Markovits Kálmán 1931. augusztus 26-án született Budapesten. A vízilabdázást 1947-ben kezdte Sárosi Imre tanítványaként. 131-szer szerepelt válogatott mérkőzésen, kétszer az olimpiai bajnok csapatnak is tagja volt. Háromszoros Európa-bajnok (1954, 1958, 1962), egyszeres főiskolás világbajnok (1951).

Hamar sportvezető lett, még aktív játékos volt, amikor a Budapesti Spartacus ügyvezető elnöke lett. Edzői pályáját is a klubban kezdte, időközben a TF-en sportszervezői és szakedzői diplomát is szerzett. Edzőként válogatott-szinten olimpiai bronzéremig jutott, szövetségi kapitányként irányította a magyar csapatot a '68-as mexikóvárosi olimpián. Még ebben az évben lemondott, majd 1976-ig a mexikói válogatott trénere lett. Rövid időre hazajött, a Honvéd mestereként dolgozott, majd ismét külföldre ment, ezúttal a barcelonát irányította, BEK-győzelemre vezette. A spanyoloktól ismét Mexikó felé vette az irányt, ahol két évig a Mexikói Olimpiai Bizottság tanácsadójaként tevékenykedett.

Pályafutását és szakmai tudását 1994-ben mesteredzői oklevéllel ismerték el, és tagja lett az Úszó Hírességek Csarnokának is.

Felesége, Szőke Katalin kétszeres olimpiai bajnok úszó, később Balogh Márta világbajnok kézilabdázó. Fia, László olimpikon (1988 és 1996) teniszező, a Vasas SC ügyvezetője, a MOB tagja, korábban elnőkségi tagja.

Markovits Kálmán Budapesten, 2009. december 5-én hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található.

(MOB, fotó: MTI/Seidner Zoltán)