A kartörésből felépülő fiatal snowboardos nem akárhogyan tért vissza: olyan ugrást adott be, amit magyar versenyző még soha. Amerikai mentalitástól a pekingi olimpiáig: interjú az Európa Kupa-győztes Fricz Botival.

Hogyan kezdődött a snowboardos történeted?

A szüleimmel rendszeresen jártunk síelni, és már ekkor is szemeztem a snowboarddal. 8 évesen elkezdtem wakeboardozni, ez adta meg aztán a lökést, utána pedig automatikusan jött már a snowboard is. Egy darabig nyomtam parallelben, de jött két wakeboardos sérülés, így azt a döntést hoztam, hogy ott felhagyok a versenyzéssel. A snowboardot viszont nem hagytam abba, mert ez a sport sokkal jobban tetszett – a szerelem pedig azóta is tart.

Nehéz periódus van mögötted: bár remekül kezdted a tavalyi szezont – megnyerted a landgraafi Európa Kupát–, de ezt követően eltörted a felkarodat. Innen kellett visszaépíteni magadat. Mennyire viselt meg ez az időszak?

Az előző szezon szinte teljesen kimaradt: előbb jött a sérülés a tavalyi év végén, majd mire helyrejöttem, jött a COVID-19 is. Az elején nagyon nehezen éltem meg ezt a helyzetet, viszont ezt sikerült átfordítani magamban. Amikor a sérülés elvette tőlem a snowboardot, akkor jöttem rá, hogy én ezt tényleg nagyon szeretem, és alig várom már, hogy újra visszakerüljek a hóra. Újra versenyekre akartam járni, eredményeket hozni az országnak, és jól érezni magam a deszkámon. Így utólag már egy kicsit hálás is vagyok, sokkal több motivációm és akaratom van, mint a sérülésem előtt. Volt időm átgondolni, mit szeretnék elérni ezzel a sporttal, így amikor visszaálltam a snowboardra, már egy teljesen új énemmel kezdtem neki a szezonnak.

Nem akárhogyan tértél vissza – egy történelmi ugrást sikerült a közelmúltban végrehajtanod.

Igen, a napokban sikerült a backside triple cork 1440. Ez egy hosszanti, kombinált ugrás, ami egyszerre ötvöz vertikális és horizontális forgást. Ezt magyar snowboardos még sosem adta be, nekem is egy nagy álmom volt már évek óta. A Banger parkban nagyon sokat gyakoroltam airbagben (a Banger park egy nyári edzőlétesítmény, ahol műanyagpályán, felfújt óriás légzsákba érkezve tudnak gyakorolni kockázatmentesen a versenyzők – a szerk.), ez pedig nagy biztonságérzetet adott, hogy megpróbáljam élesben is. Teljesen normálisnak érződött az egész. Reggel felmentünk a hegyre, egyből a nagy ugrón kezdtünk, bemelegítettünk, csináltam pár backside double cork 1080-at is. Ezután megkérdeztem az edzőmet, aki azt mondta, jól néznek ki a duplák, ha késznek érzem magamat, próbáljam meg a triplát. Ezután összeszedtem magam fejben, megpróbáltam, és elsőre sikerült.

Az amerikai Ian Kirkkel készülsz. Miben fejlődtél a legtöbbet, amióta ő edz téged?

Nagyon jó az összhang, remekül össze tudunk dolgozni. Új trükköket is tanultam, óriási technikai fejlődésen mentem keresztül, amióta elkezdtünk együtt készülni. Amikor először kint edzőtáboroztam, megtapasztaltam már az amerikai mentalitást, és ezt ő biztosítja nekem nap mint nap. Rengeteg motivációval áraszt el, ami segíti az építkezésemet.

Jelenleg Ausztriában edzel. Hogyan néz ki egy napod?

Reggel ébredés után jógázunk 10-20 percet attól függően, mennyire érezzük magunkban a boogie-t. Utána reggeli, és irány fel a hegyre! Ott megpróbáljuk megvalósítani az aznapi terveket, célokat. Ha lejövünk edzés után, akkor egy kis nyújtás, majd ebéd. A délutáni programok mindig változóak az időjárásnak megfelelően, de attól is függ, mire van szükségem: például, ha az erőnlétemen szeretnénk javítani, akkor gördeszkázunk, kondizunk, vagy úszunk. Mostanában eljárunk mászni is, az is nagyon jó edzés. De van, hogy csak tanulunk, vagy pihenünk a következő napra. Utána vacsora, majd előkészülés a következő délelőttre: lewaxoljuk a deszkákat, megnézzük, hogy minden rendben van-e. Másnap kezdődik minden elölről.

Slopestyle vagy big air? Mik a céljaid az előttünk álló időszakban?

Elsősorban slopestyle, de big airben is meg akarom méretni magamat. Szeretném az új trükkjeimet világkupákra elvinni, ott minél jobban szerepelni ezekkel. A hosszútávú célom, hogy ott legyek a 2022-es pekingi téli olimpián.

(Nyitókép és videó: Ian Kirk)