A negyven éves jubileumra emlékeztek Schmitt Pálnak, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnökének meghívására fegyvertársak Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző és Erdős Sándor. Egyedül a külföldön élő Osztrics István hiányzott igazoltan.

Mi tagadás volt mire emlékezni. A magyar párbajtőrvívás aranykorát élte. A csapat Tokióban első alkalommal nyert olimpiai bajnokságot, négy évvel később Mexikóban nemcsak a csapat ismételt, hanem Kulcsár Győző személyében már az egyéni eredményhirdetésekor is magyar versenyző állt a dobogó legmagasabb fokán. A Havannában, Ankarában, Bécsben rendezett világbajnokságokon is folytatódott a sorozat.

München igazi drámát hozott, az olimpiai játékok tragikus eseményeit élték át a párbajtőrvívó csapat tagjai is. Az egyéni középdöntőjében a szovjet Krissz és Fenyvesi Csaba asszója folyt, amikor az izraeli csapat elleni terrortámadás hírére beszüntették az olimpia versenyeket. A folytatás kérdéses volt. Fenyvesi Csabáék azonban – amint erre emlékeztek – bíztak abban, hogy az olimpia befejeződik és a sokkoló események ellenére edzéseket tartottak.. Valamennyien ott ültek az olimpiai stadion lelátóján, mély részvéttel áldozva vettek részt a legyilkolt izraeli versenyzők gyász szertartásán és egyetértéssel hallgatták a NOB elnökének, Avery Brudage-nak történelmi bejelentését: „The games must go on”..

Fenyvesi Csaba azután az egyéni megnyerésével folytatta,de a csapatversenyre még két napot várni kellett. „Tulajdonképpen simán, biztosan győztünk” – állapították meg közösen. Az egyes mérkőzések, a egyes ellenfelek elleni találatok felelevenítése során azonban kiderült, hogy a sportember is csak a szépre, a jóra emlékezik. A döntőnek beillő szovjetek elleni elődöntőt 8:5-re a svájciak elleni döntőt 8:4-re, tehát valóban simán nyerték. A részletekre való emlékezés során kitűnt, hogy a szovjetek már 5:3-ra elhúztak, a svájciak is nehezen adták meg magukat, csak 4:3 és 6:4 után alakult ki a 8:4-es végeredmény. Az egyéni teljesítményekre azonban pontosan emlékeztek,. Többek között arra, hogy Fenyvesi Csaba mind a négy szovjet ellenfelét legyőzte, Kulcsár Győző két győzelem mellett 1 kettős vereséggel, Schmitt Pál pedig 1 győzelemmel 1 kettős vereséggel járult a sikerrel. A svájciak elleni döntőben testvéries megosztással mind a négyen 2-2 győzelmet arattak.

Edzőikről is szót ejtettek, Bay Béla, a legendás kapitány, Vass Imre és Vári Attila már valahol az égi pástokon neveli a fiatalokat, egyedül Szőcs Bertalan van még közöttünk, akit rögtön fel is hívtak telefonon, s köszönetet mondtak neki a sok segítségért.

Bár sűrűn találkoznak, de azért ki-ki élet útjáról, terveiről is beszélt. Amit eddig is tudtak bizonyossá vált, hogy egyedül Kulcsár Győző, a négyszeres olimpiai bajnok kötődik ma is a vívó sporthoz, edzőként dolgozik, s tanítványa Szász Emese Londonba is kijutott.

A hangulatos, pezsgős koccintással fűszerezett baráti beszélgetés során számtalan kedves emlék, élmény felvillant. Abban teljes volt az egyetértés, hogy a vívás a nevelés egyik legjobb eszköze, szemtől-szembe való, becsületes küzdelemre, sportszerűségre, az ellenfél tiszteletére nevel. A müncheni bajnokcsapat tagjaiként ezért is szeretnék , ha a mai magyar vívás a legeredményesebb olimpiai sportágként a hagyományokhoz méltó helyet foglalna el a hazai sportéletben.