A Magyar Olimpiai Bizottság Orvosi Bizottságának elnöke a livignói snowboard-pályán adott interjút a MOB médiacsapatának a játékok első hetében.

A 26. téli olimpián négy orvos (dr. Tállay András, dr. Zima Endre, dr. Tóth Szabolcs és dr. Fülöp Gábor), valamint két fizioterapeuta (Bogó István és Halycsik Renátó) alkotja az egészségügyi különítményt.

Dr. Tállay Andrásnak a milánó-cortinai a 11. olimpiája, amelyen a Team Hungary mellett orvosként részt vesz, az egészségügyi team tagjaként, vagy vezetőjeként. Sydney-ben volt először a magyar delegáció tagja, Salt Lake City volt az első téli játékok a pályája során; azóta a havas-jeges sportágak tekintetében Torinót, Szocsit, Phjongcshangot, Pekinget és most Milánó-Cortinát is jegyzi. A Semmelweis Egyetem docenséhez természetesen több nyári sportág is közel áll – számos válogatott keretorvosa, a kézilabda-szövetség elnökségét is erősíti –; téli viszonylatban a sí-, snowboard- és rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott orvosa.

Az egykori alpesi sízőnek a téli olimpia mindig is a szívügye volt. „Síben utánpótlás-válogatott voltam, majd azzal a generációval snowboardoztam, amelynek tagja volt Brunner Blanca édesanyja, Pajor Ági is. Az is a kezdeti időszak egyik meghatározó élménye volt, hogy Salt Lake Cityben az a Gönczi András volt az alpesi síző Vincze Péter edzője, aki korábban nekem is a válogatottnál a trénerem volt. Hatalmas élmény volt akkor megtapasztalni a sípályán az olimpia hangulatát, segíteni nekik a pálya szélén, akár vinni a kabátot, vagy pályát kitűzni; különbséget tenni az akkori magyar versenyek és az ötkarikás játékok síversenyei között."

Tállay doktor szakmai szemmel, a tudomány fejlődésének tükrében is számot vetett a 2002 óta eltelt közel negyed évszázad változásaival. „Az olimpia olyan, mint az autósportban a Forma-1. Mindig a legmagasabb szintet, a legjobbat jelenti. A kétezres évek elején, Sydney-ben, Salt Lake Cityben tátott szájjal néztük a különbséget. Azt nagyon jó érzés elmondani, hogy azóta nagyon sokat fejlődött a sportorvoslás Magyarországon, és mostanra mindent elérünk az egészségügy terén, amit itt az olimpiákon látunk. Büszkén mondhatom, hogy mi, magyarok a sportorvoslást az olimpia szintjén tudjuk hozni. Sőt, van, amiben jobbak is a mi lehetőségeink, ezeket a tárgyi eszközeinket – gondolok itt például a fizioterápiás eszközökre – jólszervezett logisztikával igyekszünk a magyar csapat számára elérhetővé tenni. Bizonyossággal mondom, hogy az az óriási különbség, ami évekkel, évtizedekkel korában volt az olimpiai mozgalom által kínált és a mi lehetőségeink között, az megszűnt."

A Magyar Sportorvos Társaság főtitkári feladatait is ellátó szakember a milánó-cortinai olimpiára jellemző, versenyhelyszínek közötti többszáz kilométeres távolságok leküzdéséről is beszélt. „A korábbi olimpiákhoz képest ez most szinte megoldhatatlan kihívást jelent, hiszen négy területen, klaszterben folynak a versenyek. A MOB, a csapatiroda és az orvosi team ennek ellenére minden sportolót igyekszik kiszolgálni, ehhez időben fel kell készülnünk. Úgy rendeljük meg a szükséges gyógyszereket, kötszereket, fizioterápiás eszközöket, és ezeket úgy csomagoljuk, hogy minden egyes helyszínen legyen elég és elérhető – szükség szerint – mindenből a sportolóknak és a hozzájuk köthető szakmai stábnak. A Covid óta abban is van rutinunk, hogy a telemedicinával és a távgyógyítással, videóhívással is segítségére legyünk a megfelelő tünetek alapján a betegnek, sérültnek, rászorulónak. Az megnyugtató azonban, hogy a szervezők minden olimpiai faluban biztosítanak kisebb-nagyobb egészségügyi központot, poliklinikát szakemberekkel '0-24' órában, a közeli nagyvárosokban pedig dedikált kórházat; és persze mentőautók, a hegyekben mentőhelikopterek is készenlétben vannak. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nagy figyelmet tulajdonít annak, hogy megfelelő egészségügyi, orvosi háttér álljon rendelkezésre. Az azonban nagyon fontos személyes tényező, hogy mi, a magyar orvosok ismerjük – akát tíz évre visszamenőleg is – a sportolóinkat, tudjuk a korábbi sérüléseiket, kórelőzményeiket, aktuális egészségi állapotukat, gyógyszerekre való reagálásaikat. Soha nem lehet tudni például, ugyanaz a hatóanyagú, de a Magyarországon megszokottól eltérő gyógyszerre, amihez Olaszországban hozzá lehet férni, hogyan reagálna adott esetben egy sportoló szervezete – és ilyenkor nem lehet kockáztatni. Mi a Magyar Csapat mellett minderre a nap teljes egészében rendelkezésre állunk. Az orvosok mellett a felkészült fizioterapeuta szakembereink is aktív részt tudnak vállalni a masszőri feladatok mellett a rehabilitációban is. Akik éppen messzebb vannak, ugrásra készen vagyunk mindenkor. Az olimpia előtti hónapokban nagyon tartottunk a távolságoktól, de úgy látom, leküzdhetők, és ebben az időjárás is mellettünk van. Más lenne a helyzet, ha a hegyi utak havasak lennének, igen megnehezítve a közlekedést. Az első héten az utak szárazak, a forgalom sem vészes. A helyszínek nagyjából három-négy órán belül elérhetőek."