Az Ófehértói Általános Iskolában működő diáksport egyesület alapvető célkitűzései között szerepel, többek között az olimpiai eszme terjesztése, a múlt dicső sporteseményeinek megismertetése a felnövekvő nemzedékkel. Ennek egyik formája a sport- és olimpiatörténeti vetélkedők szervezése, illetve élménybeszámolók, interjúk sikeres sportolókkal. Ily módon az élményszerzésen túl példaképeket állítunk a gyerekek elé, ami a mai értékvesztett világunkban egy sarkallatos pont a szülők, pedagógusok és edzők munkájában.
Az évtizedes múlt, a megtartott rendezvények élményei és nyugodtan mondhatom, a magas szakmai színvonal, megkövetelte a jubileum méltó ünneplését. A szervezés elején sikerült két fantasztikus sportembert megnyerni a program vendégének: Faragó Lajos bácsit, a Puskás-féle Honvéd egykori kapusát és Gelei Károlyt az 1990-es évek egyik legjobb magyar cerberusát.
A vetélkedő témakörei az elmúlt 120 év sporteseményeit karolták fel. A kérdések között szerepeltek az 1896-ban Athénban megrendezett olimpia magyar eredményei, a magyar paralimpiai sikerek, a magyar labdarúgó válogatott kapusainak története (már csak a két vendég miatt is) és a tavalyi nyári olimpia eseményei. Az alsós gyerekek élvezettel oldották meg az olimpiai kabalafigurákkal, a sportági piktogramokkal kapcsolatos feladatokat. A feleletválasztós, képfelismerős, rendszerező feladatok egyhangúságát a különböző videómontázsok tették hangulatosabbá: híres sportolók filmszerepeit, a Rio de Janeiro-i magyar érmeseket és olimpiai versenyszámokat kellett a mozgóképekről felismerni.
Az Olimpiai Himnusz meghallgatása után Simon József, Ófehértó polgármestere köszöntötte a résztvevőket, majd az iskola igazgatónője, Pálvölgyiné Hajzer Irén kívánt jó versenyzést a megjelent hét csapatnak. Lengyel József római katolikus plébános az egyház nyelvén köszöntötte a jelenlévőket és Isten áldásával kívánt szép napot mindenki számára.
A játékvezetést fordulónként más-más szakember végezte. Az első fordulóban Tóth Attila olimpiakutató irányította a játékot. Őt követte Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia tanácsának tagja. Zárásként Tompa Andor, a tatai edzőtábor nyugalmazott igazgatója vezette a vetélkedést.
A bő másfél órás vetélkedőt szoros csatában a hazai csapat nyerte meg, a megyeszékhely, nyíregyházi csapat előtt. Az egyes korcsoportokat külön-külön is értékeltük. Itt úgy alakultak az eredmények, hogy egy határon túli magyar csapat, a felvidéki Nagykapos is tudott diadalmaskodni.
A rendezvény színvonalát emelte a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum vándorkiállítása, a „A magyar vívósport története” címmel.
Az érmek, oklevelek és sportkönyvek (melyekből minden gyerek kettőt-kettőt kapott) átadása a vendégek feladata volt, akik közül Lehmann László a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkáraként először járt Ófehértón.
A program zárása és egyben fénypontja Faragó Lajos bácsi és Gelei Károly élménybeszámolója volt. Ezek az idén interjú formájában valósultak meg. A két sportember egymástól teljesen eltérő karakter, más-más megközelítésben válaszoltak a feltett kérdésekre. Mondandójukban viszont mindenki felfedezhetett egy triviális analógiát: arra buzdították ugyanis a gyerekeket mindketten, hogy örömmel sportoljanak és egészséges, jó és hasznos felnőtt válik belőlük.
A nap zárásaként volt még egy kulturális blokk is. Ehhez azonban tudni kell, hogy a sztárvendégek listáján volt még egy név: Fazekas Árpád neve. Sajnos ő betegsége miatt nem tudott jelen lenni, ami csak az utolsó pillanatban derült ki. A Bayern Münchennel német kupát nyerő kapus eltiltása alatt megtanult gitározni. Életének ebben a szakaszában zenét is szerzett, többek között a Németh Lehel és Komár László által sikerre vitt, „Talán egy perc alatt” című slágert. Szerettük volna meglepni vele, csak sajnos az élet keresztül húzta számításainak. Iskolánk egykori diákja, jelenlegi kollégánk, Takács Máté saját interpretálásában előadta a dalt, ami nagy sikert aratott. A slágerről készült felvételt a közeljövőben eljuttattjuk a szerzőnek, hogy saját maga győződhessen meg róla, miszerint a 60 évvel ezelőtt megírt dallamok ma is megállják a helyüket, sőt a „hidegrázós” élmény hatására, arra a néhány percre az egeket verdeste a boldogságérzetünk.
A nap folyamán végig velünk volt Bodnár Zalán a Nemzeti Sport és FourFourTwo magazin újságírója, aki kapcsolataival sokat segített a program színesebbé tételében, illetve saját munkáinak felajánlásával gazdagította a könyvjutalmak palettáját. Az már csak hab a tortán, hogy dolgozata a másnapi sportújság nyomtatott formájában megjelent és így ország-világ értesülhetett az Ófehértón történtekről.
Néhány embert és egy csapatot még szeretnék megemlíteni, mert alázatos, lelkiismeretes hozzáállásukkal a rendezvényhez, folyamatosan magas szinten tartották motiváltságomat. A nyírbátori csapat tíz éven keresztül mindig elfogadta a meghívást, így egyetlen iskolaként a házigazda mellett állandó résztvevő volt. Köszönet érte a sportszerető testnevelőnek, Csapos Zsoltnak. Az iskola szorgalmát külön díjaztuk Bodnár Zalán felajánlásával, az Aranycsapat kincseskönyve című exkluzív kiadvánnyal. Budai Tibor, Surányi Péter és Tóth Attila olimpiabarátok Budapestről jöttek minden évben segíteni a lebonyolításban, illetve mert számukra kikapcsolódás az „olimpiás” közegben való jelenlét. Baracsi Lajos és felesége, Terike minden élménybeszámolóra átjöttek a szomszédos Nyírbátorból. Hálás vagyok nekik érte. Simon József polgármester több féle minőségben garantálta a biztos hátteret. Nélküle nem ünnepelhettünk volna tíz éves jubileumot. A mindenkori iskolavezetést is meg kell említenem, akik rugalmasan kezelték a szervezés és lebonyolítás során előforduló nehézségeket. Az iskola alkalmazottai, pedagógusok, takarító nénik, a konyhai dolgozók szintén sokat tettek a zökkenőmentes lebonyolítás érdekében. Végül, de nem utolsó sorban hálával tartozom a családomnak. Az ő támogatásuk a legfontosabb számomra.
Az elmúlt tíz év tapasztalata, az elismerő és köszönő szavak arra inspirálnak, hogy maradjon fenn a bakancslistámon (sok más mellett) a következő évtizedre az olimpiai nap megszervezése.
(Pazonyi György)