Martin Miklós 1931. június 29-én született Budapesten. A Neményi MADISZ-ban kezdte pályafutását, Markovits Kálmánnal együtt, nevelőedzőjük Laky Károly volt. Később az UTE csapatához igazolt, akikkel négy bajnoki címet nyert.

Már tizenkilenc évesen bekerül a válogatottba, melyben 27 alkalommal szerepelt. Tagja volt az 1952-ben, Helsinkiben olimpiai aranyérmet nyert együttesnek, valamint az 1954-ben Európa-bajnokságon győztes csapatnak is. Ugyan a melbourne-i olimpiára kiutazott, a játékokon egy sérülés miatt mégsem tudott részt venni. Bár az induláskor még nem gondolt rá, hogy a honi helyzet miatt disszidáljon, sok más magyar sportolóhoz hasonlóan ő is elfogadta a Sport Illustrated ajánlatát, és részt vett az olimpia utáni amerikai turnén, ahol bemutató meccseket játszottak San Francisco-tól, Miamiig. Ekkor döntötte el végleg, hogy nem tér haza.

Az ELTE-én 1956 nyarán diplomázott művészettörténészként. Amerikában a USC-n (Dél-Kaliforniai Egyetem) sportolói ösztöndíjjal kezdte meg tanulmányait francia szakon, majd szorgalmának és tehetségének köszönhetően elnyerte a Woodrow Wilson Ösztöndíjat, mellyel a nagyhírű Princetonon az újlatin nyelvek szakterületén Phd-fokozatot szerzett – egy évet a Sorbonne-on is kutatott –, professzori munkáját is itt kezdte meg. Később visszatért a USC-re, majd a Pasadena City College-ben tanított franciát, ahol ezzel párhuzamosan az intézmény vízilabda csapatának vezetőedzői teendőit is ellátta.

Többször látogatott haza, szerepelt az ’56-os olimpia „véres vízilabdameccsét” feldolgozó dokumentumfilmben, az A szabadság viharában. Öccse, György 1998-tól 2013-ig a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke volt.

Dr. Martin Miklós 87 éves volt. Nyugodjék békében!

(MOB-összeállítás; borítókép: Herald Sun)