Noha a cím akár megtévesztő is lehet, hiszen saját rekordját épp egy közel 20 kilós ponttyal tartja a háromszoros olimpikon hegyikerékpáros Parti András, aki, ha sikerül, 39 évesen negyedik olimpiáján vehet részt Tokióban. Na de most nem erről beszélgettünk, sokkal inkább hobbijáról, a horgászatról. Hogy az olimpiai számban regnáló magyar bajnok milyen halat ajánl a karácsonyi asztalra, és hogyan szereti a tenerifei edzőtáborban a saját készítésű doradát (egyáltalán mi ez?) – olvass tovább, kiderül…

Andris a pekingi olimpián 23. lett, Londonban egy csúnya bukás miatt nem fejezte be a futamát – annak képei a világsajtót is bejárták –, majd Rióban a 24. helyen zárt. Mint mondja, igen nehéz a kvalifikáció, sok állomáson kell pontokat gyűjteni, hosszú hónapokon keresztül. Amíg egy világkupán akár 150 fős is lehet a mezőny, az olimpián mindössze 50-en mérkőznek meg. Többszörös világ- és Európa-bajnoki résztvevő, tavasszal Törökországban egy UCI (Nemzetközi Kerékpáros Szövetség) által besorolt többnapos „kvótafutó” versenyen összetett 5. lett; a nyárvégi, zalaegerszegi országos bajnokságon, az olimpiai krossz számban – ami egyben a tokiói válogató egyik állomása is volt – újra magára húzhatta a nemzeti győztesnek járó trikót. A szám hazai bajnokaként utazik december közepén három hónapra edzőtáborba, hogy azután tovább küzdjön a tokiói indulás jogáért.

Rio de Janeiro, 2016. augusztus 21.
Parti András (elöl) a riói nyári olimpia hegyikerékpáros versenyén Rio de Janeiróban, a Hegyikerékpáros Központban 2016. augusztus 21-én. Parti András a 24. lett.
MTI Fotó: Illyés Tibor

Monti, vagy peca?

– Mindkettő. Huszonhárom éve vagyok mountainbike-versenyző, és egészen kisgyerekkorom óta horgászom. Egyik a napi főtevékenységem, utóbbi a hobbim, már inkább sporthorgászat, saját rekordokra török. Talán hat lehettem, amikor nagyapám elvitt magával a Dunára, és megszerettette velem a horgászatot. Aztán ahogy nőttem, nyaranta a mindennapjaim kedvelt programjává vált a barátaimmal: fel az első hajnali HÉV-re, irány a soroksári-ráckevei Duna-part. Kilencvenhétben rákaptam a montira, azóta versenyzem, számos magyar bajnoki címet nyertem, rengeteg külföldi edzőtáborban és versenyen vettem részt, így háttérbe szorult a horgászat. Hobbiként azért megmaradt, sőt egyéni rekordokra gyúrok.

Horgászatban ezt gondolom, nem méterekben vagy másodpercekben mérik…

– Súlyban, kilóban, dekában. Egy 18.7 kilós pontyot már sikerült fognom, ezt szeretném feltornázni, és a 20-at átlépni, erre hajtok. Megnőhet bő egy méterre, és 40 kilóra is. Türelem és szerencse is kell hozzá. Fogtam már 12 kilós lénai, vagy szibériai tokot (a nyitóképen, testvérével, Olivérrel Biatorbágyon – a szerk.), ez akár 3 méteres, közel 100 kilós is lehet, úgyhogy van hova fejlődni.

Hogyan kell elképzelni, tekersz 2-3 órát az erdőben, esetleg kondizol, majd este lemész a partra?

– Nem, a felkészülés, a sok utazás, edzőtábor alatt így nem fér bele. Viszont barátaimmal, évente néhány alkalommal szervezünk egy amolyan kempingezős hétvégét valamelyik magyarországi horgásztóhoz, ahol csak ezzel foglalkozunk. Sátrazunk, magunknak főzünk ilyenkor, napközben ülünk és nézzük az úszót, éjszaka pedig várjuk az elektronikus kapásjelző éles hangját. Van, hogy 5-6 nap alatt 4-5 eredményünk van, de van, hogy napi 3-4 is horogra akad, éjjel nem győzünk kipattanni a hálózsákból. Őszintén mondom, nagyon megterhelő tud lenni. Amúgy ezzel együtt nagyon jó kikapcsolódás a természeteben, kizökkenve a mindennapokból. Ilyenkor a bringa is pihen. Egyik kedvelt helyünk például a móri Ezerjó-horgásztó.

Nagyon sok időt töltesz tengerpart melletti edzőtáborokban, például Tenerifén. Ilyenkor milyen a viszonyod a halakkal?

– Nem horgászom, de eszem őket. Szeretem a tenger „gyümölcseit”, a garnélát, kedvencem a dorada, vagy durbincs. Ezeket magam készítem el, vajon sütve, fokhagymával, sóval, borssal, beirdalva. Nagyon finom…

Édesvíziek közül?

– Nem a klasszik, pontyos vonalon mozgok. Sokkal inkább a süllő a kedvencem.

Mint vérbeli horgász, mit ajánlasz a karácsonyi asztalra?

– A rántott ponty ilyenkor sok család számára hagyomány. De sokan nem is gondolják, milyen szélesek a lehetőségek egy finom, elegáns karácsonyi ebédhez vagy vacsorához. A kedvencemet ajánlom, a fogassüllőt roston. Nagyon „nemes” hal, kijön az íze, lemezekre széteső fehér húsa van. Érdemes megkóstolni.

(Fotó: MTI/Illyés Tibor, Parti András)