Címvédőként érkezett Rióba kiváló kardvívónk, Szilágyi Áron, aki egész nap ennek megfelelően vívott. Sorrendben mexikói, fehérorosz, román és koreai ellenfelet búcsúztatott menetelése során – utóbbi ellen rendesen megizzadt, ám végül nagy csatában behúzta az asszót, és készülhetett a magyar idő szerint 1.45-kor kezdődő döntőre, melyben ellenfele az amerikai Daryl Homer volt. A 26 éves, vb-ezüstérmes vívóval hatszor találkozott eddig Szilágyi, ötször legyőzte. A döntő előtti meneteléséről bővebben ide kattintva olvashatnak.

Hetedik mérkőzésén sem akarta elszenvedni második vereségét, remek vívással rukkolt elő a fináléban, 3–0-ra, majd 7–3-ra is vezetett. Hiába zúgott a „USA, USA!” a lelátóról, Szilágyi Áront nem lehetett megzavarni, az elődöntőben látott higgadtsággal verte vissza az amerikai támadásait, és tartotta meg négy tusnyi előnyét az első rövid szünetig. A folytatásban Szilágyi ugyanott folytatta, ahol előtte abbahagyta, hat tusra növelte a fórt, hiába kezdett el visszkapaszkodni az amerikai, a címvédő hamar kedvét vette ettől (12–6).

Két Szilágyi-tus következett, ami az eddiginél még jobban megnyugtatta a magyar kardozót, nyolc tussal vezetett, és egyre volt olimpiai bajnoki címének megvédésétől. Két tussal közelebb tudott zárkózni az amerikai Homer, de Szilágyi ezután rövidre zárta a döntőt, és bevitte a végső tust, ami olimpiai bajnoki címet jelentett számára! London után Rióban is ő lett a világ legjobbja!

Magyarország hagyományosan a legsikeresebb férfi kardban az olimpiák történetében: 1908 és 1964 között a nyári olimpiákon csak egyszer, 1920-ban, Antwerpenben nem magyar vívó lett az olimpiai bajnok (akkor az olasz Nedo Nadi állhatott föl a dobogó tetejére). 1992-ben Szabó Bence, a MOB főtitkára lett az aranyérmes, Szilágyi Áron pedig London után Rióban is bajnok lett. Örökre beírta magát a történelemkönyvekbe, Fuchs Jenő és Kárpáti Rudolf után a harmadik magyar kardozó lett, aki megvédte olimpiai bajnoki címét.

(Ilku Miklós jelenti Rióból, fotó: MOB/Szalmás Péter)