Kőbán Rita kezdte mesélni, hogy amikor ő volt 15-16 éves, csak az Ifjúsági Barátság Versenyekre utaztak, ahol ki is jutott a neki a jóból, két-két szovjet és NDK-beli ellenféllel. Sokáig nem jutott a múltidézésben, mert már jött is az első kérdés: „Meséljetek, milyen lesz a falu hangulata!"

Szabó Gabriella elmondta, hogy mivel a kajak-kenuversenyek rendre az olimpia végére esnek, ők csak a legvégén jutottak be a falukba. „Mindenesetre lesz ott minden, uszoda, edzőterem, gyorsétterem, játékterem, disco, szóval minden, ami egy fiatal kikapcsolódását szolgálja. Épp az lesz a tudomány, hogy nehogy hagyjátok elkapatni magatok, és ne habzsoljátok az örömöket, mert aztán könnyen elmegy a súly, könnyen kevés lesz a pihenési idő. Nagyon észnél kell lenni, hogy ne „vesszetek" el!"

Kőbán Rita elmondta, hogy most egy kollégiumban laknak majd a versenyzők, szinte közvetlenül a pálya mellett. „Éhesen álljatok oda a rajthoz, és faljátok fel az ellenfeleket" - tanácsolta Fazekas-Zur Krisztina, majd ő kérdezett. „Igaz, hogy lesz közösen fiú és lány négyes is? Azt hittem, ez csak vicc."

Opavszky Márk vette át a szót. „Igen én fogok stroke-olni, mögöttem a két lány, majd Kristóf, akinek kifejezetten nehezebb dolga lesz, hisz a lányok nincsenek hozzászokva a nagyobb sebességhez. Ő pedig minden erejével tolná a hajót, de mindig be kell kalkulálnia ezt a sebesség különbséget és aszerint eveznie. "

Szabó Gabriella újabb intelme következett: „Csak akkor engedj le, amikor vége a versenynek. Ha jó dolog történik veled menet közben, viselkedj úgy, mintha semmi se történt volna. Én a riói első aranyunk után tudatosan visszaszorítottam az örömöt, mert az nagyon öli az energiát. A következő számra, a négyesre úgy álltam oda, mintha csak aznap érkeztem volna az olimpiára, semmit sem foglalkoztam azzal, ami addig történt. Pedig kinn volt a családom is, de inkább nem is találkoztunk, míg a verseny véget nem ért. De rátok annyi feladat vár Győrben, hogy nem lesz időtök merengeni."

Opavszky Márk 16 éves, szarvasi, napi két edzésük van a társaival, Keresztes Kristóf 5 éve kajakozik az FTC-ben, Szellák Szabina, amikor Csepelről az MTK-hoz került a múlt évben, pár nélkül maradt és akkor ültek össze Rendessy Eszterrel.

Szabó Gabriella ide vonatkozó tanácsa: „Tartsatok ki egymás mellett, mint én Kozák Danával. Áldom a sorsot, hogy 15 éves korunk óta együtt vagyunk a vízen és a parton. Hihetetlenül erős bizalom épül a két ember között, meg sem fordul a fejedben, hogy ő ne haljon meg a győzelemért, ha az kell."

Rendessy hozzá tette, hogy ő 4 éves kora óta kajakozik az UTE-ban, és párjával már elsőre jól mentek.

A Kőbán-tanítvány Szellák mögött már komoly sportmúlt áll, hisz 3 évesen hokizni kezdett Dunaújvárosban, majd 8 évesen a tornára váltott, világversenyen is szerepelt, de eltört a térde, aminek következtében átállt a kajakra, ahol 16 éves koráig nem futhat. Szemben a lányokkal, a két fiú még csak most ült össze. Az EYOF-on a váltókkal mind a négyen öt számot mennek majd. (A magyar csapatnak két kenus tagja is van.)

Fazekas-Zur Krisztina: „Minden percben egymásért is küzdötök, nem csak magatokért, ezt ne felejtsétek el."

Dr. Nébald György: „Legyen önbizalmatok, van mire, hisz bekerültetek a magyar csapatba. Büszkék lehettek magatokra már most is."

Szabó Gabriella igazán elemében volt, tanácsait nagy figyelemmel hallgatták. Az egy órás beszélgetés a végén erre hívta fel a figyelmet: „gondoljatok arra, hogy ti magyar kajakosok vagytok, s ebbe az egyedülálló családba, a magyar kajakosok közé tartoztok. És az ellenfelek nagyon is jól tudják, hogy ti honnan jöttök, hova tartoztok. Féljenek ők!"

(MOBK/Dobor Dezső, fotó: Róth Tamás)