Ringszemle Mayweathertől Kovács Máriáig Nekünk, magyaroknak az év – nem feltétlenül örömteli – bokszeseménye Erdei „Madár” Zsolt búcsúja. Nem a szorítótól, csak a profi karriertől, hiszen a Madárfészekben, Zsolt újpesti akadémiáján még csak most kezdődik az igazi munka!

A világ azonban idén már másfelé figyelt. Elsősorban az Egyesült Államokra.

Nem kell ahhoz Muhammad Alinak lenni, hogy az illető az Év meccsét vívja. Lucas Mathysse sem az, John Molina még kevésbé.

És mégis, 2014. április 26-án, a kaliforniai Carsonban olyan tűzijátékot varázsolt a két 1982-es születésű kisváltósúlyú a StubHub Centerbe, hogy a szakma azonnal kijelentette: ez lesz az Év meccse. És az is lett, legalábbis októberig nem sikerült ennél káprázatosabb csetepatét rittyenteni a világ szorítóiba.

Még csak nem is világbajnoki címmérkőzés volt, „csupán” a WBC Continental Americas, vagyis a Kontinentális Amerikai bajnoki címért csapott össze az argentin Mathysse és az egyesült államokbeli, bár nyilván latin felmenőkkel rendelkező Molina. Mathysse volt az alacsonyabb, és az elején a gyengébb is: a második és az ötödik menetben is padlót fogott, bár a meccs utáni interjúban azt mondta, egyiknél sem volt „megfogva”, az egy fejjel magasabb Molina keményeket ütött, de egyszer sem tudott igazán kárt tenni benne.

Később a bal szemöldöke is felrepedt az argentinnak, mégis a maga javára tudta fordítani a sziporkázóan látványos mérkőzést, ő is leütötte ellenfelét, majd a 11. menetben lefiniselte. A sarokba szorított és a padlón fekvő Molinát annak rendje s módja szerint kiszámolta Pat Russell mérkőzésvezető.

Győztek a gigászok is

Természetesen napjaink két gigásza, Floyd Mayweather Jr. és Manny Pacquiao neve ugrik be, ha az Év meccséről beszélünk, főleg abban az esetben, ha bunyóztak is 2014-ben – márpedig bunyóztak, és nem is akárhogyan.

Mayweather 37 évesen öt súlycsoport világbajnoka volt, veretlen, 47 győzelem a mérlege, ebből 26 kiütéssel, s már csak két győzelem választja el attól, hogy beállítsa a legendás Rocky Marciano 49-0-s rekordját. (Igaz, Rocky meccsei közül csak hat ment végig.)

Mayweather idén május 3-án és szeptember 13-án összecsapott az argentin Marcos Maidanával. A kihívó – májusban a WBC váltósúlyú és a WBA nagyváltósúlyú öve volt a tét, szeptemberben egyenesen négy világbajnoki címért folyt a küzdelem – az első összecsapás után vitatta a többségi pontozás (117:111, 116:112, 114:114) jogosságát, és maga Mayweather sem volt igazán elégedett a teljesítményével. Ezért még egyszer megverekedtek a Las Vegas-i MGM Grand nagytermében, s ezúttal kétség sem fért a veretlen világbajnok győzelméhez, 115:112, illetve kétszer 116:111 volt a pontozás aránya Mayweather javára.

Más kérdés, hogy leütés nem volt, és valójában kiábrándító volt a meccs, főleg, az utolsó, a tizenkettedik menet, amelyben már csak eltáncolt a bajnok, őrizte nyilvánvaló pontelőnyét. És az létezik-e, hogy Pacquiaóval úgy vonulnak vissza, hogy nem mérkőztek meg egymással?

Az amerikainál másfél évvel fiatalabb filippino, a Bunyós Képviselő (Fighting Congressman) Timothy Bradleyt győzte le egyértelműen, visszavágva ezzel a 2012-es, jókora csalással elszenvedett, megosztott pontozású vereségéért. Idén április 12-én, ugyancsak az MGM Grandben csaptak össze, és PacMan sima, 118:110, továbbá kétszer 116:112 arányú pontozásos győzelmet aratott.

Lapzártakor (azaz könyvzártakor) érkezett a hír, hogy Pacquiao ismét kihívta Mayweathert – meglátjuk, mi lesz a veretlen bajnok reakciója.

Érdekes egyébként, hogy a Ring Magazine pound-for-pound, azaz súlycsoportoktól független világranglistáján Mayweather ugyan az első, de Pacquiao csak a negyedik, a szintén veretlen Andre Ward, továbbá Vladimir Klicsko megelőzi a filippinót. Ha már a profikkal kezdtük, az esztendő eseményeinél ne feledkezzünk meg Erdei Zsolt búcsúmeccséről. Minden idők legnagyszerűbb magyar profi bunyósa – aki veretlenül vonulhatott volna vissza, ha nem csalják el galádul tavalyi, az orosz Gyenyisz Gracsov elleni mérkőzését – március 8-án Kecskeméten vett búcsút a szorítótól és közönségétől, amikor tíz menetben, pontozással legyőzte a grúz Salva Domardzsasvilit. Szép volt, Madár!

Reményteljes magyar amatőrök

Mint ahogy szép volt, Könnyű Ricsi! Az Egri Sportiskola könnyűsúlyú versenyzője, Könnyű Richárd (60 kg) a japán Oszaka Goh legyőzésével bronzérmet szerzett augusztusban a nyári ifjúsági olimpián, Nanjingban. A könnyűsúlyú reménység, Dorkó Péter tanítványa magabiztosan, esélyt sem hagyva ellenfelének, egyhangú pontozással (30-27, 30-27, 29-28) diadalmaskodott. Most már természetesen az amatőröknél vagyunk, hiszen róluk is szót kell ejteni, jóllehet idén nem volt sem felnőtt vb, sem Eb – de 2015-ben lesz mindkettő, sőt, Bakuban még Európa Játékok is, először a történelemben!

Így 2014-ben a felnőtt főversenynek az Európai Unió szófiai bajnoksága számított, ahonnan három bronzéremmel (Gálos Viktor 56 kg, Vadász András 64 kg, Bacskai Balázs 75 kg) jöttek haza legjobbjaink.

Idehaza Keszthelyre, az európai Diákolimpiára, a Schoolboys Európa-bajnokságra vetettük vigyázó szemünket. És nem hiába: a 46 kilós Barbosu Tibor (MTK) és a 72 kilós zalaegerszegi Baranyai József aranyérmet szerzett.

Persze a hölgyekkel kellett volna kezdeni a felsorolást: Kovács Mária, a szegedi Bokszvilág SE kétszeres világbajnok klasszisa negyedik Európa-bajnoki címét szerezte, amikor június 7-én, Bukarestben a szupernehézsúlyban egyhangú pontozással verte az olasz Severint. Az Eb-n további három magyar érem – mind bronz – született Ancsin Katalin (51 kg), Nagy Tímea (75 kg) és Szatmári Petra (81 kg) révén. Ezekből Ancsiné és Nagyé olimpiai súlycsoportban született.


(Szerző: Ch. Gáll András; fotó: MTI, Reuters)


A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.