75 esztendős lett Nagy László labdarúgó (első sor, j2), a mexikóvárosi olimpián aranyérmes magyar labdarúgó-válogatott tagja, későbbi edző, szakkommentátor.
Nagy László 1949. október 21-én született Buzsákon. Gyermekként több sportágba is belekóstolt: volt asztaliteniszező és kézilabdázó is, mire 13 évesen a Fonyód labdarúgócsapatához került. 1965-ben aztán az Újpest szerződtette a fiatal tehetséget – innentől megszakítás nélkül 18 éven át szolgálta a lila-fehéreket.
Három, utánpótlásban töltött év után, 1968-ban debütált a Dózsa nagycsapatában, és rögtön góllal mutatkozott be a Vasas ellen. Olyan játékosok mellett kellett beverekednie magát a kezdőbe, mint az egyaránt olimpiai bajnok Dunai Antal, Bene Ferenc, vagy Fazekas László. Baróti Lajos vezetőedző többször is bizalmat adott neki, döntése helyességét pedig a magyar válogatott háza táján sem vitatták. Olyannyira nem, hogy Lakat Károly szövetségi kapitány a mexikói olimpiára készülő nemzeti csapatba is meghívót küldött neki. A mindössze 19 éves fiatal alig 10 felnőtt első osztályú mérkőzés után máris az olimpián találta magát. Legnagyobb erőssége a rugalmassága volt: társaival ellentétben több poszton is remek teljesítményre volt képes.
Mexikóváros, 1968. október 26. Az olimpiai bajnok magyar labdarúgó csapat tagjai (b-j): Szarka Zoltán, Sárközi István, Básti István, Szalai Miklós, Juhász István, Noskó Ernő, Keglovich László, Nagy László, Dunai II Antal, Kocsis Lajos, Fazekas László, Szűcs Lajos, Menczel Iván, Páncsics Miklós, Dunai Lajos, Fatér Károly és Novák Dezsõ átveszik az aranyérmet a bolgár csapat felett aratott 4:1 arányú győzelem után, az Azték Stadionban, a díjat átadók sorában jobbra Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke.
A balhátvédként és balszélsőként is bevethető játékos Salvador ellen léphetett pályára először címeres mezben, majd további három alkalommal volt kezdő a mexikói tornán – köztük a döntőben, Bulgária ellen. A mérkőzés finoman szólva sem hozott futballünnepet – a rendkívül durva találkozón 5 gólt és 4 piros lapot láthatott a közönség. Bár a bolgárok szerezték meg a vezetést, a magyar válogatott 4-1-re fordított, és megvédte ötkarikás bajnoki címét. Nagy László ezzel gyakorlatilag előbb vált olimpiai bajnokká, mint stabil játékossá a magyar első osztályban.
1983-ig tartó újpesti karrierje alatt 355 mérkőzésen ölthette magára a klub színeit, melyeken 94 gólt szerzett. Elsőként 1969-ben ünnepelhetett bajnoki címet – ezt csapatával zsinórban hatszor védte meg. Végül 9 bajnoki serleggel, 5 Magyar Kupa-győzelemmel, és egy 1974-es BEK-elődöntővel a háta mögött mondott búcsút a Megyeri útnak. További egy évig a svájci Locarno csapatában futballozott, majd véget vetett profi karrierjének.
Mexikóváros, 1968. október 26. A gólszerző Dunai II Antalt (j2) köszöntik társai a második gól után a mexikói olimpia labdarúgó döntőjében, a Magyarország-Bulgária mérkőzésen az Azték Stadionban, balról jobbra: Noskó Ernő (5-ös), Juhász István (15-ös), Fazekas László (7-es), Novák Dezső (szemben), Nagy László (11-es). A mérkőzés végeredménye: 4:1.
Visszavonulását követően edzőként helyezkedett el. Amennyire játékos-pályafutását egyetlen klub jellemezte, csapatait annyira gyakran váltogatta edzőként: megfordult az Újpestnél, az MTK-nál, a BKV Előrénél, a Kecskemétnél, a Siófoknál, és Felcsúton is. Szakmai felkészültségét olykor szakkommentátorként is megcsillogtatta.
Isten éltesse Nagy Lászlót!