Nagy érdeklődés mellett zajlott szombaton Sikátoron az olimpiák rendezésének kérdéseivel foglalkozó konferencia, amelyet a helyi Zsivótzky Gyula Olimpiai Kör Egyesület szervezett, Rendezzünk(-e) olimpiát?! cimmel.
Kísérőprogramként a Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) Tanácsának tagja által összeállított - Katonáink az újkori olimpiai játékokon elnevezésű - kiállítást tekinthették meg a résztvevők, amely ez alkalomból pár napra a kis bakonyaljai faluba érkezett.
A rendezvényre minden meghívott előadó elfogadta az invitálást, s így az egész napos eseményre a meghirdetett tartalomnak megfelelően került sor a helyi kultúrházban.
Kovács Józsefné polgármesteri köszöntője után Lehmann László, a MOA főtitkára, üléselnök nyitotta meg a konferenciát, s egyben tolmácsolta dr. Kulcsár Krisztiánnak, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének üdvözletét.
Az előadók sorát dr. Kertész István ókortörténész professzor emeritus nyitotta meg, aki visszarepítette hallgatóságát az ókori játékok helyszínére, színes stílusában ismertetve a több mint egy évezreden át megrendezett versenyek programjának, körülményeinek alakulását. Az ókori olümpiai játékok rendezéséről általa elmondottakból az is kiderült, hogy felvázolhatók párhuzamok a versenyek szervezésének akkori és mostani problémái között, például a „túlméretezettség” kezeléséből eredő gondok.
Görög párhuzamokkal - de már az újkorból - foglalkozott a következő előadó, Hristodoulou Konstantinos, amikor a görög-magyar sportkapcsolatok eddigi történetét foglalta össze, számos érdekes információval, gazdag képanyaggal. Mindebből kiderült, hogy Demetriosz Vikelasztól Puskáson át egészen napjainkig számos sportoló, edző és sportvezető neve fémjelzi a két nép közös sporttörténetét.
Ezt a gondolatot folytatta dr. Szakály Sándor is, amikor az előző előadóhoz hasonlóan megemlékezett dr. Szymiczek Ottóról és Kleanthis Paleologosról, a Testnevelési Főiskola (TF) hajdani diákjairól, akik később - az immár több mint fél évszázada működő - Nemzetközi Olimpiai Akadémia irányításának és szellemiségének meghatározó egyéniségei voltak. A hazai iskolákat, műhelyeket illetően a történészprofesszor, a MOA alelnöke kiemelte az Eötvös József Kollégium Olimpiaitörténeti Szemináriumát, ezúttal is szeretettel emlékezett meg annak megálmodójáról, dr. Keresztényi Józsefről. Kiemelte, hogy a szeminárium munkája és sikere jó három évtizeddel ezelőtt egyik előzménye, inspirálója volt a Magyar Olimpiai Akadémia létrejöttének.
Dr. Szikora Katalin, a Testnevelési Egyetem tanszékvezetője és dr. Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója – mindketten a MOA Tanácsának tagjai - az újkori olimpiák rendezésének eddigi történetét, problémáit elevenítették fel különböző szempontokból, a Coubertin-i gondolattól napjaink döntéseiig. Az általuk elmondottakból is kitűnt, hogy az olimpiák rendezésével kapcsolatban - az odaítélés elveitől a versenyek feltételeinek biztosításáig – számos olyan elméleti kérdés van, amelyek megvitatása és feldolgozása – nem egyszer a tények egyértelmű tisztázása - fontos lehet az olimpiai mozgalom fejlődése, az ebben vállalható feladatok és azok megvalósítása szempontjából. Dr. Szabó Lajos ennek jegyében vette sorra azokat az eseteket, amikor Budapest valamelyik olimpia lehetséges rendezőjeként eddig felmerült.
Elsősorban gazdasági aspektusokból foglalkozott a témakörrel előadásában dr. Printz János, a vendéglátó olimpiai kör elnöke, hangsúlyozva, hogy pénzügyi kérdésekben különösen kerülni kell az általánosításokat. Álláspontja szerint ehhez egyértelműen tisztázandók, hogy melyek azok a funkciók, amelyek elengedhetetlenek a játékok – konkrét esetben egy-egy olimpia – rendezéséhez, s ezek alapján hozhatók jó döntések az anyagi háttér megteremtéséről, gazdaságos és hatékony megoldásokról. Az előadó ennek tükrében mutatta be az újkori olimpiák fejlődésének fontosabb adatait, a lényeges változásokat jelentő „inflexiós pontjait”, ideértve a jelenlegi helyzetet is.
