Kilencven éves lett Marosi József világbajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes vívó. A sportember tőrben és párbajtőrben, csapatban gyűjtötte a kiváló nemzetközi eredményeket. Testvére volt Marosi Paula olimpiai bajnok vívó.
Marosi József 1934. október 16-án született Budapesten. Gyermekkorát a belvárosi Semmelweis utcában töltötte, későbbi olimpiai bajnok húga, Paula társaságában vágott bele a sportágba. Első edzője Ganzmann Ferenc volt, aki előbb a tőrrel, majd a párbajtőrrel ismertette meg.
1952-ben a Budapesti Haladás igazolt vívója lett. Első komoly nemzetközi eredményeit 1954-ben érte el: a cremonai ifjúsági világbajnokságon 5. lett tőrben, főiskolai világbajnok lett Budapesten csapatban, majd ugyanebben az évben Luxemburgban bronzérmes a Gerevich Aladár nevével fémjelzett tőrválogatott tagjaként. Ekkortól stabilan számítottak rá mind a tőr-, mind a párbajtőrcsapatban – ez azért is érdekes, mert rajta és csapattársán, Sákovics Józsefen kívül kevesen tudtak mindkét fegyvernemben maradandót alkotni. Egy évvel később a római világbajnokságon a tőrcsapattal már a 2. helyet szerezte meg, emellé pedig egy párbajtőr-csapatbronz is került a vitrinbe.
Az 1956-os melbourne-i olimpiára mindkét fegyvernemben kvótát szerzett, így két csapattal is dobogóra állhatott. Párbajtőrben Magyarország a Marosi József, Balthazár Lajos, Berzsenyi Barnabás, Nagy Ambrus, Rerrich Béla, Sákovics Jözsef összeállításban állt pástra – egyetlen legyőzőjük az egyéniben győztes Carlo Pavesivel, valamint a hatszoros (ekkor még „csak" háromszoros) olimpiai bajnok Edoardo Mangiarottival felálló olasz válogatott volt. A tőrözők között Fülöp Mihály, Gyuricza József, Sákovics József, Somodi Lajos és Tilli Ede alkották a bronzérmes keretet. A játékokat természetesen háttérbe szorították a Magyarországon zajló események.
1960-ban Rómába már párbajtőr-világbajnokként utazott – Budapesten csapatban győztünk –, igaz, itt már csak ebben a szakágban szerepelt. Honfitársainknak végül a negyedik helyen zártak az olasz fővárosban. Marosi klubja ekkor már az Orvosegyetem SC volt, mellyel 1964-ben elsőként nyerték meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, majd kétszer is megvédték címüket. A válogatottnak 1963-ban, a profi sportnak 1966-ban mondott búcsút.
1958-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett épületgépész diplomát – ezt a későbbiekben egy hűtőtechnikai, majd egy gazdaságtechnikai képzéssel fejelte meg. Az 1960-as években a Középülettervező Intézetnél helyezkedett el – 1964-es osztályvezetői kinevezésének nagy szerepe volt a visszavonulásában is. 1972-től egészen 1994-es nyugdíjazásáig gépészfőmérnöke volt az intézetnek, miközben a Magyar Iparművészeti Főiskolán oktatott, a Magyar Mérnöki Kamara Épületgépész Tagozatában minősítő bizottsági elnök lett, építészetéhez pedig többek között a Budavári Királyi Palota rekonstrukciója is köthető.
Testvére, Marosi Paula Tokióban olimpiai arany-, Mexikóban ezüstérmet nyert, 1962-ben világbajnok lett, 1966-ban vb-második; 2022-ben, 85 évesen hunyt el, akinek első férje az olimpiai bronzérmes távolugró, Földessy Ödön volt.
Marosi József aktív résztvevője a MOB karácsonyi találkozóinak.
Isten éltesse Marosi Józsefet!