A közgazdász emlékeztet rá, hogy 1998 és 2004 között a görög gazdaság éves szinten átlagosan 4,2 százalékos GDP-bővülést produkált, míg Európa és az Egyesült Államok gazdasága a recesszió szélén egyensúlyozott. Ennek köszönhetően a munkanélküliség ebben a periódusban 12 százalékról 9-re csökkent, az éves GDP-mutató pedig 100 milliárd euróról 184 milliárdra ugrott, aminek eredményeképpen a görög államadósság évtizedes felfutása megállt, és 95 százalék körüli szinten stabilizálódott ezekben az években – annak ellenére is, hogy a költségvetés hiánya mindvégig átlagosan 4,7 százalék körül mozgott.

Szalay-Berzeviczy Attila cikkében bemutatja, hogy a belpolitikai csatározások és különböző bürokratikus intézkedések következtében hogyan fordulhatott elő, hogy a rendezési jog elnyerését követő három évben vajmi kevés előrelépés volt tapasztalható, aminek végeredménye „egy átgondolatlan és mindenféle logikát nélkülöző, szétszórt olimpiai létesítményrendszer lett, amelyhez gyakorlatilag Athén teljes közlekedési infrastruktúráját fejleszteni kellett jelentős többletköltségek árán, miközben a város csak a még meglévő zöldterületekre építkezett a beígért rozsdaövezeti fejlesztések helyett”.

A cikk részletesen kitér arra, hogy mindezen nehézség ellenére az olimpia nagyon sok, hosszú távon maradandó pozitív változást hozott Athén életébe. Emellett nem elhanyagolható tény, hogy a szervezőbizottság 121,6 millió euró nyereséget termelt, amit az elszámolást követően a görög központi költségvetésbe fizetett be.

„A játékok előtt a görög főváros a tömegközlekedés és az infrastruktúra terén mutatta a legnagyobb elmaradottságot. Az idők folyamán 3 milliósra duzzadt nagyváros a kétezres éveket megelőzően csak egyetlen metróvonallal rendelkezett. Ennek alapjait még 1870-ben tették le, és utoljára 1957-ben fejlesztették. Az olimpia nagyon fontos lökést adott a régen esedékes légi, vízi és közúti közlekedésnek és az azt kiszolgáló infrastruktúra fejlesztésének. De sokat profitált a kultúra is” – olvasható az elemzésben, számos példával alátámasztva.

Szalay-Berzeviczy Attila aláhúzza, hogy az infrastrukturális fejlesztések jelentős részét nem az adófizetők pénzéből finanszírozták, hanem az Európai Unió és a magánszektor fizette. „Például az athéni repülőtér teljes, 2,2 milliárd eurós költségéhez az Európai Befektetési Bank 1 milliárd, a pénzügyi szektor 309 millió, a Repülőtéri Illetékek Alapja 286 millió, az Európai Unió 242 millió, a magántőke 198 millió euróval járult hozzá, miközben a görög költségvetésnek összesen 155 millió eurót kellett a projektbe invesztálnia. Az EU a metró és városi vasút fejlesztésére 1,3 milliárd, a városi körgyűrű megépítésére 475 millió, a villamosvonalak modernizálására és növelésére, valamint egyéb más közlekedési projektekre összesen 275 millió eurót adott Athénnak.”

A közgazdász szerint a görög gazdasági válság két tényezővel magyarázható: az egyes számú oka a fiskális fegyelmezetlenség, ami a katonai junta 1974-es bukása óta folyamatosan tetten érhető az országban. „1960-tól 1973-ig a görög gazdaság minden évet költségvetési többlettel zárt, aztán a hadsereg hatalomból való távozását követően Görögország 1981-ig folyamatosan 3 százalék alatti költségvetési deficitet produkált. Majd az uniós csatlakozást követően bedobták a gyeplőt a lovak közé. Ekkor megkezdődött a nagy jóléti költekezés és a korrupció korszaka.”

Második számú oknak az euró idő előtti bevezetését tartja: „Ma már mindenki pontosan tudja, hogy milyen veszélyeket rejt magában, ha egy ország úgy tér át a közös valutára, és mond le az önálló monetáris politikáról, hogy arra sem versenyképességi, sem fiskális szempontból nincs felkészülve. Az euró bevezetése fokozatosan növelte a görög gazdaságon belül a fajlagos bérköltséget, ami tovább fokozta a termelésben a görögök versenyképességi hátrányát, amely az import további erősödéséhez és az export gyors gyengüléséhez vezetett. Mindeközben pedig egyre drágább lett Görögországban turistáskodni.”

Szalay-Berzeviczy Attila végkövetkeztetésként megállapítja, hogy „mindezért a gazdasági drámáért a 2004-es athéni olimpia a számok és a gazdasági folyamatok tükrében aligha tehető felelőssé”.

A hihetetlenül részletgazdag, rengeteg számadatot tartalmazó, az összefüggésekre is rámutató cikket IDE KATTINTVA olvashatja el teljes terjedelmében.