Az érmek versenyében az élen ismételten a nagy országok, az USA és Kína végzett, de Nagy-Britannia is szépen teljesített, Magyarország pedig várakozásokon felüli eredményt ért el. A jó helyezéseket és a mögöttük lévő gazdasági összefüggéseket a K&H szakértője elemzi.

Az Amerikai Egyesült Államok 104 érmével, ebből 46 arannyal ismét az olimpiai éremtábla élen zárt, mint ahogy az elmúlt 10 évben folyamatosan. Az USA azonban nemcsak az olimpián jeleskedik: a világ GDP listáján is az első, 15.094.025 millió dolláros bruttó hazai termékével (2011).

Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a népesség, annál több az éremesélyes tehetség, valamint hogy minél nagyobb az életszínvonal, annál jobb körülményeket biztosíthatnak a versenyzők felkészítéséhez.

„Az, hogy minél magasabb a GDP, annál több pénzt fektet az állam a sportba, nem feltétlenül igaz - ezt az USA példája is jól mutatja. Bár az USA első helyen áll a világ GDP listáján, az ország Olimpiai Bizottságának támogatása a sportszövetségek költségvetésének mindössze 30-35 százalékát teszi ki, így az olimpiai csapat más finanszírozási formáktól számíthat pénzforrásokra. Az adományok, a vállalati szponzorációk, a média és televízió közvetítési jogok azok, amik jelentősen megnövelik a sportági szövetségek büdzséjét.” – nyilatkozta Mészáros Tibor, a K&H Bank betéti és befektetési marketing főosztály igazgatója, a K&H olimpiai és paralimpiai kártyaprogram zsűritagja.
Az, hogy az USA államilag csak a szövetségek költségvetésének egyharmadát fedezi, ellentétben áll a kommunista országok, például Kína vagy Észak-Korea példájával, akiknél az állam finanszírozza döntően a sportot.”

Az Egyesült Államokban az élsportoló gyerekek családjának is jelentős megterhelést jelent gyermekük felszerelésének és edzésének finanszírozása, amely a gyerek 18 éves koráig teljes mértékben rájuk hárul. Később a főiskolai és egyetemi ösztöndíj jelent bevételt a sportolónak, aki így nemcsak edzeni, de tanulni is magas szinten tud.

Kína, 88 érméből 38 arannyal a második helyen áll az összesített éremtáblán. A világ egyik leggyorsabban fejlődő országa 7.298.147 millió dolláros éves GDP-vel az országok bruttó nemzeti jövedelem listáján is a második helyen áll, szintén az USA után.

„Az ázsiai országban teljesen más a sport finanszírozásának rendszere, mint Amerikában, itt ugyanis inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy a tehetséges gyermekeket mielőbb felfedezzék, és kiemelt edzésprogramban részesítsék.” – mondta el Mészáros Tibor.

Már kiskorukban kiválogatják azokat a kínai gyerekeket, akikben látnak potenciált, és családjuktól elkülönítve, napi 16 órás edzésekkel, külön erre specializált iskolákban fejlesztik a sportolókat, hogy egyszer a világ legjobbjává válhassanak. A lelki tréningre is nagy súlyt helyeznek, így a gyerekek már kiskoruktól kezdve arra teszik fel egész életüket, hogy országuknak dicsőséget hozzanak, és aranyérmet nyerjenek az olimpián. Hiszen aki nem nyer, az nemcsak magára, de egész országára szégyent hoz.

„Természetesen ezeknek az iskoláknak a fenntartásához, a gyerekek ellátásához jelentős anyagi források kellenek, amit az állam biztosít. Ez sok gyereket a szegénységből emel ki, megfelelő táplálkozást és fix életszínvonalat biztosítva nekik.” – fűzte hozzá.

A kínaiak sportolók évtizedek óta jól szerepeltek az olyan versenyágakban, mint a gimnasztika, az asztalitenisz és a különféle küzdősportok, Az ázsiai országnak ez azonban nem volt elég. 2001-ben útjára indították a 119-es projektet, melynek célja, hogy magas szinten képezzék olyan sportolóikat, akik a nyugati országok által uralt sportokban versenyeznek, mint az atlétika vagy vízi sportok. Ez már Pekingben is számos kiemelkedő eredményt jelentett, és a kínai versenyzők Londonban is 20 különböző sportágban jeleskedtek.

Kína igyekszik a sportot tekintve is az élre törni. Míg 1992-ben mindössze 1 milliárd dollárt fektettek a sportba, 2008-ban már 15 milliárdot invesztáltak a sportolók felkészítésébe. Így Kína az 1994-es negyedik helyről 2008-ban az első helyre ugrott az aranyérmek tekintetében, és második helyet szerezte az összérmek listáján, idén pedig szintén a második helyen végzett.

Nagy-Britannia, ugyan csak 7. a világ GDP listáján, az összesített éremtáblán 3. helyet szerzett, kiemelkedő teljesítményt nyújtva Londonban. Helyezése jól példázza, hogy nemcsak a népesség, és az életszínvonal, de a hazai pálya is sokat számít az érmek tekintetében.

„A britek egyértelműen John Major ex-miniszterelnöknek tulajdonítják a sikert, aki 1994-ben bevezette, hogy a lottóbevételek 28 százaléka egy speciális finanszírozási alapba, az ún. Nemzeti Lottó Alapba kerüljön, amelyből kulturális, nemzeti örökségi és sportcélokat finanszíroznak. Az Alap 16,6 százalékát kell sportra fordítani, amely körülbelül 100 millió fontot jelent évente. Ennek 23 százalékát elit sportok finanszírozására fordítják a maradékot pedig a kormány sportcéljainak megvalósítását és a közösségi sportokat segítik elő” – összegezte a szigetország sportfinanszírozását Mészáros Tibor.

