Magyar vagy külföldi legyen a szövetségi kapitány?

Magyar vagy külföldi legyen a szövetségi kapitány?

2014. 09. 17.
Megosztás

Komoly fejtőrést okoz a kézilabda szövetségben Mocsai Lajos utódjának kiválasztása. Az egyik külföldi jelölt többszázezer eurót kért volna évente.

Ideális és hosszútávon is életképes megoldást keresnének a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségének ezzel a feladattal megbízott tagjai, de úgy tűnik, hogy a leköszönt Mocsai Lajos szövetségi kapitány utódjának kiválasztásánál bizonyos kompromisszumokba kell belemenniük – értesült hitelesnek tekinthető forrásokból a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa.

Mint ismeretes, minden idők legeredményesebb magyar kézilabdaedzője augusztus végén jelentette be, hogy sokasodó elfoglaltságai miatt a jövőben nem tudná kellő odaadással és időráfordítással ellátni a szövetségi kapitányi teendőit. Döntésében az is közrejátszott, hogy már a pályázat kiírása előtt elsőként jelezte: késő ősztől rektorként szeretne az ismét önálló utat járó Testnevelési Egyetem élére állni.

Mocsai egyesek szerint megjósolható, másoknak meglepetést okozó búcsúja után a szövetség vezetőinek először is azzal a hátráltató tényezővel kellett szembesülniük, hogy az év utolsó negyedében nem lehet csak úgy egyszerűen leakasztani egy utódot, például a magyarországi kihívással bátran szembenéző külföldi mestert. Olyat, akinek a személye és a dicsőséglistája tekintélyt parancsoló, és emellett még a magyar kézilabdázás – legalább is a válogatottban a legtöbbször szereplő játékosok – ismerője.

Ennek a kívánalomnak a nyilatkozók szerint legkevesebb hárman meg is felelnének, akiknek a neve viszont a tárgyalópartnerek kérésének megfelelően most még nem kerülhet nyilvánosságra. A három azonban valójában csak kettő, mert az egyik számba jöhető szakember gyorsan leszögezte, hogy évente többszázezer Eurós honoráriumra tartana igényt. Ezzel azonnal ki is húzta a nevét a listáról. A versenyben maradt kettő közül az egyiknek hosszabb ideje nincs saját csapata, jelenlegi tevékenysége tanácsadói szerepkörre korlátozódik. A másikkal viszont éppen ellenkezőleg az a gond, hogy egy neves klubcsapatot szolgál, élő, több évre megkötött szerződése köti oda, éppen ezért csak amolyan „félállásban” lenne magyar szövetségi kapitány. Ez a „csavar”a szövetség, illetve a szakma számára aligha jelentene elfogadható megoldást.

Az biztos, hogy a szövetség nem készül tanulmányozni annak a javaslatnak a megvalósíthatóságát, amelyet a napokban Nagy László, az MKB-MVM Veszprém csapatkapitánya vetett fel egy televíziós műsorban. A kétszeres BL győztes világhíresség egy kérdésre válaszolva annak a véleményének adott hangot, hogy tulajdonképpen, egyedülálló párt alkotva, Carlos Ortega, a saját csapatának, illetve Juan Carlos Pastor, a szegedi vetélytárs együttesnek a vezetőedzője is el tudná kormányozni a magyar válogatottat. Már csak azért is, mert jól ismerik a hazai választékot, ráadásul az ő csapataikból kerül ki a válogatott keret gerince.

Mocsai Lajos, aki mostantól a magyar válogatottak szakmai igazgatója, új minőségében tehát bizonyos szempontból leendő utódja munkájának az elbírálója is, a hazai választékra szorítkozna. Más szóval nem támogatná a már amúgy is erős spanyol vonal kiszélesedését. Erre a megoldásra a szövetség vezetői is hajlanának, hiszen az egykori 191-szeres válogatott Sótonyi László (44), a nemzeti színekben 170 mérkőzésen szerepelt Csoknyai István (50), és még Gyurka János (52) világbajnoki ezüstérmes mellett is sok érv szól. Ráadásul Csoknyai, ha csak rövid időre is, és nem éppen jó mérleggel, már volt a felnőtt válogatott szövetségi kaptánya, emellett másodedzőként egykor jól szolgált Veszprémben a horvát Zdravko Zovko, majd Mocsai Lajos oldalán is. Ellenérv a magyar trióval szemben valószínűleg csak az lehet, hogy egy kicsit még érniük kellene, például egy-két évig egy kimagasló tudású külföldi szakember oldalán. Ha viszont mégis magyar edzőre esne a választás, valószínűleg a korábban elfogadott célkitűzéseken is módosítani kell majd. Ez pedig együtt járhat azzal, hogy Rióról végleg lemondva a válogatott már most a 2020-as tokiói olimpiára próbál szisztematikusan felkészülni, amelytől viszont hosszú hat év választ el…

Túl sok idő amúgy nincs a mérlegelésre. A magyar válogatott, amely utoljára május 25-én lépett pályára a gyászos emlékű, szlovének elleni világbajnoki selejtezőn, október 29-én, Miskolcon Portugália, majd november 2-án idegenben Ukrajna ellen vív Európa-bajnoki selejtező mérkőzést.

(Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)