Leszámítva azokat a tavaly év végi rövid próbálkozásokat, amelyek Nagy Lászlót arra figyelmeztették, hogy a sérülésének gyógyulására az először megjósoltnál jóval több időt kell várnia, 71 hosszú napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az MKB-MVM Veszprém csapatkapitánya ismét egy tétre menő kézilabda mérkőzés lejátszására készülhessen.
Az elmúlt év november 17-éjén a szlovén Celje elleni Bajnokok Ligája csoportmérkőzésen egy kemény, de nem szándékos ütközésnél térd, illetve térdalatti sérülést szenvedő jobbátlövőt hétfőn már csak 24 óra választotta el a visszatérés nehezen kivárt napjától –a Cegléd elleni kupatalálkozótól – így érhetően jókedvűen nyilatkozott a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának.
„Remélem, hogy minden rossz már a múlté, mert a lábamban már nem érzek fájdalmat és így az edzéseken egyre nagyobb terhelésű feladatok elvégzésére vállalkozhatok. Azt ugyan még most sem jelenthetem ki, hogy százszázalékosan rendbe jött a lábam, de a kezelések és a rehabilitációs edzések megtették a hatásukat. A puding próbája csak ezek után következik, és én nagyon bízom abban, hogy a meccsek sorozatának és a legmagasabb fokozatú edzéseknek a most következő tempós időszakában sem fordulnak rosszra a dolgok. Nagyon szerettem volna részt venni a dániai Európa-bajnokságon, de az orvosok óva intettek attól, hogy a csontsérülés gyógyulásáig mérkőzéseket játsszak. A balszerencsében a szerencsémnek mondhatom, hogy a kényszerszünet heteiben legalább bajnoki és Bajnokok Ligája mérkőzéseket nem kellett kihagynom. Nem tétlenkedtem, folyamatosan látogattam a konditermet és minden olyan gyakorlatot hiánytalanul elvégeztem, ami a rehabilitációt szolgálta. A legfeszültebb napokat akkor éltem meg, amikor még nem dőlt el végérvényesen, hogy utazhatok-e Dániába, vagy sem. Attól a pillanattól kezdve, hogy eldőlt a sorsom, és tudomásul kellett vennem a megváltoztathatatlant, már sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy mihamarább elérkezzen a visszatérés napja.” – számolt be az elmúlt hetek eseményeiről Nagy László, aki március 3-án tölti be a 33. életévét.
Az elmúlt esztendő legjobb európai jobbátlövőjének megszavazott kézilabdázó sokkal szorosabb döntőre számított a vasárnap lezárult kontinenságon, nem gondolta volna, hogy a végig jó passzban szereplő dán házigazdák éppen a számukra legfontosabb mérkőzésen fogják ki a legrosszabb napjukat.
„A franciák sikerét nem lehet megkérdőjelezni, egységesebbek voltak az ellenfelüknél, védekezésben és támadásban is kimagasló teljesítményt nyújtottak, amelyet egy szupernek számító kapusprodukció még tetőzni is tudott. Az európai elsőségüket visszaszerző franciák olyan játékosok szerepeltetésétől sem riadtak vissza, akiket eddig alig-alig ismertünk, és ezek az újoncok képesek voltak felnőni a feladat nagyságához. Nem vitás, hogy Franciaország újra, vagy inkább továbbra is meghatározó szerepet tölt be a kontinens kézilabdasportjában!”
Nagy László szerint a magyar válogatottnak igen nehéz ellenféllel kell megküzdenie a júniusi selejtező mérkőzéseken ahhoz, hogy a jövő évi katari világbajnokság szereplője lehessen.
„Ahhoz képest, hogy kiemeltek voltunk a sorsolás előtt, a nagyon erős szlovénokat kaptuk, akik már sokszor megmutatták az oroszlánkörmeiket. Nehezíti a helyzetünket, hogy az itthoni első összecsapásra alig néhány nappal azt követően kerül sor, hogy Kölnben lezajlik a Bajnokok Ligája négyes döntője, ahová reményeink szerint az én csapatom, az MKB-MVM Veszprém is el fog jutni…”
Arra a kérdésre, hogy a most zárult dániai kontinensbajnokság után mennyi időre lesz szükség ahhoz, hogy az első számú hazai klubcsapat ismét egységes és ütőképes gárdaként vehesse fel a küzdelmet a legerősebb ellenfeleivel szemben, így alig két hét múlva idegenben a Rhein-Neckar Löwen kézilabdázóival, Nagy László így válaszolt:
„A Dániában szerepelt nyolc játékosunk egyik része azért lesz rendkívül motivált, mert érmes csapatot erősített az Európa-bajnokságon, a másik pedig azért, mert a kevésbé jó dániai szereplést követően kiemelkedően jó és sikeres játékkal szeretne bizonyítani a Bajnokok Ligájának soron következő találkozóin. A légiósaink közül a spanyol Ruesga és Ugalde jutott a legmagasabbra, ők bronzérmet nyertek, kapusunk, a horvát Alilovics viszont lemaradt a dobogóról. Mi pedig, akik itthon maradtunk, náluk pihentebben, de jól felkészülten állunk az új kihívások előtt. Szerintem gyorsan rendeződni fognak a sorok, és a február 9-i Mannheimi találkozón sikerül jó eredményt elérnünk!” – hangsúlyozta Nagy László.
(Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)