Majd Dömötör Zoltán nevetve fordult Szepesi Györgyhöz: Gyurikám, szerencsére a vízben nem hallottam bíztatásod, nem lőttem, hanem ejtettem a labdát és valóban így nyertük meg Tokióban az olimpiai bajnokságot.

Dömötör Zoltán, Dr. Nébald Gyöürgy és Dr. Magyar Zoltán

E kedves előjáték vezette be a kilencvenedik születésnapját nemrég ünnepelt köztiszteletben álló, ma is rendkívül népszerű rádióriporter élménybeszámolóját. A magyar Aranycsapat tizenkettedik játékosának tartott rádiós annak idején egy híján félszáz, magyar olimpiai bajnokság hírével örvendeztette meg a hazai sportkedvelőket. Így volt mire emlékeznie. Szavait, kedves történeteit a közel száz jelenlévő, köztük Balogh Gábor, világbajnok öttusázó, miniszterelnöki sporttanácsadó és Magyar Zoltán, a MOB kétszeres olimpiai bajnok alelnöke élénk érdeklődéssel hallgatta.

A szívéhez legközelebb álló labdarúgással, Puskás Öcsivel kezdte, aki amint mondta, a Bp. Honvédban és a magyar válogatottban indult, majd Madridban folytatott pályafutása során, zseniális játéka elismeréseként a legnépszerűbb, legismertebb magyar volt a világon. Nevét igazi hungarikumként hazánkkal azonosították. Így természetesen ott lesz április 1-én a Bazilikában születésének 85. évfordulóján rendezett megemlékezésen is.

Elek Ilonával minden idők egyik legjobb női tőrvívójával folytatta, aki első, Berlinben megnyert bajnoksága után 12 évvel Londonban ismételt és Helsinkiben is csak bírói részrehajlás fosztotta meg a triplázástól. A magyar hölgyek képviseletében első olimpiai aranyat szerzett, a páston férfias stílust követő bajnoknő a hivatalos világversenyeken további 18 érmet (11 aranyat) gyűjtött. A Nemzetközi Vívó Szövetség egyetlen női örökös tagja volt, aki zongoraművésznőként is szép sikereket arathatott volna. Kár, hogy vívó indulóját manapság ritkán hallani. S amint említette az utódok egyikével, Sákovicsné Dömölky Lídiával együtt tisztelgett síremléke előtt születésének 100 éves jubileumán a Farkasréti temetőben, s ott lesz május 17-én, az újabb évfordulón is.

Németh Imre kalapácsvető, a Népstadion első főigazgatója, a Magyar Atlétikai Szövetség sikeres elnöke, ha el is maradt a tatai edzőtáborban felállított világrekordjától ( 59.02), de váratlan izgalmak közepette is biztosan, majd két méteres előnnyel győzött utolsó dobásával (56.08). A verseny pedig ütközött a női gerelyhajítók küzdelmével. Így két órával később kezdődött, majd az 50 km-es gyaloglás befutója miatt félbe kellett szakítani. Végül az eredményhirdetésre kellett órákat várni, mert ahogyan Szepesi György emlékezett a szervezők nem számítottak magyar győzelemre,s a magyar zászlót szombat lévén csak nagy nehezen tudtak szerezni a magyar nagykövetségtől.

A trónkövetelő utód, Németh Miklós 28 évvel később aratott győzelméről azután a rádió riportere majdnem lekésett. A vízilabdázók mérkőzéséről földalattin igyekezett a stadionba, s a gerelyhajítók versenyének első dobására érkezett. Németh Miklós kezéből messze, a világcsúcsot jelző szalagon túlra szállt a gerely. A nagyszerű teljesítmény (94.58) valósággal sokkolta a nagy esélyeseket. A fiú az apa örökébe lépett… Kulcsár Gergely, az ezüstérmes versenyzőtárs, aki három olimpia megnyitóján vitte a magyar zászlót így emlékezett : „ Miklós nagyon szerette volna, hogy elsőként dobjon. Ez sikerült, ebben Sir Kaja bácsi, ismert szakvezetőnk is alighanem közreműködött. Ez első óriási dobás azután mindent eldöntött. Miklós is boldogan mondta, hogy no most már nem a híres bajnok Németh Imre fia vagyok, hanem az aranyérmes Németh Miklós apja Németh Imre...

Az élénk derültséget keltő történet előtt és után Szepesi György még az akarat diadalaként kétszeres aranyérmes sportlövő, Takács Károly előre megirt győzelmi nyilatkozatainak emlékét, a 39 éves korában sikert aratott Bóbis Gyula nehézsúlyú birkózó családjával folytatott londoni telefonbeszélgetésének történetét, a labdarugók tokiói diadalát idézte.
„Mond Gyurikám, mi a titka ennek a kiváló memóriádnak” –kérdezte tőle Hámori Jenő, professzor emeritus, a melbourne-i győztes kardcsapat tagja. „Az embernek állandóan fel kell frissíteni emlékeit. Erre a beszélgetésre is készültem, jegyzeteket írtam, amibe ugyan alig tekintettem bele, de élénken élnek benne ezek az olimpiai emlékek, élmények.”

Befejezésül még arra emlékezett, hogy 1935-ben, amikor az újpesti Könyves Kálmán gimnázium első osztályos tanulója lett, az iskolában bevezették a mindennapos kötelező testnevelést. A korlátról ugyan leesett, a szorítóban egyszer kiütötték, így a tornát és az öklözést elhanyagolta, de a labdajátékokat annál jobban megkedvelte, kosarazott, futballozott, később teniszezett, a sport amatőr szerelmese lett. Kedves, búcsúzó szavait vastaps kísérte:

- Igazi szolidaritással erősítsétek barátságotokat, ünnepeljétek születésnapjaitokat. Őrizzétek kegyelettel, a már elhunyt bajnoktársaitok emlékét, ne feledjétek a múlt hőseit. Így tudtok követendő jó példával szolgálni a fiataloknak, mozgásra, rendszeres sportolásra, egészséges életmódra ösztönözni a jövő nemzedékét.

(Fotók: Harsányi György)