A magyar vízilabdázás utóbbi másfél évtizedének, ily módon a pólótörténet egyedülálló sikerkorszakának két meghatározó egyénisége a kapitány Kemény Dénes és a sportági elnök Martin György.
A szövetség tisztújító közgyűlésén az utóbbi nem mérette meg magát, az előbbi pedig – aki nem folytatja tovább szakvezetői tevékenységét – elfoglalta az elnöki pozíciót. A volt elnökkel beszélgetett Bruckner Gábor.
Mire a legbüszkébb távozóban?
- Arra az összesen hatvan éremre, amelyet elnöki időszakomban a magyar felnőtt és korosztályos válogatottak nyertek a világversenyeken.
Mekkora helyet kér magának a játékosok és edzők mellett a dobogón?
- Egy talpalatnyit mindenképpen. Álszerénység lenne, ha azt mondanám, hogy nem volt részem a nyugodt felkészülés és a biztos alapok megteremtésében. De akad itt más is. Amikor elkezdtem, egy válogatott játékos hatvan- és nyolcvanezer forint között keresett, ma meg...
- A húszszorosát?
Annál is többet.
- Akkor pláne jogos a kérdés: miért nem pályázott?
Azért, mert Dénessel megállapodtunk: egymás ellen nem indulunk. És úgy ítéltem meg, a jelen helyzetben ő többet tehet, hatékonyabban dolgozhat a sportágért, mint én.
- Mit szólt a szoros választási eredményhez?
Azt hittem, Kemény jóval nagyobb fölénnyel nyer. Az előzetes erőfelmérés is ezt ígérte, de mifelénk egy titkos voksoláson bármi megeshet. Vagy ha bármi nem is, annyi mindenképpen: aki személyesen a támogatásáról biztosított, az szemrebbenés nélkül húzza be az x-et a másik neve mellé.
- Jönnek a boldog nyugdíjasévek? Könyvtárszoba, whisky, szivar?
Csak nem... Megígértem az elnök úrnak, hogy segítek neki részint a nemzetközi fronton, részint pedig a folyó ügyek intézésében. Azt kérte, hetente kétszer-háromszor legyek ott a szövetségben, s amíg igényt tart rá, ez így is történik.
- Mi lesz az első atyai jó tanácsa?
Talán az, hogy feltétlenül folytassa az elindított utánpótlásprogramokat, a női pólóra pedig nagyon figyeljen oda, mert a lányok győzelmei éppen annyi olimpiai pontot érnek, mint a fiúk sikerei. Viszont csak a tizedükbe kerülnek.
- Azt beszélik, a nemzetközi szövetség nyári tisztújításán biztosan beválasztották volna a FINA vízilabda-szakbizottságába, ha elnök marad. Elúszott a magyar tagság esélye?
Erről szó nincs, mert Kemény azt szeretné, ha továbbra is én lennék a jelölt a pozícióra, s mivel idehaza – a háromszoros olimpiai aranyérmes Gyarmati Dezső után másodikként – örökös tiszteletbeli elnöknek választottak, ennek nem létezik adminisztratív akadálya.
- Elnökből nagykövet lesz?
Nem tudom, helyénvaló-e a jövő idő, mert éppen Nagyváradra tartok, ahol az európai szövetséget képviselem a helyi csapat és a német Spandau Bajnokok Ligája-meccsén.
(Forrás: nol.hu)