Nem lesz paprikával fűszerezve a jövőben a szegedi ősleves, azaz az uszoda vize. Papesz végleg kiszáll a vízből?

Elérkezett az idő. Harminckilenc éves koromig játszom. Ez most lesz augusztusban. Húszévesen nem álmodtam ilyen hosszú és sikeres pályafutásról. Biztos hiányozni fog, de meg kell találni azokat a feladatokat, amiben az örömömet, motivációmat, céljaimat megtalálom, és akkor nem lesz hiányérzetem.

Igaz-e hogy szakmai igazgatóként folytatod tovább, s Varga Péter lesz az edző Szegeden?

Ez a felállás nem csak Szegeden, hanem azon kívül is szimpatikusnak tűnhet, ami hosszabb távon sikeres jövővel kecsegtet.

Ez a poszt megfelel annak a nyilatkozatodnak, hogy kevésbé szeretnél edző lenni, mint inkább sportvezető, sportdiplomata?

Teljesen egyezik. Sokan számítottak arra, hogy én leszek az edző, de mivel a fő cél továbbra sem az, ezért nem is indultam az edzősködés felé. Nem fogok a kispadra leülni.

Menekülsz attól, hogy negyvenévesen sportoló maradj? Ez a negyven év nagyon vízválasztó?

Nem gondolom, hogy vízválasztó, de most van itt a lehetőség. Most van itt a perc, hogy egy másik irányba elinduljak. Akarattal, pszichikummal, erővel bírnám még. Ezen a szinten, sőt akár magasabb szinten is el tudnék játszani két-három évet, de eddig tartott. Az idei év kicsit elvette a kedvem az aktív játéktól.

Konkrétan mi vette el a kedved?

Nem mondom, hogy elsődleges ok, de Szegeden három évvel ezelőtt történt egy váltás, és a klub sok mindent megtett azért, hogy a bajnoki bronzérmes csapatból magyar bajnok legyen. Ehhez a feltételek adottak voltak. Igaz, hogy nyertünk három magyar kupát, de ez epizódsiker. A Szeged történetében nagyon jó eredmény, de nem ez volt a fő cél. A legfőbb probléma, hogyha a négy vagy öt évvel ezelőtti csapatnak a játékosállományát összehasonlítjuk a mostanival, akkor ez a csapat kétszer jobb. Jobbak a lehetőségek. És ennek ellenére nem jutottunk bajnoki döntőbe. Tavaly inkább a saját hibánkból. Idén a körülmények áldozatai voltunk a betegségek és a sérülések miatt. De nem jutottunk be. És az elmúlt három év alatt két elődöntőből egyet sem sikerült megnyernünk. Ezt nem sikertelenségnek kell értékelni, hanem kudarcnak.

Annak ellenére, hogy a vízben a legkeményebb harcnak vagy kitéve, pont a te posztodon kifejezetten, a vízben egyfajta védettséged is volt a gyermeki éned, játékod továbbéltetésével, amelyet olimpiai és világbajnoki szintre emeltetek, s mindenki kedvencei lettetek. Ugyanakkor, ha az uszoda széléről kilestél, a kemény hétköznapokat láthattad. Fölkészültél arra, mi vár rád? Fölmérted, hogy száz százalékig ezt vállalod?

Csak menet közben fog kiderülni. A puding próbája az evés lesz. Nyilván kikerülni egy olyan közegből, ahol harminc évig voltam, nehéz. Biztos, hogy más lesz, biztos, hogy új lesz, biztos, hogy bele kell tanulni, de az a rutin, a múlt, az eredmények, amelyeket a vízben szereztem, ott is segíteni fog.

A vízilabdás Molnár Tamáshoz képest tudsz-e majd a hétköznapokban ugyanakkora kaliberré válni?

Az hogy a vízben milyen játékos valaki, elsősorban önmagának köszönhető. A tehetségének, a befektetett munkájának, a türelmének, az alázatának. Van szerencse faktor is, nevezetesen az én generációmban olyan sok jó játékos jött össze, hogy azt a csapatot alkottuk, amely tíz éven keresztül meghatározta a nemzetközi vízilabda élvonalát. Gyakorlatilag megnyertünk mindent. Ezek a sportsikerek nekem előnyt jelentenek. Ezt tudni kell kamatoztatnom. Utólag fog eldőlni, hogy a vízilabdán kívüli pályafutásom milyen lett.

Mi lesz a filozófiád szakmai igazgatóként vagy vízen kívüli Molnár Papeszként, ami vezérelni fog innentől kezdve?

Jó a felvetés. Ezen még nem gondolkodtam. Többnyire jó edzőim voltak, de nekik is voltak hibáik. Ezek is szerepet játszottak abban, hogy most azt mondom, elég. A hosszú pályafutás alatt láttam azokat az erényeket, amelyeket meg kell tartani, és azokat a hibákat, amelyeket el kell felejteni, s tanulni kell belőlük. A kettő egyvelegéből kell fölépíteni egy sikeres klubot. Most úgy látszik, a szegedi vízilabda biztos lábakon áll. Új időszak következik. Az elmúlt hét évben nagy erény volt az utánpótlás, ahonnan többen válogatottá lettek. Jelen pillanatban csak egy főt tudok említeni, aki idáig jutott. A cél egységes szerkezetben építeni a szegedi vízilabdát, hogy az utánpótlásban részvevő fiatal lássa a jövőjét. Tudja, hogy számítunk rá. Annak ellenére, hogy nem lesz mindenkiből első osztályú vagy válogatott játékos, szeretnénk olyan élettapasztalattal elindítani a fiatalt, amire egész életében büszke lehet, hogy igenis megérte vízilabdázni. Mert ettől kapta ezt az ismeretséget, amelyet a későbbi életében kiaknáz; mert büszke lehet rá, hogy csak azért sem hízott el tizennyolc éves korára; mert a vízilabda segített a tanulásban. Meggyőződésem, hogy aki sportoló, annak sokkal jobban fog az agya, sokkal sikeresebb a tanulásban. Világunk legnagyobb problémáira is választ kap. A MOB „Sportolók a drog ellen” egyesületének elnökeként kijelenthetem, hogy egy sportegyesülethez tartozni, sportolni, a mai világban nagyon fontos, hogy elkerülje a fiatal a lejtőre jutást.

