Szülővárosában, Szegeden kezdett el kézilabdázni, első profi szerződését is a Tisza partján írta alá 1968-ban. Játékosként a TFSE-t, a Bp. Vasast és a Bp. Spartacust erősítette a későbbiekben, a magyar válogatott szerelését húsz alkalommal öltötte magára.

Az igazi sikerek edzői pályafutásához kötődnek, már karrierje elején Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert a Vasas női csapatával. Külföldön Németországban edzősködött, legjelentősebb eredményeit a Lemgóval érte el, amellyel a Kupagyőztesek Európa Kupájában és a Német Kupában is aranyérmet ünnepelhetett.

Idehaza a válogatottaknál is kamatoztatta tudását, a női csapattal csak a döntőben kapott ki drámai körülmények között a 2000-es olimpián Sydneyben. A férfiakat először 1985 és 1989 között irányította, 2010 óta ismét ő felel a szakmai munkáért. A 2012-es olimpián erőn felül teljesített az együttessel, a negyedik helyet sikerült megcsípni Londonban.

– Több évtizedes pályafutása során rengeteg kiemelkedő eredményt ért el. Mégis, melyikre a legbüszkébb?
– A karrierem tízéves ciklusokra bontható, a feladatok valahogy így találtak meg, de még a különböző stációkból is nagyon nehéz egy-egy momentumot kiragadni. A BEK-győzelem a Vasassal, az olimpiai döntő a női válogatottal, a Veszprémmel aratott remek győzelmek – mind-mind közel áll a szívemhez. Az már önmagában óriási megtiszteltetés, hogy ennyi évig edzhettem, illetve edzhetem a női, valamint a férfiválogatottat, az embert mindig óriási büszkeség tölti el, ha saját nemzetének csapatát irányíthatja.

– Az eredménysorból is kitűnik, hogy nem véletlenül övezi Önt ekkora megbecsülés Magyarországon, de egy ilyen hosszúra nyúló időszak alatt elkerülhetetlenül be-becsúszik egy kudarc.
– Az, hogy 2000-ben elvesztettük a döntőt Sydneyben, mindnyájunkat letaglózott, főként annak tükrében, hogy a mérkőzés jó részében a mi akaratunk érvényesült. A lefújás után közvetlenül természetesen mindenki letört, úgy kellett életet lehelni belénk, ám ahogy az idő telik, úgy látjuk be mi is, hogy valójában a második hely miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznünk. Egy-egy ilyen tornán elképesztő a rivalizálás, rengeteg az erős ellenfél, ezért nagy adag szerencsére is szükség van, például hogy a kulcspillanatokban senki se sérüljön meg, vagy hogy egy kiélezett szituációban a kapufáról ne kifelé, hanem befelé pattanjon a labda.

– Arra viszont a Kiemelt Edző Program révén már semmit sem lehet fogni, hogy a szakemberek számára ne lennének adottak a feltételek.
– Nagyon fontos előrelépésnek tartom a programot, azzal ugyanis hosszú távra, akár négy-nyolc évre is tervezhet egy edző, ennek köszönhetően külföldről is hazacsábíthatunk szakembereket. Nem szabad, hogy egzisztenciális problémák tereljék el a figyelmet a szakmai feladatokról, és úgy érzem, most jókora lépést tettünk ennek az orvoslására. A sport a kultúra része, így ahogy a színművészeket megbecsüli az állam A Nemzet Színésze/Színésznője címmel, úgy a mi szakmánkat is támogatnia kell. Arról is sokan elfeledkeznek, hogy a sport révén az egészségünket is megőrizhetjük, ezáltal az egészségügyre is kevesebbet kell áldozni a központi költségvetésből.

– Az állam tehát a maga részéről megadja a kellő támogatást, de egy edzőtől mi várható el? Mely tulajdonságok a legfontosabbak ahhoz, hogy valaki Önhöz hasonló karriert fusson be?
– Ezen már magam is sokat gondolkodtam, és talán tudok is válasszal szolgálni: legyen hiteles, szakmailag kompetens, tudjon motiválni, rendelkezzen megfelelő karizmával, jó szervezőképessége legyen, a magaviseletével, életútjával pedig mutasson példát. A magam részéről arra is odafigyelek, hogy a klubokkal és a médiával megtaláljam a közös hangot.

– Esetleg a riói olimpiára való kijutást illetően is kész recepttel tud szolgálni?
– Annyira kemény és összetett a kvalifikáció, hogy nem is merek részletesebb esélylatolgatásba belemenni. Már önmagában az is embert próbáló feladat, hogy a legutóbbi vb negyedik helyezettjét, Szlovéniát kiverjük a pótselejtezőn, és egyáltalán ott legyünk a viadalon. A fázisok ráadásul egymásra épülnek, tehát általában jól kell szerepelni a vb-n, az Európa-bajnokságon és a kvalifikációs tornán is, hogy egy csapatott lehessen a játékokon. Hálát adok az égnek, hogy négy olimpián is részt vehettem, és valamennyin bekerültünk az első hatba, de az ötödik pontszerzésért is meg kell szakadnunk, különben esélyünk sincs rá.

MOCSAI LAJOS – NÉVJEGY:
Születési hely, idő: Szeged, 1954. március 10.
Magasság, testsúly: 186 cm, 105 kg
Iskolai végzettség: főiskola (Testnevelési Főiskola; testnevelőtanár, középfokú edző, szakedző)
Edzői minősítés: szakedző
Kitüntetések, díjak: Magyar Ifjúsági Díj (1986), mesteredző (1986), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2000), európai mesteredző (2001), az Európai Kézilabda Szövetség életműdíja (2002), Kerezsi Endre-díj (2003), az év magyar edzője (2009), Fair Play-díj a sportszerűség népszerűsítéséért (2011), Papp László Budapest Sportdíj (2012), az év magyar szövetségi kapitánya (2012), Bay Béla-díj (2013), A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2014)
Mire a legbüszkébb: a családjára, négy gyermekére (Tamás, Virginia, Dorottya, Júlia)
Hobbi: állatok, főként a kutyák
Sportolói pályafutása: 1968-1981
Klubjai: Szegedi Tisza Volán (NB I/B-NB I), TFSE (NB I/B), Bp. Vasas (NB I), Bp. Spartacus (NB I)
Legjobb eredményei: 20-szoros válogatott
Eredményei edzőként
1982. BEK: 1. Vasas (nők); 1986. vb: 2. férfi válogatott; 1988. olimpia: 4. férfi válogatott; 1996. KEK: 1. Lemgo (férfi); 1998. Eb: 3. női válogatott; 1999. vb: 5. női válogatott; 2000. olimpia: 2. női válogatott; Eb: 1. női válogatott; 2001. vb: 6. női válogatott; 2002. Eb: 5. női válogatott; 2003. vb: 2. női válogatott; 2004. olimpia: 5. női válogatott; 2008. KEK: 1. Veszprém (férfi); 2011. vb: 8. férfi válogatott; 2012. Eb: 8. férfi válogatott; olimpia: 4. férfi válogatott; 2013. vb: 7. férfi válogatott; 2014. Eb: 8. férfi válogatott; Magyar Kupa-győztes: 1982 (Bp. Vasas, női), 1983 (Bp. Honvéd, férfi), 2009, 2010, 2011, 2012, 2013 (Veszprém, férfi); Német Kupa-győztes: 1995 (Lemgo, férfi)

(Czövek Oszkár)