És következtek a biztató, jó gyakorlatra, törekvésekre utaló tájékoztatók. Szijj Lilla, a MOA Tanácsának nemzetközi kérdésekkel foglalkozó tagja azokról az újdonságokról számolt be, amelyek az európai olimpiai akadémiák összefogása útján vagy más módon az eddigieknél is jobban szolgálhatják a közös szemléletet és cselekvést, különös tekintettel az „Agenda 2020” néven ismert dokumentumban foglalt elvek és a kijelöl feladatok valóra váltását.
A Győrben alig egy hónap múlva kezdődő Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál két ifjú koordinátora, Szabó Szandra és Bugár Dávid a rendezvény előkészületeiről számolt be, meggyőzve a hallgatóságot arról, hogy a városban minden készen áll az esemény megrendezéséhez, amely a július 23-ai megnyitóval kezdődik, majd tíz sportágban zajlanak különböző helyszíneken a fiatalok küzdelmei. A pergő képek segítségével ezeket „végigjárva” a konferencia résztvevő is megbizonyosodhattak arról, hogy az infrastrukturális feltételek színvonalas megteremtésének, a szervezők Bolla Péter polgármesteri biztos által irányított tevékenységének köszönhetően élményekben - és remélhetőleg magyar sikerekben - gazdag napok várnak Győrben mindenkire.
Azt, hogy mit jelent az olimpiai részvétel a sportolóknak, Szalma László, a Testnevelési Egyetem tanszékvezetője osztotta meg szuggesztív előadásában a jelenlévőkkel. Olimpiai negyedik helyezett távolugrónk még most is fájdalommal beszélt arról, hogy 1984-ben a magyar sportolók Los Angelesi-i távolmaradásáról hozott döntés minden bizonnyal egy olimpiai éremtől fosztotta meg őt is. Versenyszámának mindmáig hazai csúcstartója - Zsivótzky Gyula és a többiek címmel - tényekkel és adatokkal kísérte végig a magyar atléták eddig tíz bajnoki címet és számos további szép eredményt hozó olimpiai szereplését.
Olimpiai élményekről esett szó a konferencia programját záró beszélgetésekben is, amelyeket dr. Jakabházyné Mező Mária, a MOA tiszteletbeli főtitkára és vendéglátó kör már említett elnöke folytatott a rendezvény olimpikon résztvevőivel - Szalma László mellett Zsivótzkyné Komka Magdolnával, két olimpián is szerepelt magasugróval, s a szintén két olimpián pástra lépő Niki Sidiropoulouval (a konferencia második előadójának feleségével), aki görög színekben Atlantában és Athénban versenyzett vívóként.
Arról, hogy egy olyan kis településen, mint a konferenciának otthont adó Sikátor, mennyi élményt nyújthat a sport, Pákozdi Imre beszélt, aki a hajdanvolt helyi labdarúgócsapat tagjaként elevenítette fel a sikereiket, amikor még ’az ETO is fellépett nálunk, sőt gólt is sikerült nekik rúgni’.
Ami az ifjabb generációkat illeti, a beszélgetés visszatért a Zsivótzky Körhöz, mivel alelnökének fia, ifj. Vigh Domonkos az elmúlt években testépítésben világraszóló eredményeket érte el (bajnokságokon, kupákban), s gyorsan ívelő sportolói pályáján még további erőpróbákra készül. Így külön öröm volt, hogy időt szakítva a konferenciára néhány gondolat erejéig és megjelenésével is bizonyította a testedzés szépségeit és kedvező hatásait.
Lehmann László üléselnöki szavaival záruló konferencia talán igazolta a rendezők kezdeményezést, s egyben azt, hogy a Magyar Olimpiai Akadémia céljainak, feladatainak megvalósításába beilleszkedhetnek a hasonló típusú, a közös gondolkodást, szakmai polémiákat szolgáló események.
A konferencia másik üzenete az is lehet, hogy sikeres rendezvényeknek kisebb helyek, szerényebb körülmények között is otthon adhatnak. Erre az olimpiák esetében úgy tűnik, még várni kell, de talán ez biztosít időt és nyújt módot arra, hogy a kutatásokban, az oktatásban és népszerűsítésben, valamint a mindennapi kommunikációban – és természetesen a gyakorlatban - eredményesebben lehessen közvetíteni és megerősíteni az új elgondolásokat annál, mint az például az „Agenda 2020” esetében eddig megvalósult.
(MOA/PJK, fotó: MOB)