München 1972

2012. 08. 26.
Megosztás

Negyven éve, 1972 augusztus 26-án kezdődtek Münchenben a XX. Nyári Olimpiai Játékok versenyei.

A sátortetős stadionban sorra került derűs , vidám hangulatú ünnepélyes megnyitó során, majd a béke és barátság szellemében folyó versenyek első napjaiban úgy tűnt, hogy a házigazdák erőfeszítése elérte célját. Megváltozott, a nácizmus borzalmait feledtetni szándékozó új Németország fogadja a világ legjobb sportolóit.

A tízedik napon, szeptember 5-ére virradó hajnalban azonban tragikus események kezdődtek. Az Olimpiai Faluba behatolt Fekete Szeptember terrorista csoport támadásának két izraeli sportoló esett áldozatául. A további kilenc sportolót, szakvezetőt túszként fogva tartva 200 bebörtönzött palesztin szabadon bocsátását és szabad elvonulást követeltek. A versenyeket felfüggesztették, világszerte kétségek közepette, aggodalommal várták a hosszúra nyúlt tárgyalások eredményét. Végül a látszólagos megegyezést követve a terroristák két helikopteren a fürstenfeldi repülőtérre vitték túszaikat, ahol a hivatalos körök által évek multán dilettánsnak ítélt lövöldözés során a kilenc túsz és három terrorista életét vesztette.

Az Olimpiai Stadionban rendezett gyász szertartáson Avery Brundage, a NOB elnöke történelmi kijelentéssel: „ A játékoknak folytatódnia kell”, a folytatásra szólította fel a versenyzőket.
Az olimpiai gondolatnak megfelelően a béke és barátság szellemében szervezett versenyekre megrázó túsz drámaként emlékezik a sport világa.

München egyébként minden tekintetben rekordot hozott, a legtöbb ország (121) indította versenyzőit, a résztvevők száma első alkalommal lépte túl a hétezret ( 7234), s folytatódott a nők egyenjogúsítása, a gyengébb nem képviselőinek száma első ízben lépte túl az ezret (1059).
Már 22 sportág 195 számában avattak bajnokot. Kézilabdában már teremben kispályán folyt a küzdelem, az íjászat 52 év után került vissza a műsorra, kajak-szlalomban pedig első alkalommal rendeztek versenyeket.

Az érmekért és helyezésekért folyó mind nagyobb küzdelem tovább szélesedett, hiszen már 51 ország versenyzői szereztek érmet, 26 ország legjobbjai bajnoki címet is nyertek.
A NOB éremtáblázatán a szovjet csapat (95 érem, 48 arany) Melbourne, Róma és Tokio után ismét megelőzte az USA gárdáját (94 érem, 33 arany), míg a két német küldöttség NDK (66 érem, 20 arany) és az NSZK (40 érem, 13 arany) után a magyar csapat (35 érem, 6 arany) az előkelő ötödik helyre került, bár tegyük hozzá, hogy a japánok (13), a lengyelek (7) a britek (8) több bajnoki címet de lényegesen kevesebb további dobogós helyezést értek el.
A játékok rendkívül magas színvonalát csak az atlétikában felállított 7 új világcsúcs és 5 világcsúcs beállítás mindennél jobban bizonyítja.

A versenyek hősének a hétszeres bajnok Mark Spitz amerikai úszó bizonyult, aki már Mexikóban is nagy reményekkel indult, de akkor meg kellett elégednie a váltókban szerzett két arannyal, s további 1-1 ezüsttel és bronzzal,de Münchenben azután aratott. Négy számban (100 m és 200 m gyors, 100 m és 200 m pillangó) győzött világrekorddal és az ugyancsak világrekorddal nyertes három váltóban is szerepelt.
Olimpiai bajnokságainak számát tekintve utólérte az ugyancsak kilenc aranyat nyert Larissza Latinyinát, a kiváló szovjet tornásznőt és Paavo Nurmit, a finnek egykori csodafutóját. A finn Lasse Viren a két hosszútávon duplázott, az ukrán Valerij Borzov pedig az első nem amerikai sprinterként aratott a 100 és 200 m-es síkfutásban kettős győzelmet. Több amerikai hegemónia tört meg, így rúdugrásban az NDK-beli Wolfgang Nordwig személyében először nyert nem amerikai, az amerikai férfi kosárlabda válogatott 1936-ban kezdett hét olimpián sorrendben 62 mérkőzésen aratott győzelmi sorozatát pedig az izgalmas, korábban lefujt, majd újrajátszott három másodpercben Szása Bjelov kosarával 51:50 pontos sikerrel szakította meg a szovjet együttes.

