Pars Krisztián nem mond le a riói címvédésről

Pars Krisztián nem mond le a riói címvédésről

2015. 09. 03.
Megosztás

A szakértők a mozgásán is látták, a kívülállók pedig az eredményén: Pars Krisztián, a londoni olimpia bajnoka az idei világbajnokságon nem a tőle megszokott lendülettel, magabiztossággal és precíz technikával repítette ki a 7 kilónál is nehezebb kalapácsot a dobókörből. Két második helyezés után a legjobbjától több mint öt méterrel elmaradva most érem nélkül maradt, ezzel pedig számára egy hat éve tartó dobogós sorozat is megszakadt. A szűnni nem akaró derékfájdalomra panaszkodó atléta már Pekingben jelezte, hogy a hazaérkezése után mielőbb kivizsgáltatja magát. Szombaton a Sportkórházban gyorsan kiderülhet, hogy mi a bajok oka.

Szétesett technika

„Tulajdonképpen annak is örülnöm kell, hogy el tudtam indulni a pekingi világbajnokságon, és ott negyedik lettem. Százból száz jobb atléta örülne annak, ha egy világbajnokságon sikerülne beverekedni magát az első hat közé, és az elmúlt hónapokban átéltek után sajnos most nekem is ugyanide kellett helyeznem a mércét – nyilatkozta Pars Krisztián (33) a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának. – A reményeket tápláló idénykezdet után izomsérülést szenvedtem, és alig hogy visszatértem a pályára, elkezdett fájni a derekam, amivel az igazat megvallva már hosszú ideje bajlódok. Ilyenkor szokott bekövetkezni az, amitől a dobók a legjobban tartanak. Szép lassan és megállíthatatlanul szétesik a technika, a forgás és a kidobás közben jelentkező 4-500 kilós terhelés az egyenletes elosztás helyett egyetlen pontra összpontosul, oda viszont nagyon: a derékra. A fájdalom növekedik, a sérülésveszély okozta gátlás erősödik, a versenyző pedig kezdi elveszíteni a türelmét és az önbizalmát. Még több időre lett volna szükségem, hogy a sírból visszahozzam a formámat, de az óra nem állt meg az én kedvemért. Bosszant, hogy Pekingben már 80.88 méteres dobásért is aranyérem járt. Csak úgy összehasonlításképpen: tavaly Székesfehérváron a Gyulai István Memorialon 82.49-cel javítottam az egyéni rekordomon…”

Nem mond le a címvédésről

A kalapácsvetés idénye 2015-ben a hóbortosnak tűnő, ámde nagyon is céltudatos lengyel Pawel Fajdekről szólt, aki a világranglistán lehengerlő sorozattal lefoglalta magának az első 10 helyet (83.93-tól a 80.13-ig). A tizenegyedik legjobb dobás (79.91) Pars Krisztián nevéhez fűződik, aki pusztán ez alapján elméletben második is lehetett volna Pekingben.

„Elméletben valójában, a rideg valóság azonban az, hogy az olimpia előtti szezonom nem sokat ért. Talán akkor fogalmaztam a legjobban, amikor azt mondtam, hogy a kukába került. A dél-afrikai edzőtáborban és a téli Európa-kupán még úgy tűnt, hogy szépen összeáll a dobásom, de aztán a sérüléssel elment majdnem két hónapom. Az újrakezdést követően a technikás dobások helyett erőből igyekeztem megoldani a feladatot, így jöttek össze a 77-78 métert érő eredmények, de ezekre nem igazán lehetett építeni. Tanulság annyi, mert a kalapácsvető is holtig tanul, hogy fáradtan, vagy a sérülésből éppen csak felépülve nagyobb óvatosságra van szükség. Hiszek abban, hogy csak az idei évad veszett el, csupán a két évesre tervezett felkészülésem első csatáját veszítettem el. Ha elég lesz másfél hónap arra, hogy kigyógyítsanak a derékfájdalmaimból, november elején nekigyürkőzhetek, és akkor gyorsan visszatérhet az erőm, a jó kedvem és az önbizalmam.”

A szombathelyi Pars Krisztiánt szombaton várja Budapestre Dr. Kiss-Polauf Marianna, a válogatott keret orvosa, akinek a javaslatára először is mágneses rezonancia (MR) diagnosztikai vizsgálatot végeznek el, majd annak eredményének ismeretében döntenek a szükséges lépések megtételéről. Az olimpiai bajnok kalapácsvető gerincsérvre gyanakodik.

(Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter, fotó: MOB)