Az 1996-os olimpián még nem látszott a hatás, mert 15 érmével és egyetlen aranyával Nagy-Britannia csak a listák végén kullogott (52. az aranyérmek, 17. az összérmek tekintetében), 4 évvel később már 10. volt az összesített éremtáblán, 2004-ben a 11. helyen zárt, Pekingben viszont már a negyedik helyet birtokolta. Az idei 3. helyezés pedig már egyértelműen a tudatos támogatás gyümölcse.

Magyarország 140.303 millió dollár bruttó nemzeti jövedelemmel 56. az országok GDP listáján, a londoni összesített éremtáblán azonban az előkelő 9. helyet érte el, a népességarányos táblázaton pedig a 8. helyen végzett.

A 2012. január elsején hatályba lépett sporttörvény módosítása a Magyar Olimpiai Bizottság kezébe helyezte a magyar sportélet irányítását, kiszélesítve jogkörét és megnövelve anyagi forrásait. Ez azt jelenti, hogy a korábbi 5 köztestület helyett egyedül a MOB dönti el, hova kerül az államtól a sportra szánt pénz. A sportági szakszövetségeknek pedig minden év június 15-ig sportszakmai és pénzügyi tervet kell készíteniük a MOB részére az állami támogatás fejében.

A sportszövetségek számára az elmúlt 5 évben olimpiai felkészülésre biztosított támogatások a következőképp alakultak:

2008: 1 810 000 000 Ft
2009: 1 068 000 000 Ft
2010: 1 857 000 000 Ft
2011: 2 107 100 000 Ft

Az elmúlt évtizedben 11 egyéni (atlétika, birkózás, judo, kajak-kenu, ökölvívás, öttusa, sportlövészet, torna, úszás, vívás, rövidpályás gyorskorcsolya) és két csapatsportág (vízilabda, kézilabda) határozta meg a magyar olimpiai sport eredményességét

. „A MOB célja, hogy ezt a 11 sportágat kiemelt támogatásban részesítse az olimpiai felkészülés során, valamint a látványsportágak körébe sorolt öt sportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong) számára is elősegítse a kedvező finanszírozást” – mondta el Szabó Bence, a MOB sportigazgatója.

A látványsportok bevételeit célzott növelni a tavaly hatályba lépett társaságiadó-törvény, mely lehetővé teszi, hogy a vállalatok társasági adójukból maximum 70 százalékkal közvetlenül a látványsportokat támogassák.

Ezen kívül a kormány célja, hogy pár év alatt az európai szintre, azaz egy százalékra növelje a sport részesedését a teljes költségvetésből.

„A sportpolitika koncentráltan figyel az olimpiára, a magyar sportolók edzéskörülményei bár hagynak némi kívánnivalót maguk után, felkészülésük megfelelő háttere a sportlétesítményekkel, a belföldi és külföldi edzőtáborokkal biztosítva van. Ezen kívül az elmúlt 4 évben kiemelten figyeltünk a kvótás sportolók lelki és fizikai egyensúlyának biztosítására sportorvosok, pszichológusok révén is” – nyilatkozta Szabó Bence.

A sportágak, szövetségek támogatásán kívül nem szabad megfeledkezni az egyéni támogatásokról, illetve az ösztöndíjakról sem. Az állam Gerevich-ösztöndíját minden Pekingben érmet szerzett olimpikon, az utóbbi 2 évben világbajnok címet szerzett sportoló, valamint az összes kvótás magyar sportoló megkapta.

Ezen kívül a központosított, államilag támogatott utánpótlásprogram, az egymásra épülő Sportiskolai, Sport XXI. és Héraklész program támogatottjai közül is számos sportoló mostanra érett be, és eredményük bizonyítja, hogy jó úton halad a fiatal tehetségek támogatási rendszere. „A MOB célja, hogy ezt a három, utánpótlást biztosító programot úgynevezett utánpótlás koordinátorok kezeljék az egyes szövetségekben, hogy a tehetségek a három lépcsőt kijárva eredményes sportolók legyenek a jövőben” – tette hozzá Szabó Bence.

A magyar ösztönzőrendszer anyagi háttere is megfelelően biztosított, hiszen az olimpián elért első 8 helyezésért egyszeri pénzbeli jutalmat kapnak az olimpikonok, valamint az érmes helyezettek 35 éves koruk felett életük végéig olimpiai járadékra is jogosultak. A sport tehát komoly karrierlehetőséget jelent napjaink nehéz társadalmi és gazdasági helyzetében.

Az állam támogatásán kívül a szponzoráció kérdése Magyarországon is kiemelten fontos. A vállalatok már az adókedvezmény bevezetése előtt is évente körülbelül 15-20 milliárd forinttal támogatták a magyar sportot, melynek nagy részét professzionális sportba fektették.

„A társadalmi szerepvállalás, a magyar sport támogatása nemcsak az állam, de a versenyszféra kötelessége is. Ugyanakkor ez a kötelesség örömmé változik, amint látjuk, hogy anyagi hozzájárulásunknak köszönhetően sikereket érnek el a sportolók.
A K&H 11 éve a Magyar Olimpiai Bizottság, 6 éve a Magyar Paralimpiai Bizottság támogatója. 2006. óta az élsportolókat egyénileg is támogatjuk a K&H olimpiai és paralimpiai kártyaprogram révén. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy támogatott sportolóink közül 13-an szerepeltek a londoni olimpián, kilencen pontszerző helyre kerültek, öten pedig érmet is szereztek.” – mondta Mészáros Tibor, a K&H Bank betéti és befektetési marketing főosztály igazgatója, a K&H olimpiai és paralimpiai kártyaprogram zsűritagja.

(Forrás: K&H)