Kardvívóként, edzőként és sportvezetőként is a csúcsra jutott. Világbajnok, olimpiai bronzérmes, majd mesteredző, szövetségi kapitány, a vívószövetség főtitkára, a MOB sportigazgatója. Kovács Tamás, a Vasas egykori vívója március 20-án tölti be 80. életévét.
A magyar olimpiai bajnoki címek számát tekintve 6 arannyal mindmáig holtversenyben második helyen álló Kovács Pál kardvívó második fia 1943. március 20-án született Budapesten. Fivére, a kétszeres világbajnok Attila 1939-ben látta meg a napvilágot. A kis Tamás számára adott volt az út a pást felé, ami egy teljes és eredményes pályaívet mutatott a versenyzéstől a sportirányításig. Adott volt az út, de mégis kitérővel kezdett. Eleinte a tenisz jobban csalogatta, tinédzser volt, amikor a salakot pástra váltotta. Jöttek az eredmények, ifiként már tagja a válogatottnak. 1958 és ’78 között a Vasas vívója.
1967-től, egy évtizeden keresztül a válogatott tagja, ez idő alatt három olimpián vesz részt sportolóként. A magyar férfi kardcsapattal a mexikói (Bakonyi Péter, Kalmár János, Kovács Tamás, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor) és a müncheni olimpián (Bakonyi, Gerevich Pál, Kovács, Marót Péter, Pézsa) bronzérmes, Montréalban negyedik; egyéniben a müncheni 6. helye a legjobb. Az 1973-as világbajnokságon és az 1965-ös Universiadén aranyérmes, mellette 4 vb-ezüst- és 3 vb-bronzot is számlál.
A budai József Attila Gimnáziumban töltött évek után az orvosi pálya vonzotta ugyan, az egyetemi felvételi mégis a közgazdászok közé járt sikerrel, ’67-ben diplomázik, ’80-ban a TF-en vívószakedzőként végez.
Több évtizedes sportvezetői útja a nyolcvanas évek második felében kezdődik, előbb a Vasas vívóinak vezetője, később a szövetségben vállal munkát. ’81-től főtitkár, majd szövetségi kapitány, technikai igazgató, elnökségi tag, ismét főtitkár – és közben visszatér az alma máterbe, a piros-kékekhez is.
Kapitányként irányította a magyar női és férfi kardvívó-, majd a paralimpiai vívóválogatottat is. Több olimpián vezette sikerre a nemzeti kiválóságainkat. Szövetségi kapitányi ideje alatt a magyar vívók – Szöultól kezdve – 4 olimpiai aranyat, 2 ezüstöt és 4 bronzérmet nyertek; világbajnokságokon 15 arany-, 9 ezüst-, 16 bronzérem; Európa-bajnokságokon 14 arany-, 11 ezüst- és 15 bronzérem a mérlege.
A mesteredzői címet 1993-ban kapta meg. 2007-től – a mai napig is – a Magyar Edzők Társaságához tartozó Mesteredzői Kollégium tagja.
Nemzetközi versenybíróként a nyolcvanas évek közepéig számos világbajnokságon vezetőbíró, a pást mellett van Moszkvában és Los Angelesben is.
Egykori olimpikon múltja után három és fél évtized elteltével 2007-ben lépett újra a Magyar Olimpiai Bizottság kötelékébe. A nemzeti melegítőt, ha jelképesen is, de öltönyre cserélte, sportigazgatóként vezette az olimpiai csapatot a pekingi nyári és a vancouveri téli olimpia felé – a felkérés még Schmitt Pál elnökségéhez kapcsolódik.
A nyolcvanas évek elejétől tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak, egészen 2013-ig; ma – 2005-től – a szervezet tiszteletbeli tagja.
A Magyar Köztársaság elismerései mellett 2003-tól a Vasas örökös bajnoka, 2005-tól MOB érdemérmes; pályafutását a piros-kékek és a vívószövetség, majd az önkormányzati miniszter is aranygyűrűvel ismerte el.
Isten éltesse Kovács Tamást!
(MOB-Média; fotó: MTI)