Azzal a motiváló tudattal ébredhetett csütörtökön a női kézilabda-válogatottunk, hogy amennyiben nyer Spanyolország ellen, akkor gyakorlatilag továbbjut a negyeddöntőbe. Ehhez persze más eredmények kedvező alakulása is szükségeltetett a saját vágyott győzelmünk mellett. Utóbbihoz viszont optimizmust szolgáltatott, hogy a mieink az előző három fordulóban gyűjtöttek három pontot – a spanyolok viszont semmit.

Amikor még az egyik mínusz napon összefutottunk a szövetségi kapitányukkal, másképp régi ismerősünkkel, Ambros Martínnal, akkor a tréner még csalafinta mosollyal közölte, hogy nem tudja, a mi csapatunk-e a jobb vagy az övé: most ennek is a végére járhattunk.

A kezdés megfelelt, Klujber Katrin lőtte az elsőt, ekkor még nyilván nem látszott, hogy kilenc játékperc múltán, a spanyolok 6–3-as vezetésénél időt kell kérnie Golovin Vlagyimirnek.

A kettő között az történt, hogy középen többnyire jól működött a védekezésünk, előfordult, hogy négyen fogták meg Kaba Gassama beállót. De ő is képes volt kiharcolni hetest, ha meg nem, akkor a szélekről találtak be – miközben mi ugyanonnan (indulva) kapufát vagy kapust találtunk.

Amikor viszont júl működtek a csapattársak Böde-Bíró Blanka előtt, az a támadásra is jó hatással volt, úgyhogy négy perc alatt utolértük az ellenfelet, sőt, 8–7-nél visszavettük a vezetést – a szélről –, Klujber harmadik góljánál pedig már Ambros Martín kért időt, mert 7–9 állt a táblán.

Szerencsére a mesteri instrukciók nem lehettek olyan mesteriek – vagy csak nem hallgatták megfelelően –, mert a 19. perc végére már hárommal vezettünk, noha még maradt is benne, hiszen körbelőttük a kaput, meg a kapufa sem tartott velünk.

Cserébe a védekezés keménységével és főleg az odaadásával nem akadt gond, úgyhogy tartottuk a két-háromgólos távolságot.

Amikor lehetett, gyorsan, amikor kellett, higgadtan támadtak a lányaink, így Simon Petra gólja már az addigi legnagyobb, négygólos előnyt jelentette a szünethez közeledve.

Pillanatnyi ijedtséget csak az okozott, hogy a spanyol jobszélső leterítette Szöllősi-Schatzl Nadine-t, aki a következő védekezésnél a csapatért elvállalt egy spanyol belemenést is, avagy nagyon sokan hozzájárultak ahhoz, hogy a félidőben vezessünk – még, ha némi visszaesést követően „csak” kettővel is.

A fordulás után a lányok nemcsak visszaállították a néggyólos külkönbséget, de meg is toldották eggyel, kiváltva a második spanyol időkérést – és alig telt el hat perc a második etapból.

Öttel később viszont merőben más hangulatban zajlott a játék, mert a mi támadásainkból eltűnt a hatékonyság, ráadásul a spanyolok rendre bejutottak a falba, és akár akcióból, akár hetesből, de betaláltak, ezáltal feljöttek egyre.

Ekkortájt megpróbálkoztunk plusz egy mezőnyjátékossal, ám Nicole Wiggins hárított – viszont szerencsére Böde-Bíró Blanka is.

Ám ez is csak időleges megoldásnak bizonyult, mert 20–20-nál csak kiegyenlítettek a spanyolok, amire már Golovin Vlagyimirnek is lett mondanivalója.

Mérsékelten használt a kupaktanács, mert a következő találatot is a mieink kapták, viszont hosszas küszködés – benne 4:25-nyi gólképtelenség – után 22–21-nél Simon Petra visszavette a vezetést.

Az utolsó tíz percre mégis döntetlennel kanyarodtunk rá, ami egyébként megfelelt az eddig látottaknak, csak nekünk kellett a második pont is.

A finisnek Böde-Bíró Blanka védéseivel és Klujber Katrin ötödik góljával indultunk neki, ami „Mindent bele!” és „Ria-ria-Hungária!” rigmusokat is kiváltott a közönségből, talán nem is csak a honfitársakból.

Kilengett a hangulatunk, mert Vámos Petra ugyan kettőre növelte a fórt, ám Füzi-Tóvizi Petra meg kapott két percet – de a társak még emberhátrányban is betaláltak!

Hátul pedig ismét összeálltak a dolgok és/vagy a spanyolok bizonytalanodtak el kissé, amiből táplálkozva visszahízott a különbség négygólosra, ami két perccel a vége előtt már biztatónak hatott.

Be is értek a lányok, a vége 27–24, ide, azaz megvan a negyeddöntő.

Mindenesetre szombaton reggel 9.00-kor Hollandia ellen zárul a csoportkör.

KÉZILABDA
Nők, B-csoport, 3. forduló
Spanyolország–Magyarország 24–27 (14–12)

VÉLEMÉNY

Szöllősi-Schatzl Nadine: „Tudjuk, hogy nekünk minden mérkőzés harcos és vért izzadós. Nagyon örülök, hogy hatvan percig tudtunk harcolni: ezt sokszor elmondjuk, de ránk az a jellemző, hogy ha ez elmarad, akkor nem tudunk győztesként lejönni a pályáról. Az is jó, hogy most a végjátékban teljesen máshogy teljesítettünk, mint Angola ellen.

A kis lelkeinknek ez a győzelem nagy löketet ad, még akkor is, ha tudjuk, hogy a spanyolok három vereséggel álltak ehhez a mérkőzéshez.”

- - - - - - - - - -

Szurkolói Klub a Kopaszi-gáton!

A siker bennünk van! A Magyar Olimpiai Csapat szurkolói klubja július 26-án nyílik a Kopaszi-gáton a Kopaszi Kertben, ahol korábbi olimpiai bajnokok szakértő hozzászólásai színesítik az eleve izgalmas, magyar érdekeltségű sporteseményeket.

A MOB érdekes kerekasztal-beszélgetésekkel, izgalmas programokkal, a közös drukkolás élményével várja a rajongókat, ráadásul az olimpiáról hazatérő sportolók egy része is egyenesen a klubba jön, hogy itt számoljon be először első kézből az élményeikről.

Az eseményhez természetesen a Magyar Olimpiai Bizottság stratégiai partnerei is csatlakoznak – kísérő programokkal, extra élményekkel. A délutánok, esték házigazdája Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos lesz.

A Magyar Olimpiai Csapat szurkolói klubja a Kopaszi Kertben július 26. és augusztus 11. között tart nyitva minden nap 13.00 és 23.00 óra között.