A „Telekom Team”egykori jeles tagjai ma is jó érzéssel gondolnak vissza azokra az időkre, amikor - versenyzői pályafutásuk csúcsán – a hazai telekommunikáció hozzájuk hasonlóan szintén élenjáró szereplőjének a támogatását élvezhették. A mai életüket bemutató interjúsorozat második részében két „vizes” sportolót szólaltat meg a Telekom Sporthír Szolgálat.

Belicza Béla (44), 3-3 világ- és Európa-bajnoki aranyérem gazdája:

Huszonhat kemény évet „húzott le” a vízen, több mint a felét az egész életének. A maga mögött hagyott vízi utat túlzás nélkül csak ezer kilométerekben lehetne meghatározni. Az 1979-ben elkezdődött és 2005-ig tartó hosszú kenuzásának – egy-egy aranyéremmel - a dartmouthi , a szegedi és a poznani VB volt a három legsikeresebb állomása, még büszkébb csak akkor lehetett volna, ha legalább egy olimpiára is sikerült volna kijutnia.

„A kenuzás „túl magas”, 190 centis, vagy annál is magasabb képviselőinek, szóval a magam fajtáknak nem jött jól a hajóváltás, ezért az én lehetőségeim is az egyik napról a másikra beszűkültek. Mindig is pozitív gondolkodású ember voltam, ezért ma is azt mondom, hogy a körülményekhez képest egészen szép pályát futottam be. Amikor elbúcsúztam a nagy szerelmemtől, szerencsémre sikerült rátalálnom a feleségem személyében a másikra, akivel együtt büszkén és nagy szeretetettel neveljük két fiúnkat, Bencét és Boldizsárt. Ahogy Horváth Csaba is elmondta, együtt vállalkoztunk, nagy terveket szőttünk, de a „svájci hitelcsatát” mi is elveszítettük. A társam már edzőként dolgozik, jómagam egyelőre csak kacérkodok azzal a gondolattal, hogy szerepet vállaljak a régi sportágamban. Hosszú ideje a biztosító szakmában tevékenykedek, ez a bázis, ez jelenti a biztos megélhetést. Amióta céget váltottam, és hosszú évek után az Allianztól az Aegonhoz igazoltam át, „kisfőnökként”az itteni csapatomat építem”- meséli Belicza Béla.

Gergely István (37), Athén és Peking olimpiai bajnok vízilabdázója:

Két szlovák bajnoki cím, négy magyar OB I-s elsőség és a tavaly a máltai csapatok versenyfutásában kiérdemelt ezüstérem után sem tud betelni a játék örömével Gergely István, aki úgy gondolja, hogy számára a két olimpiai csúcs-esztendő közül a 2004-es jelentette és jelenti ma is a csúcsok csúcsát…

„2004-ben először lehettem olimpikon és aranyérmes a magyar vízilabda válogatott tagjaként, és abban a különleges esztendőben a válogatott erősségű Domino Honvéddal még magyar bajnokságot, Euroliga döntőt és Európai Szuperkupa finálét is sikerült nyernünk. Idén 25 éve, hogy elkezdtem vízilabdázni, és most az a legnagyobb öröm a számomra, hogy továbbra is erős kötelékek fűznek ehhez a csodálatos sportághoz” – mondja Gergely István.

A nemrégiben még a világ 10 legjobb kapusa között számon tartott sportember ugyanolyan szorgalmas a tanulásban, mint a sportban. Diplomás ember, de még mindig többet szeretne tudni, ezért is Phd hallgató a Semmelweis Egyetemen. Tavaly megmérettette magát a szövetség korszakváltó elnökválasztási versenyfutásában, s bár alulmaradt egykori szövetségi kapitányával, a befutó Kemény Dénessel szemben, egyértelmű sikerként könyvelhette el, hogy az elnökség tagja lett, aztán pedig Benedek Tibor jobbján a világbajnokságot nyert új válogatott kapusedzőjének és technikai vezetőjének kérték fel. Nem mellesleg: a mindennapjait szorgosan betáblázó Gergely István elnökségi tag is a patinás hírű Budapesti Honvéd Sportegyesületben.

(Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)