A március 8-i kecskeméti bokszgála után Erdei Zsolt, művésznevén Madár akár a fellegekben is járhatott volna. Egy év kihagyás és egy vesztes mérkőzést követően hazai közönség ellen győzni, ráadásul egy címmeccsen egy jó nevű grúz bokszoló ellen, kellő okot adhatott volna még a túlzott büszkeségre is.
Erdei Zsolt ennek ellenére továbbra is mind két lábával a földön jár, megmaradt szerénynek és visszafogottnak, és a rajongókkal, szurkolókkal való kapcsolattartásra is nagy figyelmet fordít. Így történhetett meg, hogy néhány nappal az ominózus bokszgálát követően az egyébként rettenetesen elfoglalt Madár a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör vendége volt az Erzsébet-ligetben, ahol készségesen válaszolt a kecskeméti gálát és a pályafutását firtató kérdésekre. A nyilvános eseményen Zsolt azon elhatározását is megerősítette, hogy ezzel a március 8-i gálával végleg búcsúzott a profi pályafutásától, és innentől kezdve elsősorban a családjára, illetve a tanítványaira koncentrál majd.
Ennél időszerűbb tehát nem is lehetett volna a mátyásföldi sportbarátok és az olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok, 33 profi mérkőzésén veretlen WBO félnehézsúlyú és WBC cirkálósúlyú bokszoló találkozása. Erdei Zsolt pályafutása zárásaként talán első ízben vont nyilvánosan mérleget – erre valószínűleg a közeljövőben több alkalommal is sor kerül majd -, a Corvin Művelődési Házban március 13-án rendezett találkozónak a közönsége pedig első kézből értesülhetett egy profi sportoló legfontosabb döntésének hátteréről.
A rendezvényen persze az is kiderült, hogy nem a március 8-i búcsúmeccs volt Madár életében az egyetlen fontos döntés. Már 10 évesen bokszolni kezdett a KSI-ben, és, ha nem csapja meg azonnal a ring szaga, akkor bizony most egy gazdag sportpályafutással szegényebbek lennénk. De a fontos döntések közé sorolhatjuk még azt is, hogy egy pályafutása csúcsán levő amatőr bokszoló, az elveszített olimpiai bajnoki cím után képes volt azonnal profinak állni. Felvállalva ezzel, hogy idegen környezetben egyedül kell majd megküzdenie a rá váró ismeretlen feladatokkal. Ha a döntéseket nézzük, Zsolt többször is nehéz helyzetbe került, amikor kegyvesztetté vált az Universumnál, amikor nem sikerült betörnie az amerikai piacra, amikor megsérült, és amikor mérkőzések lehetőségeivel hitegették. Ő ennek ellenére mindig a kitartás és a folytatás mellett döntött, amit utólag is helyesnek vél. A tavalyi Gracsov elleni botrányos vereséget követően sem vonult vissza, várta az újabb kihívásokat, amelyek nehezen akartak megérkezni. Talán ebből lett elege, no, meg azt sem tagadja, negyven évesen már nem olyan egyszerű dolog egy tízmenetes mérkőzésre felkészülni. A pályafutását most befejező sportoló azonban semmiképpen sem szeretné még szögre akasztani az ökölvívó kesztyűjét. Döntésének átgondoltságát bizonyítja, hogy két utánpótlásképző központban, az óbudai Erdei Zsolt SE-ben és az újpesti Madárfészekben is rengeteg gyerek vár már arra, hogy technikát, erőnlétet és legfőképpen mentalitást tanulhasson tőle.
A Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör és a Kertváros sportszerető közönsége március 13-án ehhez az új karrierhez kívánt Zsoltnak sikereket. A XVI. kerületi közösség bátorítását pedig a legautentikusabb személy, az 1972-es olimpián aranyérmes ökölvívó, Gedó György tolmácsolta az edzőként debütáló Erdei Zsoltnak.
(Forrás: Riersch Tamás)