A vívás szinte a kezdetektől sikersportágaink egyike. Mindhárom fegyvernemben vannak állócsillagaink, és bár sokáig a kard volt a „magyar” szám, a ’60-as évek végétől a párbajtőr is „felkerült a térképre”, hiszen olyan legendák léptek akkor pástra, mint Kulcsár Győző, Fenyvesi Csaba, vagy Schmitt Pál. Melléjük fért be a csapatba dr. Osztrics István, akit hetvenedik szülinapja alkalmából köszöntünk.
Osztrics István 1949. december 25-én született Budapesten, így mondhatni karácsonyi ajándék volt a családnak. 1963-ben kezdett sportolni, nem is egy, hanem rögtön öt sportágat űzött páthuzamosan, ugyanis a Honvéd pentatlonistáinak sorát erősítette, 1966-ban ifi bajnokságot is nyert velük csapatban. Később László István javaslatára a többi számot elhagyva áttér a vívásra, amit kezdetben nehezen visel, ellenben 1968-ban és '69-ben is megnyeri a junior bajnokságot. Ám ennek dacára sem viszik ki a genovai ifi vb-re, melynek oka a mai napig nem tisztázott.
1971-ben igazol át az OSC-hez, és jelentkezik egyúttal a SOTE-ra, ahol fogorvosnak tanul. Tíz évig vív az egyesület kötelékében. A müncheni olimpia évében Nemere Zoltán disszidálásával megüresedik egy hely a csapatban, amire Osztrics eséllyel pályázik, hiszen a honi bajnokságot egyéniben ő nyeri, így rögtön ott találta magát a Kulcsár-Fenyvesi-Erdős-Schmitt kvartett mellett ötödikként. Az 1972-es játékok volt az első, ahol csak azok kaptak érmet az eredményhirdetéskor, akik a döntőben is a pástra léptek. És mivel Osztrics nem vívott, ő később vehette át jól megérdemelt aranyérmét, ám társai felhívták magukhoz a dobogóra, és a sokszor, sokhelyütt látott fényképen ő is ott áll közöttük, nyakában Kulcsár Győző érmével. Erős csapatot alkottak, melyről egy interjúban Osztrics István így nyilatkozott: „Kulcsár talán a legtechnikásabb vívó volt, akit én pályafutásom alatt láttam – mondta az a hajdani párbajtőröző, aki maga is technikás vívó hírében állt. – Nemcsak elméletben és papíron tudta a technikát, hanem meg is tudta valósítani. Mindent tudott. Fenyvesi ortodox stílusban vívott, gyors volt, és fantasztikus versenyzői képességei voltak. Erdős Sanyi pedig nagyon tudatosan élte az életét, nagyon megbízható csapatember volt.”
Az 1973-as Universiadén egyéniben nyer, csapatban ezüstérmes, utóbbi számban a göteborgi világbajnokságon is bezsebel egy második helyet társaival. Két évvel később a budapesti Európa-bajnokságon mind csapatban, mind egyéniben bronzérmet szerez. A ’77-es vb-re Kulcsár Győzővel egyetemben nem utazhatnak, hiszen előzőleg „lebuktak” a határon, mert túl sok nyakkendőanyagot találtak náluk. Pályafutása végét 1978-ban még megkoronázza csapatban egy vb-arannyal Hamburgban. A moszkvai olimpián a nyolcadik helyen végez társaival. 1981-ben kiköltözött a németországi Gerstettenbe, ahol elismert fogorvos lett belőle.
Egy interjúban saját erősségének küzdőképességét jelölte meg: „Ennek köszönhettem, hogy sok versenyt megnyertem. Beástam magam a földbe, és ilyenkor technikailag is sok mindent meg tudtam csinálni. Persze csak akkor, ha a francia mondás szerint »napja volt« az embernek. Mindenesetre, amire a nagyszüleim és a szüleim tanítottak, azt a páston és azon kívül is, sohasem tudtam feledni. Megtanultam, hogy bizonyos alapvető normák rettenetesen fontosak. Mindig kerestem az élet értelmét, és túlságosan is nagy igazságérzetem volt. Számomra a bal kéz használata a páston elképzelhetetlen volt! Nem tudtam volna aludni, ha egy földszúrással nyerek meg egy csörtét, illetve nem mondom be, ami megesett.”
Kívánjuk, hogy ezt a mentalitását tartsa még meg sokáig. Boldog születésnapot kívánunk dr. Osztrics Istvánnak!
(MOB-összeállítás; fotó: MTI)