A 204 nemzetet számláló mezőny legjobbja azzal is kitűnt, hogy a küldöttségében – a nyári játékok történetében először - több volt a női olimpikon, mint a férfi, szám szerint 269, illetve 261. Csupán összehasonlításként: a magyar színeket ezúttal 95 férfi, valamint 63 női sportoló képviselte. A tavalyi házigazdák ugyan még adósak néhány statisztikai adat közzétételével, de az már cáfolhatatlan tény, hogy a „gyengébb nem” képviselete a mintegy 10 500 fős mezőnyben ezúttal már a 40 százalékot is meghaladta!

„Ha arra gondolunk, hogy 1900-ban a párizsi olimpián a 975 férfi szereplő mellett csupán 22 hölgy sorakozott fel, illetve bátorkodott mutatkozni, a tavalyi részvételi arányt egyenesen elképesztőnek is nevezhetem, és annak a jelének, hogy a jövőben akár fordulhat is a kocka.” – nyilatkozta Regőczy Krisztina, műkorcsolyázó olimpiai ezüstérmes és világbajnoki első helyezett, a MOB „Nők a sportban” bizottságának a vezetője, egyben a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség jégtánc és műkorcsolya szakágának sportigazgatója. Az egykori Regőczy - Sallay sikerpáros hölgytagját ezzel az érdekes témával kapcsolatban a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa szólaltatta meg.

„A női sportolók nagyon sokáig a háttérbe szorultak, valóban nagy bátorság kellett ahhoz, hogy egy lány vagy asszony sportmezt öltve jelenjék meg az urak társaságában, és még erőfeszítéseket is tegyen. A világ azonban megváltozott, elég szemügyre venni a rajthoz készülődő sprinterlányokat, akiken felül és alul is csak egy „falatnyi”sportruházatot lehet felfedezni. A nőknek egykor és ma is jobban meg kell gondolnia, hogy a sportra adják-e a fejüket, mert közülük sokaknak feleségként és anyaként is meg kell felelniük. Ennek nem mond ellent, hogy közülük nem kevesen mindkét szerepükben is ragyogóan helyt tudtak állni, mint például a kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó Nagy Tímea. Rajta kívül még tucatnyi sportoló tért vissza a pályára rövidebb-hosszabb idővel az után, hogy kisgyermeket hozott a világra, sőt, voltak olyanok is, akik csak ezután érkeztek sportolói pályafutásuk csúcsára.”

Regőczy Krisztina úgy vélekedik, hogy a nők a sportban betöltött szerepének a kiteljesedését több tényező is elősegítette. Elsősorban az, hogy világszerte sokat javult az általános társadalmi megbecsülésük, miközben számos országban a közszereplésükkel és az öltözetükkel kapcsolatos előítéletekkel is leszámoltak. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a londoni olimpián az eddigi tabukkal szakítva Szaúd-Arábia, Brunei és Katar első ízben női versenyzőket is benevezzen.

„ Az évek során egyre csak nőtt azoknak a sportágaknak a száma, ahol már nem a férfiak az egyedüli szereplők. Ma már senki sem csodálkozik azon, hogy az olimpián a nők szinte már minden olyan sportban, illetve versenyszámban egyenjogúságot élveznek, ahogy például – ha egyelőre még a férfiakénál kevesebb kategóriában is – az ökölvívásban. Csodálom a női versenyzők hozzáállását, és különösen nagyra értékelem, hogy a pályán kívül már nem az amazon természetükkel, hanem a nőiességükkel képesek kitűnni. Nem titkolhatom viszont, hogy néhány sportágat csak a férfiaknak hagynék meg.”

A sportvezetőként is szép pályát befutó Regőczy Krisztina szerint az Egyesült Államok azért is tudott olyan csapatot kiállítani Londonban, amelyben több volt a nő, mint a férfi, mert abban az országban évtizedes múltra tekint vissza a női emancipáció eszméje és napi gyakorlata, és az a törekvés, hogy a hölgyek a társadalmi élet minden területén nagyobb megbecsülésnek örvendhessenek.

„Örömmel tapasztalom, hogy az én sportágam nemzeti szövetségeinek az élén egyre több nő kap vezetői szerepet, mint például Finnországban, Kanadában és az Egyesült Államokban. Ez a tendencia fedezhető fel a nemzetközi szövetségünkben is, ahol például a vezetésem alatt álló szakág vezérkara egyöntetűen a női nem szakemberei közül került ki. Idehaza is az egyenjogúsítás jelei mutatkoznak, de a dolgok még messze nincsenek rendben. Elfogadható viszont, hogy a MOB elnökségben rajtam kívül Monspart Sarolta és dr. Szabó Tünde is helyet kapott.”

A Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa áttekintette az elmúlt negyven esztendő magyar olimpiai szerepléseit, amelyekből az derül ki, hogy a legutóbbi tíz nyári olimpián (1984-ben a magyar sportolók nem vehettek részt a Los Angelesi nyári játékokon), a 2004. évi athéni ötkarikás versenyek kivételével, mindig a férfiak jártak elől az aranyérmek megszerzésében.

Íme, az 1972-2012-es időszak adatai:

A 7-0-ák és a 10-1-ek időszakának tehát már vége, a férfiak ugyan még jobbak és többségben is vannak, de a nők megállíthatatlanul jönnek fel. Kérdés, hogy mit hoz a jövő és, hogy Rió de Janeiróban vajon a hölgyek képesek lesznek-e egy 2004-re emlékeztető bravúrra?...

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)