Biztos mindenkinek megvan a Rocky IV. részéből az a jelenet, amikor a címszereplő Szibériában – a eredetileg Wyomingban – készül az ütközetre, a szovjet Ivan Dragó ellen… Nos, a Papp Laci kezei között pallérozódó Botos Andrásnak ez nemcsak a filmvásznon jól mutató jelenet volt, hanem maga a valóság.
Müncheni pehelysúlyú bronzérmesünk Salgótarjánban lépett először a kötelek közé, ám tehetségének köszönhetően felfigyeltek rá, és előbb az ifjúsági-, majd a felnőtt-válogatott tagjaként öregbítette kis hazánk hírnevét. Akkoriban a válogatott szövetségi kapitánya a legnagyobb magyar ökölvívó, a legendás Papp Laci volt.
Papp Lacinak nem csak a személye, hanem edzési módszerei is legendásak voltak, edzőjével, Adler Zsigmonddal pedig olyan mester és tanítvány párost alkottak, hogy kimondva kimondatlanul is megihlették Sylvester Stallonét a Rocky kapcsán. Papp Laci egyik bevett módszere volt a favágás, így kapitányként is bevezette sportolóinál ezt az edzésformát. Botos András egy korábbi interjúban így emlékezett vissza: „Akkoriban az év nyolcvan százalékát fent töltöttük. Élmény volt a hegyen edzeni. Az 1971-es madridi Eb-re már ott készültünk – katonai sátrakban. Mindig mondom a srácoknak, hogy életemben nem vágtam annyi fát, amennyit a Szabadság-hegyen.”
Nos, a faaprítás kifizetődő volt, hiszen az 1972-es játékokról bronzéremmel térhetett haza, de van Eb-ezüstje és bronza is, aktív pályafutása alatt 352 tétmérkőzéséből 323-at megnyert. Nem mondjuk, hogy minden favágóból jó ökölvívó lenne, viszont egészen biztos, hogy egy jó boxoló egy rakás fát is könnyedén felaprítana, ha úgy hozza a helyzet.
Jó egészséget és boldog születésnapot kívánunk a március 6-án 70 éves Botos Andrásnak!