Sándor edzői munkája egyaránt nagyban hozzájárult. Tizenhat évesen a BVSC akkori vezetőedzője, Gerendás György éppen jelenlegi klubom, a Vasas elleni, felnőtt bajnokin dobott be a mélyvízbe. Egyébként négy évvel később, 2004-ben igazoltam a Vasasba. Nagy élményt jelentett, hogy a korűábbinál jóval kisebb költségvetésű, megfiatalított gárda röviddel később Magyar Kupa győzelemig jutott.”

- Mit tart fontosnak ahhoz, hogy valakiből tartósan jó kapuvédő lehessen?

„Egy adag tehetség mellett még annyi szorgalom sem hoz gyors sikereket. A kapusoknak ugyanis hosszú az érési ideje, amihez elengedhetetlen a sokéves tapasztalattal járó rutin. Nekem is szükségem volt négy-öt évre ahhoz, hogy a kevésbé stabil formám egyre kiegyensúlyozottabb legyen. A védőkkel való együttműködés, a kellő összhang is igen sokat jelent. Szerencsémre mindig jó partnerekre találtam.”

- A következő két hét az Ön számára az átlagnál több izgalmat ígér...

„A jövő hétvégi, Nagyváradon esedékes BL négyes döntő utáni napokra várjuk második gyermekünket. Reményeink szerint a két éves Nagy-Hornok Sámuelnek kishúga érkezik, aki az Olívia nevet kapja majd.”

- Az örvendetes családi eseményt megelőzően még jön a minőségi megméretés. Ráadásul mindjárt az első meccsen a Pro Reccoval kerülnek szembe.

"Ott gyakorlatilag minden eldőlhet, hiszen ha sikerül győznünk, úgy - véleményem szerint - reális esélyünk van a trófea elnyerésére is. Jó lenne Nagyváradon ugyanúgy ünnepelni, mint a bajnoki címet követően megtehettük. Annak örülnék a legjobban, ha az olimpia zárónapján megnyernénk a vízilabda torna döntőjét. Nagyon szeretnék olimopiai bajnok lenni.

- Bár a tizenhármas keret kijelölése még nem történt meg, de jelen állás szerint biztos utazónak számít. Hogyan készül élete első, ötkarikás megméretésére?

„Rendkívül fegyelmezetten. Például már nem ülök motorra, nehogy valamit rossz dolog történjen. Korábban pókereztem, teniszezgettem is, mostanában viszont egyre többet játszom a kisfiammal. Szívesen nézem a külföldi labdarúgó bajnoki derbiket, bár Barcelona-drukkerként mostanában keserű pirulákat is le kellett nyelnem.”

- Londonban kik lehetnek a legnagyobb riválisaink?

„A szerbek és a horvátok, de Montenegro, az USA, Olaszország és Spanyolország is képes lehet meglepetésekre. Az egyébként veszélyes németek kiesése számomra az előcsatározások legnagyobb meglepetése.”

- Mit vár a magyar olimpiai csapattól?

„Egész életemben a csapatsportokra koncentráltam, így a női pólósokra és a férfi kézilabdázókra figyelek különösen. De legyen az bárki - úszók, kajakozók és mások -, meggyőződésem, hogy az egész ország egy emberként szorít majd az ő sikereikért is.”

(Forrás, foto: Jocha Károly)