"Egy sokkal magabiztosabb és tudatosabb Szász Emese vagyok, mint korábban, aki sokkal nagyobb önbizalommal jött ki erre az olimpiára és sokkal jobban hitt az elvégzett munkában, mint korábban. A pszichológus, a családom, a barátaim mind hozzásegítettek ehhez a sikerhez. Mindenki hitt bennem, és segítette a munkámat. De ilyen volt a kondiedzőm is - Preiszler Gábor, a szerk. - , aki olyan programot állított össze, amitől kicsattantam az erőtől és mégsem fáradtam el idő előtt, vagy a mesterem - Kulcsár Győző, a szerk. -, aki minden nap megpróbált halálra kínozni, de nem sikerült, mert tényleg minden egyes nap jobb voltam. Ez egy olyan időszak volt, hogy éreztem, ennek a sikernek most ki kell jönnie."

"Az Eb-n már éreztem, hogy jó úton járunk, és benne volt, hogy tudjuk a sikert tovább fényesíteni az olimpián. Mindenhez hozzáraktunk egy kicsi pluszt, és ennek lett meg az eredménye. Fejben, technikailag és fizikailag is. Egész jó kis végeredmény lett."

"Nagyon nehéz volt a kvalifikáció, és amíg nem lett meg a kvótám, addig nem is Rióban gondolkodtam. Ahogy meglett, onnatól kezdve építettük fel a felkészülést az olimpiára. Utána kezdtem el Rióban gondolkodni."

"Amikor 2006-ban vb-bronzérmes lettem, akkor is iszonyatosan jó formában voltam, akkor éreztem olyat, mint most. Tegnap, augusztus 6-a volt a másik olyan nap az életemben, amikor tényleg az történt a páston, amit én szerettem volna, és sikerült mindent 'vinnem', amit kitaláltam. Akkor nem gondoltam, hogy tíz év kell az olimpiai aranyig - meg kellett, hogy érjek, ezek szerint."

"Nem kizárt, hogy Tokióban is ott legyek. Rio előtt is terveztem, van még kedvem vívni.. Kicsit most pihenek, de szerintem visszatérek még a pástra!"

A teljes interjú a MOB Facebook-oldalán található.

(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)