A sikeredzővel, a fiatalon elhunyt Kolonics György, Kozmann György, Csabai Edvin és több világbajnok trénerével e jeles ünnep kapcsán beszélgettünk.

- Sokan keresték?

Igen. Sokan figyelmeztettek rá, hogy hatvan éves lettem. Jólestek ezek a telefonok, de azért az első gondolatom nem az ünnepé volt, hanem az, hogy a fene egye meg, már hatvan éves vagyok, jó gyorsan elszaladt az idő – mondja nevetve Ludasi Róbert.

- Szép, kerek szám. Az ember ilyenkor visszatekint, elmereng…

Így tettem én is. És azt mondhatom, elégedett hatvan éves vagyok. Gondok mindig vannak az ember életében, munkájában, de ezek a megoldásra váró feladatok viszik előre az embert, és igazából sok dolog tölt el jó érzéssel.

- Például?

Például nézem a srácaimat, akik elkezdték az őszi alapozó időszakot. Hajszolom őket, gyűjtik a kilométereket, ahogyan minden évben ilyenkor teszik. Ez a periodikusság megnyugtató. Jó, hogy itt vagyunk, jó hogy még dolgozhatunk. Ez is valami a mai világban.

- Ennek a mondatnak azért van némi ősziesen fanyar íze.

Persze, hogy van, hiszen a mai világban sportolni, sportoltatni maga a küzdelem. Alig részesülünk anyagi támogatásban, nincs hátterünk, a gyerekeket és az edzőket is úgy kell összefogdosni ebben a szakágban. A kajakban van megfelelő beáramlása az egyesületeknek, a kenu azért más. És mint mondtam, nem csak tehetséges gyereket, edzőt is nehéz találni ilyen feltételekkel. Azt nem mondom, hogy az olimpia nem volt jó hatással a klubéletre. Körülbelül százhúsz fős csapattal tudunk Csepelen dolgozni, ami szép szám, csak hát…

- Letűnt egy nagy korszak?

Más ez a generáció. Régebben több klasszis volt a mezőnyben. De nem csak ezért vannak gondok a kenus szakágnál. A megszigorított olimpiai kvalifikációs rendszer sem kedvez nekünk, a versenyzők sem látják, tudják hol a helyük a jelenlegi mezőnyben, és hiába próbálkozott a szövetség külön programmal, egyelőre nem látni annak a kezdeményezésnek a sikerét.

- Azért ne keserítsen el bennünket. Hatvan éves szemmel, ekkora rutinnal és szakmai tudással a háta mögött, csak látja a kivezető utat…

Persze, hogy vannak kivezető utak és vannak értékeink is. Nekem például itt Csepelen három srác is nagy reményt ad. A Korisánszky fiúkban és Kiss Tamásban is látom a sikeres jövőt.

- És ehhez a jövőhöz még érzi a pezsgést?

Ha a srácok pezsegnek, akkor én is. Nem tehetem meg, hogy nem teszem oda száz százalékban magam, ha látom rajtuk, hogy küzdenek és jól akarnak menni. Ha a szemükbe nézek, látom a bizalmat, tudom, hogy én még biztosíték vagyok a számukra, és elhiszik, hogy lehetőségük van a fejlődésre.

(Forrás: kajakkenusport.hu)