Más sportágak képviselői is megirigyelhetnék, hogy a magyar női kézilabda-válogatott világbajnoki negyeddöntős volt – vélekedik Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete, aki csütörtökön fogadta a csapatot a szerb fővárosban.
Kiemelte: csodálatosan játszott a válogatott, és nem kell szégyellni semmit azt követően sem, hogy a brazilok ellen nem tudott bekerülni az elődöntőbe.
A játékosok egy válogatott mezt adtak ajándékba a nagykövetnek, akitől pedig névre szóló karácsonyfadísz-angyalkákat kaptak.
Hajdu János szövetségi kapitány – akinek megbízatása a vb-vel lejárt – elmondta: egy év múlva sem lesz higgadt, ha a kétszeri hosszabbításban elveszített negyeddöntőre gondol vissza.
Hozzátette: nem rossz teljesítmény a norvégokkal, a franciákkal és a németekkel együtt lenni az 5–8. helyen, annak tükrében, hogy a torna előtt csak kevés mérkőzést tudtak játszani.
Görbicz Anita elmondta, hogy eléggé el van keseredve a csapat, mert szerettek volna az első négybe kerülni.
„Nem szabad feladni, nem szabad elkeseredni, menni kell tovább, dolgozni kell tovább. Jövőre otthon lesz az Európa-bajnokság, fel kell készülni. Most egy kicsit szomorúak vagyunk, mert tényleg a négybe való a magyar válogatott, egyre jobb formát mutattunk, szerdán tényleg csak a nüanszokon múlott" – vélekedett.
A magyar együttes a nyolcadik helyet szerezte meg a szerbiai világbajnokságon.
Laurencz László: Drámai küzdelem volt, rengeteg hibával
Felesége és fia társaságában a Digi Sport Reggeli Start című műsorának vendége volt Laurencz László mesteredző, volt szövetségi kapitány, aki a női kézilabda-világbajnokság szerdai – számunkra vesztes – Magyarország–Brazília negyeddöntője után annyit jegyzett meg: óriási küzdelmet, de szakmailag mélyebben elemezve rengeteg hibát látott.
„Izgalmas, drámai küzdelem volt, amelyben elsősorban a játék küzdő része dominált – mondta Laurencz László. – Azonban ennyi hibát, amennyit a két csapat elkövetett, serdülőmeccsen nem lehet látni. Szakmailag ebből a szempontból nézve borzalmas mérkőzés volt, érzelmileg viszont éppen az ellenkező szempontból rendkívüli, bár nekünk borzasztó a végeredmény miatt. Mindkét együttesen érezni lehetett a feszültséget, a fáradtságot és a tét nagyságát. A braziloknál az volt a tét, hogy még sohasem jutottak be a négy közé nagy világversenyen, és mivel ők már a hazai olimpiában is gondolkodnak, nagy segítség ez nekik, részint a hazai közvélemény előtt erkölcsileg, és persze vélhetően az anyagi vonzata miatt is. A magyarok számára az emelte a tétet, hogy az utóbbi időben nem sűrűn vertük meg a brazilokat. A mienk hivatalos célkitűzése ugyan a negyeddöntő volt, de ezekben a magyar lányokban van annyi önbecsülés, hogy szerettek volna elődöntőbe kerülni."
(Forrás: NSO)