Legyünk őszinték, sokszor csak a szerencsén vagy éppen az Isteni gondviselésben, ha valaki abban hisz. De azért mi is beleszólhatunk…
Naponta hallunk (sajnos) halálos közlekedési balesetekről, sokban közülük motoros is érintett. Nyilván ilyenkor én erősebben felkapom a fejem, de legyünk őszinték a következő pillanatban már megyünk is tovább. Egészen addig, amíg nem egy ismerősünk a baleset egyik szereplője…
Olyankor jön az igazi döbbenet, a félelem, az aggódás.
Jó esetben happy end a vége, ahogy esetünkben is.

Nemrég volt a születésnapom. Pár nappal később pedig a középiskolás történelem tanáromé. Az igazi, tudjátok az anyakönyvi kivonat szerinti. A gerinctörésem után lett egy második születésnapom, és sajnos, most már a tanár úrnak is van egy második számú.

Képzeljetek el egy csillogó, bölcs embert, aki még a történelmet is képes megszerettetni az összes évszámmal együtt, egy igazi okítót, mestert. A tanár úr mindig több volt egyszerű tanagyag leadónál. Nemcsak életet, lelket vitt az órákba, de közben az életre is nevelt, oktatott minket a szó legnemesebb értelmében.

A mai napig fülemben cseng „A mit csinált éjszaka…?” mondata, ha valaki nem készült fel az órára.

A másik, ami összekötött minket, az a sport szeretete. Korábban kézilabda játékos, majd edző volt. Néhány meccsére mi is kilátogattunk, mert azt is olyan megéléssel művelte, hogy azt látni kellett.

Évekkel később a Nemzeti Sportszövetségben találkoztunk újra, ahol ő stratégiai főtanácsadóként dolgozott, én pedig egy képzésen vehettem részt. Azóta már a MOB-nál próbálja bölcsességét a sportba átvinni.

Legutóbbi találkozásunknak azonban olyan apropója volt, amit senkinek sem kívánok.

Egy nap azt láttam az egyik közösségi oldalon, hogy Györfi János súlyos motorbalesetet szenvedett, több napon keresztül feküdt az intenzív osztályon, ahonnan akkorra már kikerült, állapota stabil, de továbbra is kórházi ápolásra szorul.

Az én nagy és erős tanár uram?? Hogy történhetett mindez?

Mint utóbb megtudtam, teljesen szabályosan közlekedett egy védett főútvonalon, amikor egy kisteherautó nem adta meg neki az elsőbbséget, és kifordult elé. Esélye sem volt megállni.

Kérlek, szánjatok egy pár percet az ő gondolataira, mert hiszek benne, hogy a biztonságos közlekedésre való felhívásból sosem elég. És talán magáról az életről is megtudunk valamit…

„Ha fordul a kocka…”
Párhuzamos életrajzok
Györfi János és Kovács Nikolett

„Ess el hétszer, kelj fel nyolcszor!”
- japán közmondás

Volt egyszer egy iskola, a Kolumbusz Kristóf Humángimnázium, ahol a rendszerváltás után teljesen új - a maga nemében páratlanul csodálatos - pedagógiai kísérlet zajlott Magyarországon. Ahol a tanárok egy kis lelkes csoportja magyar diákjait Európa és a Közel – kelet és hazánk tájegységein sétálva, beszélgetve tanította. Ebben az iskolában lehetséges volt a személyes odafordulás, komplex megközelítés, mindegy volt ki, milyen társadalmi körből, családi háttérrel érkezett.

Itt történt meg, hogy egy kis hölgy tanítvány súlyos motorbalesetet szenvedett, és sérülése olyan komoly volt, hogy hosszantartóan az ágyhoz volt kötve, de a tanulási folyamatot ez sem zavarhatta meg, mert pl. történelem Mestere által okítva fekve tanult az iskolában, mégpedig úgy, hogy később az oktatási miniszter a „Jó tanuló – jó sportoló” címmel tüntette ki! A megtisztelő díjat a Néprajzi Múzeumban büszkén vett át Mester és Tanítvány, mert mindketten szerették a sportot és a megismerést is. A különös tanítás – tanulás közben a két ember együtt haladt.

Az élet messze sodorja egymástól az embereket, ezt a Mester és Tanítvány is megtapasztalhatta. Furcsa kaotikus, összekeveredett világ alakul ki.

A Mester, aki ifjúkorában nem tehette meg, hogy motort vásároljon magának, őszülő halántékkal már megtehette ezt, addigra öt gyermeket nevelgetett fel, és akkor a fátum, hirtelen, érthetetlen gyorsasággal és ridegséggel csapott le.

Hiába volt a betartott sebességhatár, a gondos figyelem, hiába volt az 1977-től balesetmentes vezetés, főútvonalon haladva, balról, fékezés nélkül berobbanó kis VW kisbusz átalakította az életet. Intenzív osztály sikolyszerű, rémes pillanatai, (boka, tüdő, fogsor, áll, stb.) egy pillanat alatt távolra repítette még a további élet, tanítás, sportépítés lehetőségét is, de amennyire különös, s ahogy a szerencsétlenség lecsap, olyan különös, ahogy a szenvedő homlokát valami elsimítja - miközben a Mester, a kétségbeesés szélén azon gondolkodott, hogy egyáltalán, hogy nevelheti tovább gyermekeit - megjelennek távoli segítők.

Talán, aki szeretettel adott, egy távoli kapcsolat révén, egy más sebességű sorskörön vissza is kaphat belőle…

A Tanítvány megjelent a Mester ágya mellett!

Fordult a kocka, a szeretet visszaért…

Aranymetszés motorosai - Motorosok védelmében!

Elvárjuk motoros társainktól a szabályok betartását, de ugyanakkor megköveteljük a maximális figyelmet motoros társaink irányában!

Felelős hozzáállást, figyelmet kérünk autós társainktól! Felhívjuk a figyelmet az élet tiszteletére, a szabályok pontos betartására!

A sportot végtelenül szeretve, de a színtereket a legkevésbé sem keverve, maradok

tisztelettel:

Györfi János
Magyar Olimpiai Bizottság tagozatok közötti koordinációjáért felelős főmunkatársa

Ui.: Tudom, hogy ez a tanár úrnak sem lesz kedvére, de könyörögve kérek mindenkit, chopper ide vagy oda, felejtsük el végre a nyitott bukósisakokat. Igen, a stílus nem passzol, nem sokkal több mindentől megvéd baj eseten. Kovács Niki