A vízilabdát egy nagy színházi játéknak is tekinted. Ebben a színjátékban te tűnsz általában kívülállók számára a legmarkánsabb személynek. Ez a játékod mellett a szemöldöködnek is köszönhető. Ez veleszületetten ilyen nagy vagy valahogy kezeled, hogy az arcmimikád jobban érvényre juttassad a játékvezetés és a közönség felé?

Szemöldök-növesztőt szedek. Amúgy játékvezetőként is tudom majd használni: szúrós szemmel fogok nézni súlyos szabálytalanság esetén.

Csak a munkában hiszel, magadra vonatkoztatva. Szakmai igazgatóként azonban azt kell elérned, hogy más is így gondolja. Hogy fogod ezt megtenni?

A tapasztalataimat, az eredményeimet, az abból fakadó, rutint, bölcsességet, át kell, hogy adjam. Meg kell győznöm a sportolókat, akikkel együtt dolgozok, hogy eredményt csak úgy lehet elérni, ha megfelelő mennyiségű munkája van mindenkinek személy szerint. Ha ez nincs meg, akkor imádkozhatunk, és a szerencsében bízhatunk. Nem fog sikerülni. Volt meccsünk, amikor egy góllal nyertünk. Mondhatják azt a kívülállók, akiknek teljesen mindegy, ki nyert, hogy persze, szerencsénk volt. Nem. Én biztos vagyok abban, nem volt szerencsénk. Azért pattant ez a labda kifelé a mi javunkra vagy éppen befelé a mi hasznunkra, mert mi több munkát tettünk megelőzően abba a mérkőzésbe, mint az ellenfél. A sorstól ez egy olyan segítség, amivel azt jutalmazta, hogy mi beletettük azt a munkát, ami ehhez kell.

A Szeged szakmai igazgatójaként mivel győznéd meg az esetleges szponzorodat, hogy titeket támogasson?

Nagy hagyománya és presztízse van az ország egyik legnagyobb városában, Szegeden a vízilabdának. Annak a sportágnak, amelyben az ország a legjobban csengő eredményeket tudja elérni nemzetközi szinten, amelyek a leginkább kivívják ország-világ figyelmét. A külföldi sikerek részesei közül sokan erősítik a szegedi vízilabdázás életét. Így volt ez az elmúlt ötven évben mindig. S kell az a társadalmi szerepvállalás, hogy azokat a nemes ügyeket, amelyek hungaricumokká lettek, azt te, aki tudod támogatni, mert megadatott, biztosítsad annak a lehetőségét, hogy ezek így is maradjanak. S ha ez így marad, a te neved, presztízsed is megfelelő elismerésben részesül.

Melyik bankszámlára utalhatom a támogatást? Teljesen profi a menedzser… Komolyra véve a szót, a kapu előtti kavarodások oroszláncápa-szemlélete a hétköznapjaidat miként jellemzi?

Szívós Marci az elmúlt két évben csapattársam volt. Az egyik fiamnak a keresztapukája, s ő az egyik legjobb barátom. Sok időt töltöttem vele. Mindenből viccet, versenyt csinálunk. Miután szendvicset eszünk, a szemetet nem dobjuk ki, hanem összegyúrjuk, és a papírgalacsint a vécébe dobáljuk pontokért. Erre még fogadunk is. Ez a versengés a siker záloga a sportban is.

Teremteni, alkotni nagyon szeretsz…

Műszaki szakközépiskolába jártam, tehát nem állok hadilábon a műszaki témával. Gyengeáramú osztályba kerültem. Tanultunk mindenfélét, amit soha az életemben nem fogok kamatoztatni. De jó volt megismerni mást. Amit ott elsajátítottam, a hétköznapokon hasznát látja az ember. Villanymotort és transzformátort tekercseltünk, esztergáltunk. Elektronikából is sok rögzült bennünk. Ezekből kifolyólag a mindennapok során tudok csillárt és kapcsolót szerelni. Volt például egy mikrokapcsolós vasalónk. A kapcsoló hibája miatt szétszedtem, vettem bele egy új alkatrészt, összeszereltem, és működött. Volt egy kutyánk, megnéztem neki, milyen kutyaházakat lehet kapni. De nem volt megfelelő ár-érték arányú lak. Így ezt a szempontot figyelembe véve saját kézzel kutyaházat építettem. OSB-lapokat összeraktam, kívülről festett lambériával borítottam. A sátortetőt meg zsindellyel fedtem. Belül linóleummal béleltem.

A szabadidődet mivel töltöd?

Szeretek búvárkodni. Minden évben például Máltán jut erre lehetőségem. Ágáltam a síelés ellen a sportpályafutásom során, de amikor a gyerekek elkezdtek síelni, én is megtanultam. Minden évben rendszeresen járunk lesiklani. Felelőtlennek is lehetne mondani emiatt, de annyi áldozatot vállaltam a sportért, hogy ha az a sorsom, hogy ebből bajom lesz, akkor az, de ennyinek bele kell férnie.

(Hegoczki F. Zsolt/Munkahelyi Módi, fotó: vlv.hu)