A magyar színeket képviselő 232 versenyző (187 férfi, 45 nő) húsz számban indult.
A szereplés az éremtáblázaton elért, a már említett előkelő 5. helyezés ellenére némi csalódást keltett. A 13 második és 16 helyezés is örömet jelentett ugyan, de a hat bajnoki címnél feltétlenül többet vártak a sportkedvelők.

München és a magyar súlyemelősport első bajnoki címét Földi Imre nyerte, aki a harmadik olimpiai részvétele során végre célba ért.

Balczó András álmai is végre valóra váltak,a római és mexikoi csapat arany után egyéni olimpiai bajnoksággal koronázta meg páratlan pályafutását.

Hegedüs Csaba, a „Tus-Király” Münchenben is legjobbnak bizonyult, a 100. magyar olimpiai bajnokságot nyerte.

A pályafutása során rekordként négy olimpián részt vett Gedó György folytatta a magyar ökölvívás Rómában megszakadt sorozatát, A vívók ismét legsikeresebb sportágként két bajnoki címet szereztek.

A párbajtőrvívók folytatták a Tokióban kezdett diadalmenetet, Fenyvesi Csaba nyerte az egyéni versenyt, s a csapat ( Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Osztrics István, Schmitt Pál) izgalmas küzdelemben ismételt. De a többiek is kitettek magukért a páston, hiszen a mexikói ezüstérmes, világbajnok Kamuti Jenő és Bóbis Ildikó, a londoni aranyérmes birkózó lánya csak bírói tévedéssel szorult a második helyre, a kardvívó Marót Péter és a női tőrcsapat is ezüstérmes lett, az eltört lábbal, sántikálva pástra lépő Kulcsár Győző és kard csapat a harmadik helyen végzett, s ezzel a magyar vívók vehették át a Nemzetek Nagydíját.

A további helyezettek között a magyar sport olyan kiválóságai szerepelnek az évkönyvekben, mint például Gyarmati Andrea a korábbi a barcelónai EB csillaga, aki a 100 m pillangó középfutamában világrekordot úszott,de végül csak harmadik, 100 m háton második lett, Wichmann Tamás a kilencszeres világbajnok kenus is a második helyre szorult, a két éven át veretlen Deme,Rátkai kajak kettes tizedmásodpercekkel maradt el a győztesektől, a vízilabda válogatott a németek elleni váratlan, majd a szovjet csapat elleni döntetlen után csak rosszabb gólkülönbségével lett második. Rajki Béla, Helsinki és Melbourne sikeres kapitánya lemondott, hiszen véleménye szerint a magyar vízilabdázás számára az ezüst kudarcnak számit.

Hargitay András személyében bronzéremmel jelentkezett az első Széchy tanítvány, a későbbi világbajnok 16 évesen München legfiatalabb dobogósa lett. Majd az életben is példamutatóan helytállt, augusztus 20-án a Budapesti Állatkórház szakmai igazgatójaként magas állami kitüntetésben részesült.

Münchenben igazi világklasszis sportemberek aratták sikereinket, hiszen a bajnokok közül hárman: Balczó András, Földi Imre és Kulcsár Győző, valamint a 72-ben a csapatban ezüstérmes, tokioi kétszeres bajnoknő, Rejtő Ildikó a Nemzet Sportolóiként köztiszteletnek örvendenek.